Mosolygós hétfő reggel

A bejegyzés címe Goszimesék is lehetett volna. Avagy hol voltam, hol nem voltam. A másik munkacím a Fogyatékos esete a felhúzott fekete felsővel lett volna, de azt személyiségi jogi okokból elvetettem. A tényleges cím is megvolt, azt pedig elfelejtettem. Mindegy, a poszt végére beugrik. Ha nem, akkor pedig rögtönzök. A vasárnapi posztnál a kattintásszámláló 213-nál tart. Igen jó vagyok. Vagyis igen jók vagytok!:)

*

Most lusta vagyok visszaolvasni, de szerintem nem írtam le, hogy nem voltam Wellhello-koncerten. Nagyon szeretem a srácok zenéjét, de tartottam a tömegtől, másokhoz meg nem volt kedvem hozzácsapódni. Nem voltam az ETO-DAC II előkészületi meccsen sem, pedig 5-2-es félidő után 5-2-re nyertünk. Meg Forma-1-en sem voltam. Meg még itt-ott nem voltam. Ez tuti. 

*

Vasárnap. A bejegyzés megírása után nem mostam. Egy újonnan nyílt étteremből rendeltem kaját, finom volt, és bőséges adagot küldtek, persze a futár a Forma-1 rajtjának pillanatában ért ide. A rendelésfelvevő csajnak pedig nagyon aranyos hangja volt.:)

A futamot Hamilton nyerte, amúgy semmi nem maradt meg. A '89-es, vagy az 1997-es Magyar Nagydíjról tényleg több momentumra emlékszem. Neteztem, tévéztem, döglöttem. Dinnyét vacsoráztam. 

Este egy motivációs facebook-csoportban olvastam egy posztot, valami olyasmi volt a lényege, hogy egy csaj leírta, hogy milyen srácot keres. Egy srác válaszolt, hogy ilyen nő nincs is. Egy másik csaj válaszolt, hogy már pedig van, csak nem veszik észre. Valami szellemes kommenttel leoltották, mire a nálam 1-2 évvel fiatalabb, és tényleg helyes hölgy közölte, hogy ő... özvegy... Ugye, hogy nem szabad elsőre ítélkezni? 

---

Hétfő. Tavaly ilyentájt egy volt egy nagyon kellemes péntek estém. Itt volt nálam Harcsi barátom, közben egy számomra nagyon kedves leányzóval beszélgettem. Másnap mentünk cimbikkel Becsvölgyére, korán keltem, össze kellett pakolnom. Sajnos még arra is jutott idő, hogy a lánnyal folytatott beszélgetés egy részletét posztoljam. Ez a bejegyzés aztán később részben tulajdonképpen a lányhoz fűződő barátság végét jelentette. 

Erre a reggeli kávé közben eszméltem rá, szóval nem indult jól a hét. 

Aztán történt valami. A cégnél útban az iroda felé egy lány felhúzta előttem a pólóját. Hát kérem szépen, én teljesen lefagytam. Jó, oké, gáz, hogy 35 évesen ez említésre méltó esemény, de azért ott és akkor ez komoly volt!:) Egyébként még sosem beszéltem a lánnyal, de akkor írtam neki egy üzenetet, elnézést kértem, ha esetleg nagyot néztem volna, nem akartam égő lenni. Szerencsére nem haragudott, és kiderült, hogy a leégését akarta megmutatni kolleginájának. Írta, hogy reméli, ezt a kis epizódot nem fogom a blogot megemlíteni, én pedig írtam neki, hogy ez sajnos kihagyhatatlan, de biztosan senki nem fogja tudni beazonosítani. Remélem, hogy ez igaz, és azt is, hogy átjött a helyzet komikuma ebből a bekezdésből.:)

Meló viszonylag nyugisan telt, aztán a vizsgát is sikeresen abszolváltuk. Utána kollegina eldobott a benzinkútig, ahol felpattantam a 14-esre. Itthon aztán kávé, meg messenger, meg virtuális élettársammal megbeszéltük a hétvége történéseit. 

Aztán fürcsi, finom vacsi... A Kék fényt meg elfelejtettem megnézni...

---

Kedd. Többé-kevésbé kipihenten sikerült felkelni. Hm... Megint szokott lenni a buszon reggelente egy roppant helyes leányzó, de ez tulajdonképpen lényegtelen. Amúgy mekkora flash lenne, ha megkérném, hogy csináljunk egy szelfit, hadd tegyem fel a 150-200 fős olvasottságú blogomra...XD

A meló nyugisan indult, aztán már nem volt nyugis. Négyig voltam. Kibattyogtam a megállóba, ahol egy hajléktalan úriember ücsörgött a padon, nem volt kedvem mellételepedni. A buszon azon agyaltam, hogy ha lesz leszálló a tónál, én is leszállok, és megiszok egy-két sört a Hollóban. Az utolsó pillanatban akadt leszálló, így eldőlt a sorsom.:D

A teraszon ücsörögtem, sörözgettem, messengereztem, aztán elindultam haza. A buszt lekéstem, így még a pláza előtt is ücsörögtem egy kicsit. 

Aztán itthon levezetés, fürdés, kaja, és viszonylag hamar sikerült ágyba keveredni. 

---

Szerda. Nem tudom, mikori hír, hogy japánban az otthon egykori dolgozója tizenvalahány mozgássérültet megölt egy fogyatékosokat gondozó otthonban. Remélem, senki nem kap kedvet, hogy utánozza, a túlélési esélyeimet talán javítja, hogy nem otthonban élek. De már nekem is mondták, hogy fel kéne akasztani, mert fogyatékos vagyok. Pécsen meg egy buszsofőr lökött árokba egy mozgássérült férfit. Szerencsére nem szokásom az arcoskodás, meg komázom a legtöbb buszsofőrt, szóval etéren is talán le vagyok védve. 

Ismét nem volt nyugis nap. Kollegina hozott haza, amikor kiszálltam a kocsiból, Ati barátommal és anyukájával sikerült tök véletlenül összefutni. 

Aztán az égvilágon semmit nem csináltam...:) Derricket mondjuk elkezdtem nézni, de kidőltem...

--- 

Ma. Szakadt az eső, dörgött az ég, villámlott... Az egyik zörgésnél nagyon megijedtem, de szerencsére sikerült visszaaludni. 

Ismét nem írhatom, hogy nyugis nap volt, de legalább gyorsan eltelt. Kollégámmal jöttem haza. Azt mondta a főnök, igyak meg egy-két sört, de abból nem egy-két sör lenne, szóval inkább megpakoltam a mosógépet, és nekiálltam pötyögni. Majdnem olyan, mintha vasárnap lenne. De holnap szerencsére nem hétfő lesz.

Úgy volt, hogy holnap kiugrok Écsre, de ez nem tuti, mert apám is mondta, hogy ne menjek, ha nem 100%-os a lábam. És még azért tényleg nem az... Mármint nem úgy, hanem úgy amúgy!:)

Postára kéne menni, fodrászhoz is kéne menni... Szombaton tali egy kedves ismerőssel, aztán meccs Harcsival, szóval nem lesz unalom... 

