Varázsolj nekünk valami szépet!

Helyreigazítás: szombaton természetesen nem rendeztek FC Barcelona-Real Madrid bajnoki labdarúgó mérkőzést. Félreértettem a kollégámat. A tévedésért kedves olvasóim szívese elnézését kérem. Bárkit, aki miattam várta hiába szombaton az el classicot, vendégül látom a szombati ETO FC Győr-III. Ker. TVE NB3-as bajnokira. A jelentkezéseket privát üzenetben várom. Köszönöm!:)

***

Pénteken a bejegyzés közzétételének pillanatában (!) hívott Harcsi, hogy barátnőjével Győrben tartózkodik, elnézhetnénk valamerre. 

Részemről semmi jónak nem vagyok elrontója. Így aztán gyorsan kiteregettem, fürödtem, vacsoráztam... Aztán elmentünk a Vendelinbe. 

Viszonylag lájtos este volt, két sört ittunk meg, hülyéskedtünk, beszélgettünk, jó volt. Huh... Milyen csajok voltak, te jó ég...:$ 

Itthon azért még egy-két sört megittam. 

Húst nem ettem. 

---

Szombat. Reggel kollegina segítségével sikerült megoldanom egy nagy facebook-rejtélyt. Inkább nem írom le, hogy mi az, mert igazándiból lényegtelen, és még az is lehet, hogy hülyeség.:)

Apám reggel 10-kor a szokásos módon felhívott. Megkérdezte, hogy vasárnap egészen pontosan mikor megyek ki Écsre, hogy tudja tervezni a reggelit. Mondtam, hogy ezt sajnos teljességgel lehetetlen megjósolni, mert este meccsnézés, hajnalban óraátállítás. A két program elvileg külön-külön is alkalmas lehet a másnapi program borulására, hát még együtt... 

A délelőtt nagyrészt dögléssel telt. Délután berohantam a városba. A lottózóban 2360 forintot fizettem, de 2300-at értettem, így megkértem a csajt, hogy úgy adjon vissza, hogy mindenképpen legyen benne százas. Volt.:D

Spar. Elég sok dolgot vettem, de szerencsére a billás tatyót vittem magammal, amit a vállamra lehet csapni, így gond nélkül hazaértem. A hátizsákomban meg hazacipeltem négy liter tejet. Nagy sztori.:D

Ebédre bundás kenyeret sütöttem, sajttal, paradicsommal, uborkával, ahogy kell. Ilyet még nem láttam: egy-két tojás megfagyott (!) a dobozban, így azokat kidobtam...

Délután jött a hír, hogy Érd-ETO 1-1. Hát, ez a feljutás igencsak necces lesz... Jó lenne tudni, mi történik a klubban, mert ez így ebben a formában tragikus... 

Szóval este két meccs. Magyrország-Horvátország 1-1. A második félidőre lehet építeni, ha így játszanak a srácok az EB-n, mindenképpen büszkék lehetünk rájuk. 

Jaj: annyira tetszik, hogy a Soho Party-féle Az éjjel soha nem érhet véget-ből szurkolói nóta lett. Valami DJ kaphatna az alkalmon, és készíthetne egy jó kis fan version-t. Ahol persze Betty Love helyett az ezerfejű énekelne...:)

Aztán meg Győri Audi ETO KC-Ferencváros 33-22. A meccs előtt pont gondoltam rá, hogy jó lenne agyoncsapni a Fradit, de nem sok esélyt láttam rá. Mégis sikerült. Picit tartok tőle, hogy a pesti zöldek altatnak a BL-negyeddöntő előtt, remélem nincs igazam. 

Amúgy már tényleg máshogy állok a kézilabdához. Szeretem, de annyira nem hoz lázba. Nagyon megerősödött a sznob vonal. Az NB3-as foci jobban beleillik az én fogyatékos attitűdömbe...:P

A kézimeccset amúgy Harcsi, és egy egy üveg ásványvíz társaságában tekintettem meg. Jót dumáltunk közben, és még a konyhában lévő faliórát is átállította nekem.:)

Felirat hozzáadása

Megemlítettem neki, hogy találtam egy neki való poént. Megkerestem, és kiderült, hogy tényleg neki való volt. Zseniális.:)

Egy ismerősöm "Mit tennének barátaid egy lakatlan szigeten?" játékában én lettem a sziget bohóca. Nem is értem.:D

Ja: és "ismerem" a Farm című valóságshow egyik szereplőjét. Még közös képünk is van. Beszarás. Amúgy nem nézem. 

Vujity Trvtko pedig pécsi. Ha valaki nem tudná...:D

Késő este még Riasztást néztem, ami olyan, mint a Kék fény, csak Hír TV-s köntösben.:)

---

Vasárnap. Nem tudtam kimenni Écsre a 8-as busszal. Este meccsnézés, hajnalban óraátállítás volt, ez kicsit bekavart az alvásomnak. 