De mára ennyi. Mindjárt teregetek... :( :D

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik éljenek a csajok!:)

Nagyon zorall

Uhh, kicsit most lehet, hogy kitoltam magammal, pár szót baromira nem értek a puskacetlimen. Na mindegy, valahogy csak megoldom!:)

*

Vasárnap. Apámhoz mentek a kábeltévések szerelni, és szerencsére meg is oldódott a probléma. Én meg ebédeltem, de hogy mit, arra már nem emlékszem. Az biztos, hogy ittam hozzá TopJoyt. Aztán meg aludtam. Harcsi hívott, hogy Győrben vannak, tudnánk találkozni, de lemondtam, mert nagyon kómás voltam. 

Tévéztem, olvastam, kádban döglöttem... A végén pedig elfelejtettem kihúzni a dugót a kádból. Ez túl nagy problémát szerencsére nem okozott. Mondhatni semmit.

Főleg Anyu halála óta rengeteget vagyok egyedül. Ilyenkor sok idő van kattogni, gondolkodni, agyalni. Ennek megvan az az előnye, hogy sok mindenre vissza tudok emlékezni. Az viszont hátrány, hogy ilyenkor bőven jut idő régi képeket nézegetni, üzeneteket olvasgatni, múltat siratni. És ez nem túl jó dolog. 

---

Hétfő. Reggel nem kaptam Sportot a kisboltban. Aztán az egyik vevő utánam jött, hogy megjött a Sport. Visszamentem, kaptam újságot, és a buszt sem késtem le. 

A nap történeseiből semmit nem jegyeztem fel. Kettőtől oktatás, aztán kolléganőm hazahozott. Egy-két habzó seritallal leöblítettem az oktatás izgalmait, aztán fürcsi, vacsi, alvás volt a program. 

---

Kedd. Viszonylag könnyen sikerült felkelni, de a nap elég nehezen telt. Napközben jött a hír, hogy hajnalban meghalt Somló Tamás, nagyon sajnálom, amennyit láttam belőle, nekem nagyon szimpatikus ember volt, és a zenéit is szerettem. 

3-ig voltam melóban, aztán bementem a vasútállomáshoz cigiért. A buszt várva találkoztam egy egykori kolleginával, akivel legutóbb akkor futottunk össze, amikor a sürgősségin voltam a könyökömmel. Lehet, hogy ez egy jel, hogy most végre túl vagyok a nehézségeken. A lábam nagyjából rendben van.:) 

Hazatérve egy médiatáboros lány interjúkérdéseire válaszoltam. Az egyik kérdés az volt, hogy melyik három szóval jellemezném magam. Elgondolkodtatott. Végül a vicces, empatikus, és közvetlen szavakat írtam le, bár ez nyilván szubjektív.:)

Az élet néha érdekes dolgokat produkál. Amikor valakivel nem találkozol túl gyakran, de földrajzilag a közeledben van, nem nagyon hiányolod, de amikor tudod, hogy "el van utazva", érzed a hiányát, és arra gondolsz, milyen jó lenne újra látni. 

Meg a hiányt is lehet hiányolni. Amikor valakivel egy időben nem beszéltél, és emlékszel arra az időre, a hallgatott zenékre... Most meg már sokkal régebb óta nem beszélünk, mint akkor, de akkor még volt visszaút. Most már nincs. 

Mondom én, hogy szoktam kattogni...

---

Szerda. Ebéd előtt szóba került, hogy mennyire hiányoznak a régi klasszikus vasárnapi ebédek. Nem kizárt, hogy rendelek is ma valahonnan levest, meg rántott húst rizzsel, de az is lehet, hogy marad a lasagne. Majd kiderült.:)

Khm... Sosem gondoltam volna, hogy egyszer nem egy formástestű mosolygós kollegina fogja bearanyozni a napomat, hanem a német nagyfőnök....:) Annyi történt, hogy utánam kiabált, hogy milyen gyorsan sétálok, majd amikor megálltam, közölte, hogy simán nevezhetnék az olimpián a 100 méteres síkfutásra. Mondtam is neki, hogy ez az egy hónapos "sérülésem" után hatványozottan jól esett.:)

Meló után bementem a városba, vettem pár üveg TopJoyt. Ezek közül egyet megittam a Honvéd ligetben. Mivel nagyon ráértem, hazaérve kiraktam meglévő kupakjaimból egy "motivációs beszédet", nevezhetjük akár kupaktanácsnak is, íme: "Álmodj nagyot! Ő az igazi! Te vagy az ideálja! Bírj magaddal! Várd ki a megfelelő pillanatot! Tökéletes is lehet! Máshogy nem is lehetne! Rád írták a főszerepet! Tedd oda magad! Adj második esélyt! Adj még egy esélyt! Annyira egyszerű! Tiéd a világ! Ne vedd túl komolyan!" Roppant kreatív vagyok!:D

Aztán Somló-számokat keresgéltem, aztán eljutottam régi nagy kedvencemhez, a Zorallhoz, felfedeztem egy csomó számomra eddig ismeretlen zenéjüket. 

Az ETO pedig leigazolta Újpestről Kabát Pétert. Nem mai srác, de tapasztalatára, góljaira nagy szükség van. 

Este meg megnéztem a Fradi BL-visszavágóját. Amióta az ETO az NB3-ban szerepel, egy magyar focicsapat nemzetközi kupameccse olyan, mintha pornót néznék. Mindkettő elérhetetlen messzeségben van. További közös pont, hogy mindkettőben van szopás.XD Ez a Fradi-kiesés tényleg nagyon ciki... 

---

Csütörtök. Jaj, de gyönyörű szöszi lányt láttam a buszon. Khm...:$

Szerintem Kabát Peti érkezése amúgy csütörtöki hír, de már nem írom át, dramaturgia szempontjából jobb helyen van az szerdán.:)

3-ig meló, aztán Druszámat vártam a portánál. Tök aranyos munkatársaim vannak: leültem a járda szélére, és többen is odjöttek megkérdezni, hogy minden okés-e. 

Aztán jött Gábor is, aztán mentünk a Hollóba. Iszogattunk-beszélgettünk, nagyon jó kis délután volt.:) A pultoslánnyal beszéltünk a németezésről, majd még egyeztetünk.:)

Nem akartam kockáztatni, taxival jöttem haza. Itthon még egy-két levezető sört megittam, aztán fürcsi, vacsi, alvás!:)

---

Péntek. Ejj, de nagyon péntek volt. Délutánra ugye az ETO-bérlet meghosszabbítása volt napirenden. Melóból elindulva rájöttem, hogy szomjas vagyok, vettem egy Fantát.XD Aztán a sorompónál egy kolléganőm megkérdezte, hová megyek. Mondom a buszra. Azt mondja nem úgy, hanem amúgy. Mondom az ETO Parkhoz. Elvitt oda, megvártam Andrást. Addig megittam a Fantát. Meg odajött egy bácsi, és mutatta a közelben parkoló kétkerekűeket, hogy "Na, itt kezdődnek a motorok!" Apámnál szerintem idősebb volt, de tök jó, hogy így tud lelkesedni dolgok iránt.:) Aztán ugye jött András, megújítottuk a bérleteket, aztán irányba vettük a Stadion Sörözőt. Kávé-kóla. Hát persze: söröztünk. Meg beszélgettünk, meg bohóckodtunk. Jó kis délután volt!:) Nem volt tervben, de itthon mégis ittam levezető sört. Közben mp3, messenger, lakótársammal dumcsi, szóval eltelt az este is. 

Meg történt még valami. De arról nem írhatok. Készült még egy puskacetli, egy újabb különkiadással, de talán nem lesz szükségem a megírására, kimaradhat ön-pszichoanalízis. 

---

Szombat. 6 körül terveztem kelni, negyed 8 lett belőle. Gyors készülődés után irány a Mátyás tér, tesómékkal mentünk piacra. Ettünk természetesen kolbászt, vettem tojást, paprikát, paradicsomot, lila hagymát. Meg tojásszeletelőt. Meg dinnyét. Amit imádok, de egyedül nem szeretek venni, mert úgy vagyok vele, mint a kenyérrel: képtelen vagyok normálisan felszeletelni. A dinnyeárus lány pedig valahonnan nagyon ismerős volt. 

Aztán ETO Park. Igazából kávézni mentünk, de azért a piacon vettem egy régi ETO-s könyvet. Meg adtam fel lottót, meg vettem porcerősítő tablettát. Huh, ott is elég csini volt az eladólány....:D

Lidl. Vettünk ezt-azt, meg kulacsot. Így nyugdíjazhatom a már-már védjegyemnek számító Vöslauer-flakonokat.:D

Jaj, nagyon vicces volt, nagyon megnéztek minket a mozgássérült parkolóban, figyelték, hogy osztrák rendszám, magyar engedély. Baromira koncentráltam, hogy hihetően sántítsak...XD

Itthon aztán kávé lakótársammal, meg persze TopJoy. Az ebéd lidlis amerikai hotdog volt, nem ájultam el tőle. 

Délután tévé, pihi, olvasás. Nemzeti Sportot nem kaptam. De a szombati Magyar Nemzet Magazin tényleg fantasztikus, tartalmas olvasmány, csak ajánlani tudom. Sokan nem nézik ki belőlem, de néha én is meglepődöm magamon, hogy milyen komoly dolgok tudnak érdekelni.:)

Este pedig sógornőm ajánlására megnéztem az Apák és lányaik című filmet. Tartalma: "Az Apák és lányaik egy megható és érzelmes családi történet egy New York-i apa és lánya egymás iránti szeretetéről. A film két idősík között váltakozik: a '80-as években játszódó történésekben Jake Davis, a Pulitzer-díjas, mentális problémákkal küzdő regényíró özvegyként neveli ötéves kislányát, Katie-t. A jelen idejű cselekmény pedig az immár felnőtt, Manhattanben élő 30 éves Katie mindennapjait mutatja be, aki gyermekkori démonjaival szembeszállva próbálja meg helyes mederben tartani életét."

Szép, megrázó, elgondolkodtató film, nekem nagyon-nagyon tetszett. 
A vacsora pedig dinnye volt töpörnyűs pogácsával.:)

---

Ma. Lepakoltam a ruhaszárítót, elrendeztem az újságokat. Már voltam a kúton Sportért. Kaptam.XD Jó kis nyári zápor közepette battyogtam. Aztán ittam egy TopJoyt, most pedig pötyögök. Ma már pihi van, délután pedig Forma-1 Magyar Nagydíj, jó lenne nem átaludni.:) 

Ja, és persze Isten éltesse sokáig Kingát, akinek névnapja van, és Bandit, aki pedgi szülinapos!:)

Jövő hét? Holnap ugye oktatás. Majd valamikor postára kéne menni, meg végre égőket kéne venni, hétvégén meg lehet kinézek Écsre, már régen voltam. 

Mára pedig befejeztem.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

A gondoskodás alapjai

A csütörtök esti bejegyzésre eddig 158-an kattintottatok rá. Elég magas szám, továbbra is nagyon meg vagyok lepődve, köszönöm szépen! Jó-jó, azt persze ez a szám azt nem mutatja meg, hogy hány ember olvasta végig a bejegyzést, és közülük mennyinek tetszett.:)

---

Csütörtök. Még délelőtt melóban fél füllel, hogy egy úriember könyvet írt az intelligens barátnőkeresésről. Gondoltam is rá, hogy megveszem a könyvet, ugyanis én is szeretnék találni egy intelligens barátnőt. Hehe. Aztán megláttam ezt a videót. Komolyan nem vágom, hogy a jóember ezt komolyan gondolja-e. Mindenesetre szerintem a második blogfilmbe beleszőjük a magam verzióját.:)

Este focimeccseket néztem/nézegettem, hát nem volt túl sok sikerélményük a magyar klubcsapatoknak. 

Jaj, azt el is felejtettem elmesélni, hogy most más-más okokból a németórák szünetelnek. Valakinél én rendeltem el nyári szünetet, másnál "elrendelődött", harmadik tanítványomnál sajnos egészségügyi okokból szünetel a tanfolyam. Egy új jelentkezőt pedig könyök-, és térdproblémáim óta nem volt pofám felhívni. 

---

Péntek. Reggel jött értem Jutka, újfent a Médiatáborba voltam hivatalos. Kicsit más volt, mint az eddigiek, rövidebb volt a szereplésem, mert a délutáni táborzáró gálát kellett próbálniuk a gyerekeknek. Nehezen, de összeállt, fantasztikus műsort sikerült összehozni. Én pedig még mindig le vagyok döbbenve, hogy 8-tól 14 éves korig gyerekek így érdeklődnek a média iránt. Az egyik lány egyébként megkérdezte, hogy melyik suliba jártam Móváron, mert ő is ott lakik. Hááát ő még meg sem született akkor, amikor érettségiztem. Jó, telik az idő, de akkor is fura.:)

Úgy volt, hogy a Médiatáborból a kórházba megyek, az ortopédián megnézetem a lábamat. Aztán 19-re lapot húztam. Nem mentem be kórházba, nem érzem úgy, hogy doki már tudna segíteni, talán rendben leszek hamarosan. 

Ehelyett Kingával és Dorkával találkoztunk. A Mekiben kajáltunk, aztán elkísértek bevásárolni, végül a Honvéd ligetben beszélgettünk egy kicsit. Igen, tudom, aranyosak vagyunk együtt. Sőt, külön-külön is aranyosak vagyunk!;) Na jó, főleg a lányok!:) Aztán elköszöntünk. A 14-es buszt várva egy nagyon aranyos jelenetnek lehettem tanúja. Egy fiatal lány kísért karon fogva egy vak férfit. Mindketten nevetgéltek. Aztán kiderült, hogy nem rokonok/ismerősök, a lány idegenként "csak" segített az úrnak. Így a nevetgélés még szebb látvány volt. Jó, ezt most hülyén fogalmaztam. 

Hazaérve azért fájdogált egy kicsit a lábam, szóval nem eszik olyan forrón a kását, messze még a 100%, de azért alakulok. 

Alvás, kaja, messenger, net, tévé, pár telefon... És el is telt a péntek. 

---

Szombat. Élt régen az écsi buszmegállóban egy bácsika. Mindig kisétált hozzám cigit kérni, és elmondta, hogy "Kelekóla a világ, buták az emberek, és annyi autó van, hogy felbillen az út." Mindig, szóról-szóra ugyanígy. Hát, bizony tényleg kelekóla a világ. Merénylet Nizzában: azt találgatják, hogy az elkövető az Iszlám Állammal, vagy más terrorszervezettel szimpatizált, esetleg pusztán pszichopata volt. Puccskísérlet Törökországban: amit meg lehet, hogy maga az elnök szervezett meg, hogy jól meg leshessen torolni. Döbbenet. A Balaton Sound-os megerőszakolós történetről csak annyi írnivalóm van, hogy döbbenet, hogyan tudnak az emberek kívülállóként ítélkezni.... 

Reggel bementem a városba. A leszállás vicces volt: egy segédeszköz nélkül közlekedő mozgássérült csaj szállt le előttem, telefonált. Egy néni úgy segített neki, hogy meglökte. Hát én tutibiztos beestem volna a busz alá. 

Lottózó pipa, Reál. Nagyon rendes volt a boltos csaj, akart hozni másik kosarat, hogy átpakolja a cuccaimat. Mondtam, hogy teljesen felesleges, mert van nálam egy jó nagy tatyó. Így abba pakolt, és még arra is vigyázott, hogy az újságjaimat ne gyűrje össze. 

A bolt után Honvéd liget, TopJoy. 

A buszról lekésve egy kisebbségi (svéd) pár veszekedésének lehettem szem-, és fültanúja. A faszi valami döbbenetes stílusban és hangerővel ordibált élete párjával, és anyanyelvét használta, csak a kurva szót értettem... Ezt nem meséltem volna el, ha nem állták volna el az egész járdát, én meg attól féltem, hogy hasra esek... 

Hazatérve apám kérésére elintéztem egy hibabejelentő telefont. Vicces volt, mondta egy gépi hang, hogy a várakozási idő a megszokott többszöröse lehet, én meg kb. 3 csengés után vonalban voltam. És tényleg rohadt menő lehet a telefonos hangom, megint megnevettettem a csajt. Hehe, ha látta volna, hogy nem úgy járok, mint egy férfi, arcára fagyott volna a mosoly...:)

Ebéd babgulyás-konzerv, aztán alvás, majd lakótársammal kávé. 

Aztán filmet néztem. The Fundamentals of caring. A filmnek nem találtam meg a magyar címét, én A gondoskodás alapjai-nak fordítom engedelmetekkel. Egy ismerősöm ajánlotta figyelmembe, a mozit, az maradjon a mi titkunk, hogy milyen szövegkörnyezetben.:) A mozi rövid tartalma: "Jonathan

Evision regényéből készült a dráma, amelyben Paul Rudd, Craig Roberts, Selena Gomez és Jennifer Ehle játsszák a főbb szerepeket.
Rudd játssza a visszavonult írót, Bent, aki egy személyes tragédia után úgy dönt, hogy gondozóként fog dolgozni. Első ügyfele az izomsorvadásban szenvedő 18 éves Trevor. Mindkettejüknek megvan a saját baja, de együtt indulnak útnak, hogy felkeressék azokat a helyeket, ahová Trevor el szeretne jutni. Utazásuk során újra megismerik a remény és a barátság fogalmát. "

Én úgy álltam neki, hogy ez egy amerikai Életrevalók-remake lesz. Olyasmi, de egy kicsit mégis más. A film megerősített abban, hogy minden fogyatékos ember -tisztelet a kivételnek- egy kicsit lelki sérült. Én is. Ahhoz, hogy teljes(nek mondható) életet élhessen, fontos a család, a barátok megfelelő hozzáállása. A valódi, nagy "flash"-ekhez pedig "őrült" barátok kellenek. Én is bogaras vagyok, mint a főhős. Nekem is vannak apró, mások számára hétköznapi vágyaim, mint neki. Plusz még azon gondolkodtam, hogy milyen érzés lehet ezt a filmet ép emberként megnézni, mert mondjuk én mozgássérültként láttam már ezt-azt. Mást nem írnék a filmről, csak ajánlani tudom. Azt talán nem minősül spoilernek, ha leírom az egyik legütősebb párbeszédet. Amikor az izomsorvadásos fiú azt ecseteli barátjának, hogy úgy elrendezné Katy Perryt az ágyban, hogy nem tudna járni utána, mire az ápoló fiú megkérdezi, hogy miért, megfertőzné?

Szóval száz szónak is egy a vége: tetszett, csak ajánlani tudom!

A bejegyzés címe vicces, olybá tűnhet, mintha felcsaptam volna valamilyen tanácsadónak. Pedig nem. 

A film után már semmi extra nem történt, fürcsi, vacsi, tévé, olvasás, ilyesmik. 

---

Ma. Korán ébredtem, szerencsére még sikerült visszaaludnom. Megírtam egy fordítást, meg egy kedves ismerősömnek egy támogatás-kérő felhívást. Utóbbit majd szerintem itt is közhírré fogom tenni. 

Elkészült az NB3 sorsolása is, eszerint Kaposváron kezdünk, majd jön az Andráshida, aztán irány Tatabánya. Nem lesz gyenge... 

Meg a szerelő is jelentkezett, hogy megy apámhoz. 

Ma már semmi nincs tervben. Teregetek, kajálok, döglök, fürdök. 

A jövő hét? Holnap tanfolyam ugye, van függőben sörrentés, tali, német, a bérletet is meg kéne hosszabbítani. Lábfüggő most kb. minden, de ez ugye nem újdonság. Ja: a sárkányhajó-verseny sajnos elmaradt, ami szomorú, de a pótlásra már tálán el tudok menni. A félreértések elkerülése végett: nézőként.:)

Majd mesélek!

Mára viszont ennyi voltam.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Egyhónapos lábsztori-csodák pedig vannak?

Vasárnap a bejegyzés megírása után lepakoltam  a ruhaszárítót. A mosás elmaradt. Aztán nagyon finom ebédet ettem: paradicsomleves, rántott hús, rízs, saláta, leöblítve egy TopJoy narancslével. A régi klasszikus vasárnapi ebéd-feeling, bár ez csak annak volt köszönhető, hogy a melóba rendelt pénteki ebédemet most fogyasztottam el.:)

Aztán csendespihenő, ami belelógott az F1-be is. Amit meg láttam belőle, az nem kötött le. Aztán pihentem. Aztán kádban döglöttem. Aztán ágyban döglöttem. Rettentő változatos program.:)

EB-döntő: mondanom sem kell, hogy elaludtam. Cristiano Ronaldót valamennyire sajnáltam. A fene tudja, jobban örültem volna, ha végigjátssza a meccset, és nyernek a franciák.XD

---

Hétfő. Simán, gond nélkül felkeltem. Melóban egy kedves kollegina telefonon érdeklődött a lábam állapota felől, aztán még egy-két gyors mailben is társalogtunk. 

Az excel-oktatásra nem vittem magammal innivalót, merthogy majd az automatából veszek kólát. Az automata természetesen nem működött. Kishíján szomjan döglöttem. 

Egy kollegina eldobott az OMV kútig, ott szálltam fel a 14-esre. Hazatérve ittam egy kávét. Aztán nem találtam vizet a hűtőben. Ezért ittam egy sört. Aztán még párat... Kicsit le kellett vezetni a feszkót, nagyon ideges voltam már. Éjfél elmúlt, mire ágyba keveredtem. 

---

Kedd. Picit később keltem a szokásosnál, de nagyjából gond nélkül felkeltem. Amikor a kávéhoz elővettem a tejet, két ásványvizet is találtam a hűtőben. Hoppácska!:O

Mivel késve indultam el itthonról, kollégám nyilván nem tudott felvenni az Árkádnál. Ezért bementem a szökőkúthoz.

Ezután életem egyik legszarabb nagyjából fél órája következett. Elindultam a Városházánál lévő buszmegállóhoz. Ott most ugye felújítás zajlik, az út eléggé fel van túrva. Bepánikoltam. Hogy elesek, ráesek a lábamra, összetöröm magam... Valahogy sikerült elvonszolnom magam a taxiállomásig, és taxival mentem dolgozni. 

Az élet néha érdekes dolgokat produkál. Mögöttem az a kollegina érkezett, aki előző nap rákérdezett az állapotomra. Még viccelt is, hogy milyen gyorsan sétálok. Erre egy óriásit sikerült borulnom, szegény nagyon próbált segíteni, én meg legszívesebben elástam volna magam. 

Érdekes, hogy egy fogyatékos pasiban is megvan az, hogy egy nő előtt azért legalább próbálja magát erősnek mutatni, és ha ez nem sikerül, az nagyon nagy gáz... A másik meg az, hogy születésem óta mozgássérült vagyok, ezt "megszoktam". Ismerem a magam korlátait, tudom, mire kell figyelnem séta közben, vagy a buszon... De ez a "kiszolgáltatottság", amikor a megszokott szintet sem tudom hozni, elkeserítő. És ilyenkor "kattogok", persze, hogy eszembe jut a tánc, a foci, a hosszú séták, vagy hogy elfutok az Árkádba, ami most az elmúlt hetekben elég esélytelennek tűnt. A Stadionban felmászni bérletes helyünkre? Felejtős...

Na de visszatérve a történethez: szerencsére rájöttem, hogy az előző este feltekert fásli okozhatta a kínjaimat. Ezért aztán "beosontam" (értsd.: bevonszoltam magam) a vécére, és levettem a fáslit. A térdem piros volt, meg véraláfutásos, meg minden egyebek. Fásli nélkül azért nem volt annyira elviselhetetlen, sőt... 

Semmit nem jegyeztem fel, azt az egyet kivéve, hogy nagyon pilledt nap volt. 

Hazatérve kávé, döglés, ilyesmik. Ja, és jegeltem a térdemet ezerrel. 

---

Szerda. Időben kelés, időben indulás, kínszenvedés. 

Melóba beérve egy kollegina feldobta a napomat, picit neki is kimorogtam magam.:) Érdekes dolog történt: megakadt a szemem virtuális élettársamon...:) Eddig is tudtam, hogy szép lány, de... De tényleg az.:D

Khm... Egy kollegina hozott haza, aki az egyik legrégebbi ismerősöm a cégnél, és akivel mindig úgy tudunk beszélgetni, mintha ezer éve ismernénk egymást. Pedig max. 10 évről van szó.:) 

Itthon pihi, net, messenger... Ezt a videót viszont nézzétek meg! Szalai Ádám, és a szinkrontolmácsok gyöngye! Én visítva röhögtem, másrészt viszont durva, hogy valaki ilyen "teljesítményért" pénzt kap...XD

Egy ott dolgozó ismerősöm megkérdezte, nincs-e kedvem elugrani a Mekibe egy fagyira. Kedvem lett volna, erőm annál kevésbé. 

Este a szokásos program: tévé, net, messenger, vacsi, fürcsi, és lábjegelés. 

A címben szereplő kifejezést kolleginának említettem, ő persze megkért, hogy na meséljek! Nem, nem love story: az enyém most lábsztori. 

Volt egy lány, aki ész nélkül futott egy gombostű hegyén. Ja nem... Hanem akit elég sokszor megemlítek itt a blogon. Anno mikor még jóban voltunk, küldött magáról egy fotót, amin annyi látszik, hogy az ágyban fekszik szabadidő-nadrágban, és pihenget, kezében pohárral. Az a kép nagyon ő volt, jót mosolyogtam rajta, akkor. Ma már persze inkább szomorú vagyok, ha azt a képet meglesem. 

Az én változatom nyilván kevésbé esztétikus...XD Egyébként az elmúlt időben pont ezen a sírig tartó szingloságen gondolkodtam... 35 évesen ez bizony már sanszos. Még akkor is, ha annyi lányt megemlítettem ebben a posztban, hogy már én sem tudom követni. És még lesz...:)

---

Ma. Nem keltem valami jókedvűen, borzalmas idő volt. Szakadt az eső. Pedig nem is mondtam semmi vicceset...XD

A reggeli kávé közben észrevettem, hogy egy leányzóval 3 éve vagyunk ismerősök facebookon. Hm... Már az is emlékezetes, ahogy és amiért bejelöltem, és... És sok minden történt, pár emberkét megismertem rajta keresztül, vagy neki köszönhetően, vagy mit tudom én...:)

Reggel ismételten panaszkodtam cigi közben egy kolleginának. Aztán elindulta a munka. Napra pontosan egy hónapja, június 14-én, a magyar-osztrák meccs után estem rá a térdemre. Azóta minden egyes felkelés fájt, és rettegtem, hogy most épp kattogni, recsegni, vagy épp ropogni fog a térdem, vagy egyszerűen nem lesz benne erő.És délelőtt valami bekattant, vagy a helyére került. És többé-kevésbé rendben van a lábam! Mennek a "régi" mozdulatok, nem akarok pár lépés után összeesni. Nem akarok semmit elkiabálni, de remélem már okés leszek. Csak ennél rosszabb ne legyen! Ha jól néztem, napra pontosan egy hónap múlva lesz az első ETO-meccs, arra szeretnék problémamentesen kimenni, és a szektorba felérni. 

Szóval alakul a molekula!:)

Ma már pihi van, semmit nem csinálok. A blogbejegyzés előtt egy médiatáboros leányzó interjúkérdéseire válaszolgattam.:)

Holnap Médiatábor, aztán eredetileg bementem volna  kórházba az ortopédiára, de az majd kiderül, hogy bemegyek-e, nem akarom "feleslegesen" zavarni a doktor urat. 

A hétvége? Hivatalos vagyok egy sárkányhajó-versenyre, azt még nem tuti, hogy be merem vállalni. De boltba menés, városban séta okés. Remélem. Fordítanom is kell, de sok pihenés is tervben, Écsre még nem megyek. 

Ha meg visszaesek, akkor majd kicsit más hangulatú lesz a következő poszt. 

Mert mára szerintem ennyi. 

Ja: egekben az olvasottság, rengetegen olvassátok a bejegyzéseket. Köszönet érte!:)

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Nagyon fent és nagyon lent

Vasárnap. A bejegyzés megírása után nekiálltam kaját csinálni. Rántott mozzarellarudak. A mutatvány nem volt egyszerű, mert az elkészítési javaslat nem volt ráírva magyarul. A szlovákból valahogy kilogikáztam, hogy melyik az alsó/felső sütés, és hány percet ír hány fokon. Egész ehető lett.:) 

A Forma-1-et átaludtam. Aztán mostam, teregettem, kádban döglöttem. Az egyik HVG-ben volt egy nagyon érdekes cikk, tábort szerveztek különböző sérültséggel élő gyerekek testvéreinek. Beszélgettek arról, hogy hogyan tudják segíteni tesójukat, hogyan kezeljék, ha csúfolják testvérüket, vagy ha például az ő barátjuk nem "mer" elmenni hozzájuk, mert "fél" a tesótól Szép, és egészen egyedülálló kezdeményezés. 

Aztán parasztvacsora: szalonna, kolbász, ilyesmik. 

A Franciaország-Izland meccset is néztem, de aztán elaludtam, bár ez nem újdonság. 

---

Hétfő. Meló, viszonylagos nyugalomban. Utána oktatás, ami szintén egész érdekes volt. Aztán elindultam a buszra. Örültem a búrámnak, mert úgy működött a lábam, ahogy a sérülés előtt. Tényleg 6-8 perc alatt kiértem a megállóba. A buszról leszállva pedig már úgy fájt a lábam, hogy alig bírtam megmozdulni. 

Hazatérve kávéztam lakótársammal, pihentem, Kék fényt néztem, meg elkezdtem olvasni a magyar jégkorong-válogatott egykori kapusának, Szuper Leventének az önéletrajzi könyvét. 

---

Kedd. A lábam továbbra is szar volt. Amikor egyszer vonszoltam le magam a lépcsőn, virtuális élettársam közölte, hogy felkap a hátára, és lecipel. A lehetőséggel nem éltem, mindenesetre szeretem, ha valaki megnevettet, bármekkora szarban vagyok is.:)

Szóba került, hogy írtam-e már részegen blogbejegyzést.:O Hehe, nem, és szerintem nem is fogok. A blog szent. Erre az eshetőségre marad a messenger.:P 

Felhívtak a vodafone-tól valami roppant kedvező mobilnetes akcióval, de nem éltem a lehetőséggel, mert nem értettem teljesen az ajánlatot.XD

Én meg a gázszolgáltatót hívtam fel, mert hónapok óta nem kaptam számlát. Kiderült, hogy túl alacsony a fogyasztásom, és ez azért van. 

Postán is voltam, adtam fel csekkeket, de alig bírtam vonszolni magam. 

---

Szerda. Felkeltem, felöltöztem, kávéztam, és elindultam a buszra. A lábam olyan volt, mint egy colstok, kb. lépésenként összeestem. Nem mentem be dolgozni. 

Volt egy kisebb félreértés/kavarás távollétem lejelentése kapcsán. Ezt nem részletezem bővebben, hülyén jött ki, de nem akartam bunkó lenni, teljesen jóhiszeműen jártam el...

Itthon pihengettem. Fél 1 körül sikerült annyira összeszednem magam, hogy elinduljak a kórházba. Örültem, hogy pont jön a busz, felszálltam. Igen ám, de nem 14-es, hanem 15-ös volt.:O Tettem egy szép kört az Ipari Parkban, majd a 14-es vonalán sikerült leszállnom. Egy kedves barátom értem jött, és bevitt a kórházba. A balesetin már nem volt senki. Barátom szolgálatba helyezte magát, így megvizsgáltak a sürgősségin, Jegelés, pihentetés, kenegetés, fásli, ha nem javul, akkor fizioterápia. Na, ez az a pont, hogy teljesen kilátástalan a helyzet: fizioterápiára is el kell be kell jelentkezni, el kell jutni miegymás... 

Hm... Szokás azon agyalni, hogy a testi, vagy a lelki fájdalom-e a rosszabb. A könyököm már talán rendben, előbb-utóbb a térdem is csak rendben lesz, vagy nem... De egy lány 9 hónapja hiányzik, és rengeteget gondolok rá, és ezt egyedül kell "feldolgozni". Én írtam neki, hogy nyugisabb lesz az élete nélkülem, szóval az én saram, és ez ennyi... 

A kórház után még beültünk egyet beszélgetni a Lipótiba cimborámmal, aztán hazahozott. 

Pihentem, meccset néztem... És messengeren beszélgettem egy lánnyal, aki kérte, hogy a blogon Hercegnő fedőnéven említsem meg. Hehe, tessék!;)

Este meccset néztem. És nem aludtam el rajta...XD

---

Csütörtök. Reggel elmentem dokihoz, kiírattam magam táppénzre. Megkérdezte a doktornő, hogy honnan tudjuk, hogy hétfőre rendben lesz a lábam. Nem lesz rendben...

Aztán jöttek tesómék, kipakolták a garázst. 

Meg jött egy neve elhallgatását kérő ismerősöm, és kitakarította a lakást. Köszönöm szépen, óriási segítség volt!

Este még Balu jött egyet németezni. 

Meccset is néztem. és nem aludtam el rajta. Az élet apró örömei. 

Az ETO leigazolta Zalaegerszegről Gyagya Attilát. A fiú NB1-es és NB2-es tapasztalattal is rendelkezik, minden bizonnyal segítségére lesz a csapatnak. Én pedig mindig röhögtem, amikor ellenfélként Győrben járt, és a nevével találkoztam. Lehet, hogy csináltatok Gyagya-mezt, ha már a Sánta nem jött össze...XD

Az ETO vezetése egészen formabontó kezdeményezés keretében garanciát vállalt, hogy visszafizeti a bérletek árát, ha nem jutunk fel. Szerintem inkább jussunk fel! Mondjuk per pillanat én a bérletes helyemre sem jutnék fel...:/

Lionel Messit adócsalás miatt börtönbüntetésre ítélték, a két év alatti büntetési tétel miatt az ítélet felfüggesztetté változott. Hála Istennek! Nem lehet azzal vádolni, hogy fradista vagyok. De az, hogy kizárják a Fradi BL-ellenfelét, majd helyette kap egy csapatot az Európa Ligából, egészen elképesztő. A legendásan erős magyar sportdiplomácia újabb megnyilvánulása. 

---

Péntek. 3,45-kor keltem. Mintha mentem volna dolgozni. Fürdés, beretva.... Majd megírtam jegyzetemet a médiatábori előadásomra. 

A Mátyás téren bevártam Kingát és Kirát, Jutka ott vett fel minket, és ő vitt minket a helyszínre. Pöttyet beégettem magam, bemutatkoztam egy lánynak, akivel már találkoztunk. Sőt szoktam is emlegetni Harcsi barátomnak.:)

Az előadásom... Hivatalosan bloggerként voltam meghívva, de a blogok mellett meséltem a gyerekeknek mozgássérültségemről is. Emellett régi vesszőparipám, hogy manapság véleményem szerint a tanárok/szülők nem igazán vannak felkészülve arra, hogy manapság a gyerekeknek rengeteg információt kell feldolgozniuk, és a kommunikáció is átalakult. Erről is beszélgettünk. Fantasztikusan éreztem magam, nagyon jó kis nap volt. Hihetetlen jókat kérdeztek a gyerekek, még jegyzeteltem is, hogy valamiről majd a következő turnusban beszélni szeretnék. 

Az egyik kislány le is rajzolt. Szépen megbújtam a sarokban.:) Egy másik lány meg nagyon emlékeztetett egy kolléganőmre. Meg is mutattam neki, nem nézett hülyének. Tényleg nem.:) Kaptam egy olyan kérdést, hogy a Goszi bece-, avagy márkanév.:) Hm... Nem sokan tudják, hogy a Goszi előbb lett a blogom címe, csak utána becenév. Pontosabban egy cimborám hívott GosziGabinak, de a GosziGabiBlog hülyén hangzana...:D

Tényleg fantasztikusan jó kezdeményezés ez a médiatábor, jó volt látni, hogy a gyerekek milyen ügyesek és lelkesek.:)

Teljesen feltöltődve és jókedvűen köszöntem el a gyerekektől, Kinga és Kira is elkísértek, hozzám is feljöttek egy kicsit beszélgetni. Ittunk rosé Traubit.:)

Utána az alsó szomszédékkal is beszélgettem kicsit, majd megsütöttem a lasagnét, és döglöttem. Aludtam kicsit, majd főnököm és Gergő elhozták a kajáimat. 

Amíg vártam őket, odajött hozzám egy részeg faszi, hogy közölte, hogy ellopták a biciklijét, és tudja ki a tolvaj, és szétveri, kitekeri a nyakát, meg hasonlók. Sajnáltam szegényt, de árnyalta érzéseimet, hogy magyarázat közben fröcsögött az arcomba fröccsel keveredő nyála. És ha hátráltam, jött utánam. Aztán szerencsére jött Zoli és Gergő. Megbeszéltük, hogy csak akkor megyek holnap dolgozni, ha jó lesz a lábam. Khm... Mármint a körülményekhez képest, érted...:)

Feljöttem a lakásba, pihentem, olvastam... Enni már nem tudtam. Ld. még a fröccsösnyál címszót!:/

---

Szombat. A kelleténél jóval hamarabb felébredtem, lakótársam egy közös cimbinkkel volt búfelejtő iszogatáson, és hajnali fél 3-kor a lépcsőház-világítás felkapcsolása helyett véletlenül becsengetett. Nagyon aranyos volt, kimentem az ajtóhoz, és megkérdezte, hogy felébresztett-e.:) 

Már nem aludtam vissza. Olvastam, rádiót hallgattam.

Aztán reggel felkerült facebookra Boldi és Marci kisfilmje. A két srác idén kezdi a középiskolát, és már profi videósnak tekinthetők. Én 14:12-nél tűnök fel a filmben. Nem is gondoltam, hogy ilyen komolyan  gesztikulálok....XD És tök jó, hogy bár komoly dolgokról beszélgettünk, azért sikerült megnevettetnem a gyerekeket.:)

Ja, és szeretném megtanulni a Cup Song koreográfiáját. Sérült a mozgásszabályozó agyközpontom, meg azt sem látom, mi történik, szóval nem kis kihívás, de állok elébe! Várom az önként jelentkezőket, akik segítenek, velem tartanak!:)

Reggel bementem a városba. Dohánybolt-lottózó-Reál. A járásom igen hamar összeomlott, a lottózónál már csak vonszoltam magam. Elmentem boltba, majd onnan a Honvéd ligetbe, és eldöglöttem. Pihentem, olvastam, TopJoyt szürcsölgettem. 

Közben írt Roxi, és kiderült, hogy be kéne jönnie a városba, és megkérdezte, megvárom-e. Visszaírtam neki, hogy megvárom, de mozdulni nem tudok. Arra értettem, hogy kizárt dolog, hogy el tudom kísérni. Ő pedig visszaírt, hogy legalább megvárom.:) Tökéletes válasz. Mert imádom, ha szarban vagyok, és meg tudnak nevettetni.:)

Aztán máshogy alakult a program, hazajöttem. 

Itthon megbeszéltük lakótársammal a fejleményeket. Pihi, ebéd, tévé, olvasás. 

Közben írt Kira, hogy jöhet-e lecsót főzni. Mert megbeszéltük, hogy jön lecsót főzni, mert sógornőm szüleitől kaptam jóó sok paprikát és paradicsomot. Most lemondtam a lehetőségről, befáslizott lábbal szenvedtem. Este azért sütöttem bundás kenyeret, maradt tojás, paprika és paradicsom is. 

Megnéztem Babos Timiék wimbledoni döntőjét. Társával, Jaroszlava Svedovával kikaptak a Williams-testvérek ellen. De ügyesek voltak, nagyot játszottak. 

Este 7 magasságában már ágyban voltam, pihentem. Az jutott eszembe, hogy ilyenkor jó szinglinek lenni, nincs az a nő, akitől elvárható, hogy egy lesántult sántát tutulgasson. A TopJoy-kupak üzenete egyébként "Te vagy az ideálja" volt. Szeretem, ha megnevettetnek, amikor szarban vagyok...

---

Vasárnap. Jelzett a facebook, hogy valaki Pesten megpróbált bejelentkezni a facebook-fiókomba. Meg kellett erősítenem, hogy (nem) én voltam. Nem voltam Pesten. Tápszentmiklóson se nem voltam. 

Jelszót módosítottam, meg visszaállítottam a bejegyzéseimet nem nyilvános-ra. Lehet, hogy megcsinálom a facebook-oldalt, amit tervezek, és márkanév lesz a Goszi.:)

Mai program. Ruhaszárító lepakolás, mosás, kaja, pihi, tévé. 

A Forma-1-et meg az EB-döntőt is itthon nézem. 

Jövő hét? 

Holnap meló. Nem világos, hogy lesz-e németóra, szerintem nem. Van tali is függőben, de szerintem azt sem kéne most erőltetni. 

Rég voltam ennyire összeomolva, fogalmam sincs, mi lesz. Na mindegy, ami nem öl meg, az megerősít, vagy mi a szösz... 

El kéne jutnom az ortopéd orvosomhoz, aki többször is műtött, ő legalább ismeri az előzményeimet. Vagy találnom kell egy bérgyilkost aki megöl, meg egy papot aki eltemet. Ez a "B-terv"....XD

Ja, pénteken médiatábor! Abból az egyből nem engedek!:)

Mára pedig ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)  

Itt vagyok, ragyogok

Kedd. A bejegyzés megírása után lakótársammal kávé, meg mellé TopJoy. Már nem vagyok benne biztos, melyiket ittam, szerinte, őszilé volt, és ez az üzenet volt a kupakban. Most már biztos, hogy lesz második blogfilm.:) Ja, ez pedig a 888. bejegyzés.:O

Jött még egy garázs-érdeklődő, este pedig Kincs, ami nincs-et néztem. Tényleg megunhatatlan.:)

---

Szerda. Melóból semmit nem jegyeztem fel. Csak annyit, hogy 3-ig voltam.

Van a németben egy olyan kifejezés, hogy hitzefrei. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a hőség miatt hazaengedik az embereket melóból, suliból. Mi most tanítványommal ennek egy változatát követtük el, nem a nővérszállón németeztünk, hanem a Hollóban beszélgettünk. Én sört ittam, ő nem.:) 

Persze szóba került a lány, akivel közös képet posztoltunk facebookra. Neki is elmeséltem, amit itt leírtam, hogy Roxival csak barátok vagyunk. Megjegyezte, hogy kivirulok, vagy ragyogok, amikor róla beszélek. Hááát... Egyrészt ezt magamon nem veszem észre, másrészt pedig akivel jóban vagyok, akivel szívesen beszélgetek, arról gondolom vidáman is beszélek. Vagy nem tudom. Meglepő fordulat volt, hogy a pultoslány megtudta, hogy némettanár vagyok, és szó van róla, hogy őt is tanítani fogom. Nem tudom, mi van a levegőben, de az utóbbi időben többen is jelentkeztek, hogy valamelyik ismerősöm engem ajánlott némettanárként. Ez tök jó, meg aranyos meg minden, de légyszi ilyen esetekben először nekem szóljatok, hogy tudom-e vállalni. Köszi.:)

Jaj: letiltották az előző posztban említett jóember facebook-oldalát, gyűlöletbeszéd okán... Váratlan, de jogos fejlemény.:)

Hazatérve még volt egy-két levezető sör, meg fürdés, meg vacsora, és viszonylag időben ágyba kerültem.:)

---

Csütörtök. Felkelni viszont csak kis késéssel sikerült, mert a szundi-gomb helyett véletlenül kinyomtam az ébresztőt.:/ Ja és nem törtem össze magam, semmiben nem ütöttem be, meglepve tapasztaltam viszont, hogy éjjel megborotválkoztam.XD Az azért látszik, hogy nem voltam elég alapos. 

Most is a Városházánál szálltam fel a buszra. Furcsa paradoxon, de lábam gyógyulását jelzi, hogy rá tudok esni úgy, hogy nem csinálom össze magam a fájdalomtól. Most ez is megtörtént...

Nyugis nap volt, postára akartam menni, de nem mentem. Helyette pihentem. Meg pihi, net, messenger. 

Király Gabi lenyilatkozta, hogy nem törött el az ujja, csak a bulvársajtó találta ki a sztorit. Szerény sportember, nem volt váratlan a megnyilvánulása.:)

Este néztem a lengyel-portugált, de elaludtam... 

---

Péntek. Reggel öltözködés közben láttam, hogy az M4 ismétli az esti meccset, és épp a büntetőpárbajhoz készülődnek a csapatok. Gyorsan összekaptam magam, és a konyhában, a reggeli kávé mellett néztem meg a tiziket. És nyertek a portugálok, aminek annyira nem örültem azért... 

Ismét egy viszonylag sima nap. Meló után el szerettem volna menni postára, de ismét elmaradt, mert kollegina felajánlotta, hogy hazahoz. Nem, nem elsősorban a lustaság miatt fogadtam el az ajánlatát, hanem mert szeretek vele beszélgetni. 

Hazatérve csendespihenő. Aztán utána olyan pozitív hullám vette kezdetét, ami tegnap is kitartott, és azóta is csak lesek.:)

Jött érdeklődő a garázs miatt. Tesómék előbb ideértek, jól meg is ittuk a Zsófitól és férjétől kapott Paulanert. Nagyon finom volt, köszönjük.:)

Mark pedig bemutatkozott a szomszéd lánynak és barátnőjének. Ismét bebizonyosodott, hogy ma 17 hónapos keresztfiam hatalmas figura. Már most.:) Miután kiudvarolta magát, visszakéredzkedett kedvenc helyére, az autóba, a volán mögé. Azt az elégedett ábrázatot látnotok kellett volna!:)

No, aztán jött a vevőjelölt, és jól meg is vette a garázst. Elég hamar megszületett az egyezség. Aztán még kicsit beszélgettünk tesómékkal, majd hazaindultak.

A lakásba visszaérve megint ciccent egy-két doboz Schwechater...XD

Hm... Volt már olyan, hogy valakinek szorítottam valami vizsgáján, vagy bármin. De olyan, hogy valaki esetében 100 százalékig biztos lettem volna, hogy erőpróbája ujjgyakorlat, és simán venni fogja az akadályt, mert arra termett, az számomra újdonság. Ez történt, hatalmas büszkeséget érzek. De erről még nem írhatok többet.:)

Amikor Roxival voltunk, rám köszönt egy lány. Nem tudtam, inkább csak sejtettem, ki az. Végre az is kiderült, hogy jól sejtettem.:)

"Megfogadtam, hogy többet nem fogadok." Vagyis hogy a kavarások és félreértések okán jobb, ha nem ismerkedek többet munkatárs lánnyal. Jaj, ez most olyan, mintha valami baromi nagy Don Juan lennék. Pedig nem...  No, de ezúttal kivételt tettem, irkáltunk egy kolleginával. Kicsit déja vu-érzésem volt, de nagyon szimpi. És éljenek a szürke nadrágok!:)

Időben vacsi, közben Wales-Belgium. A háttérben. 

---

Szombat. Fél 9 körül keltem. Fürdés, kávé, aztán Mátyás tér, tesómék összeszedtek. Előtte még vettem vizet a kisboltban, mert megszomjaztam.:)

Piac. Ettünk kolbászt, vettem tojást, meg nézelődtünk egy kicsit. 

Aztán belváros, Győrkőc Fesztivál. Alig találtunk parkolóhelyet, a Mamma Miánál sikerült megállni. Így legalább életemben először láttam sárkányhajót élőben. Nagyon pöpec.:)

Összefutottunk egy kollégával és egy kolleginával, sógornőm pedig megkérdezte, hogy ő volt-e a.... A lány akivel immáron 9 hónapja nem beszéltünk... Nem, egyébként nem ő volt. De még mindig nagyon-nagyon hiányzik... Tök fura, én vele kapcsolatban éreztem a legjobban, hogy tud "ragyogtatni"... De már mindegy, csak az emlékek maradtak. 

A Mekiben tartottunk egy kávészünetet. Nemsörös képpel sokkoltam a közvéleményt.XD

Kifelé jövet Mark kapott egy lufit. Persze a lufi pálcán nem poén, úgy nem lehet ütögetni-dobálni-rugdalni. Pálca nélkül lehet. És érdekes módon mindig egy lány közelében kötött ki a lufi.:) Mindenki tök aranyosan reagált, végig röhögtük az utat. 

A Széchenyi téren időztünk egy kicsit, miután tesóm mutatott egy új ruhaboltot. Tényleg, nem kísér el valaki shoppingolni?:)

Kicsit később hazaindultam, a lábam még bejáratós, eléggé megfájdul a sok sétától. 

Útközben bankautomat, lottózó... És a dohányboltban vettem vizet, és leültem egy padra iszogatni. És odajött egy csaj. Napszemüvegben nem ismertem meg...:O Miután levette, rájöttem, hogy Barni fiatal barátom, gyirmóti huligán, nővére, Fanni az. Dumáltunk egy kicsit, majd tovább indultam. Aztán még egy rendőr cimbivel találkoztam. Itthon pihi, net, tévé, meg ittam egész nap. Vizet. 

Este még elmentünk tesómékkal Lidlbe. Vettem tejet. Meg vizet. Sört nem.:D Aztán folytattam a döglést, meg jó 1,5 órát hesszeltem a kádban, Story magazinokat olvasva.:)  

Le is késtem a német-olasz meccs elejét. A végét meg átaludtam. A kettő között virsli, messenger, meg olvasás. 

---

Ma. Viszonylag időben felébredtem. Kávéztam, aztán ledöglöttem a gép elé. Nem voltam sehol, és nem is megyek sehová. Olvastam, hogy első előkészületi meccsén 5-3-ra kikapott az ETO a Puskás Akadémiától. Ez ugye semmit nem jelent, de új igazolásaink mindenesetre betaláltak. Ez kezdetnek nem vészes. 

Ma már csak pihi lesz, meg mosok, meg Forma-1-et nézek. Kajálni még nem tudom mit fogok, lehet, hogy csak hideget. 

Most narancslevet szürcsölgetek.:)

A jövő hét? Holnap tanfolyam, utána tényleg posta.XD Tali is lesz, meg Médiatábor is lesz. Tápszentmiklós lehet nem lesz..:( A lábam sem az igazi, és Écsre is lehet, hogy ki kell menni. Majd még alakul. 

És majd elmesélem, hogy alakult. 

De mára befejeztem. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)