Fürdés, kávé, indulás. 

Tök jó a vidékiben ez az új üzletsor: büfé, ABC, dohánybolt, kajálda, pékség, van minden, mint a búcsúban... 

Kivittem apámnak a szerződést, meg volt vele elégedve.

Megint volt valami kérése, amit nem teljesen értettem. Na mindegy, feldolgozás alatt van az infó. 

Már tízóraira degeszre zabáltam magam, aztán dumáltunk egyet. Szokatlan volt.:O Közben persze Buksi pulit tutulgattam.:D

Ebédre megint csak eszméletlen adagot kaptunk Muci néninek köszönhetően. Kaja után olvastam, aludtam, szerencsére 3-kor sikerült felkelnem, így nem ragadtam Écsen. 

Szerettem volna apámtól kérni tojást, de nem tudtam biztonságosan elcsomagolni, így inkább nem hoztam. 

*még lenne néhány gondolatom, de inkább nem írok le semmit. Jobb így....*

A vidékiben nyílt új ABC-ben aztán vettem tojást. Közben megérkezett Mr. Fontos Ember, aki sietett a vonatára. Le is lökött egy üveg piát a polcról, és bőszen káromkodva közölte, hogy kifizeti, amit eltört, amúgy nem kér semmit. Szerencsére a végére sikerült lenyugodnia, halkabb hangnemre váltott, elnézést kért, és mindenkinek kellemes ünnepeket kívánt. 

Hazatérve kávéztam, döglöttem, neteztem, tévéztem, és el is telt a nap. 

Harcsi barátommal beszélgetve szóba került a Magyar Nemzet hétvégi magazinja. még fősulis, "ortodox" fideszes koromban olvastam kb. utoljára. Most már ugye Simicskával sincs barátság, úgyhogy több szempontból is érdeklődve vettem kezembe a lapot. Tetszett, főleg persze a politikától teljesen független, magazin-jellegű írások. 

Vacsorára bögrés tejbegrízt ettem. Kicsit műanyag íze van, de nem vészes...:)

A tévé kikapcsolása után rádióztam, mindenféle beszélgetős műsorokat hallgattam, szinte egész éjjel szólt a rádió...:)

---

Ma. Kávéztam, megtömtem a mosógépet, és most itt vagyok. Semmi extra program nincsen tervben. Majd főzök tojást a sonkához, emellett olvasás, pihi, net, tévé... 

Húsvét hétfő. Kiskoromban mindig húsvétkor mentünk unokatesómékhoz Zalába. És amikor reggel indultunk, láttuk a Pérről felszállt hőlégballonokat. Azok a régi szép idők... 

Nagyjából 30 éve pedig húsvétra kaptuk Anyutól az első két gombfocicsapatunkat. Rába ETO-Videoton, ahogy kell. Az egyik szekrényen szerintem még mindig látható a zsírkrétával beleírt eredményjelző...:D

És két éve húsvét hétfőn megismertem egy fantasztikus leányzót. Előtte többször is leírtam itt a blogon is, hogy még csak le sem mertem ülni mellé a buszon, nemhogy megszólítsam... 

A múltkoriban egy ismerős leányzó mesélte, hogy páran kifogásolták az esküvői meghívójukra választott idézetet. Szerintem aranyos, formabontó, ötletes. Erre megjegyezte, hogy engem sem úgy ismer, mint akit túlzottan érdekelne mások véleménye. 

Ha ez igaz lenne, talán még beszélnénk a lánnyal... 

De fejlesztem magam, vagyis hát megpróbálom...

Holnap meló. Meg lesz két német, meg ETO-foci, meg ETO-kézi, meg Barca-Real. Most már tényleg!:) Meg Forma-1 is... Nem lesz unalom...:)

De mára ennyi voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Goszi-napok

Nyugi-nyugi, természetesen péntek van, nem pedig vasárnap. De lövésem sincs, hogyan fog alakulni a hétvége, ezért inkább most írok egy bejegyzést. 

Sikerült rájönni, hogy miért szerepelt a Móni név a puskacetlimen. Móni egy kerekesszékes lány, férje szintén mozgássérült, régi cimborám, nem mellékesen nagy Senna-, és ETO-drukker. Szóval a lányról megjelent egy cikk a Kisalföldben. Döbbenet, hogy valakinek, aki kerekesszékben ül, mennyi nehézséggel járhat a közlekedés, ami ráadásul kis rugalmassággal simán orvosolható lenne. 

Az is beugrott, hogy virtuális élettársamat miért jegyeztem fel, de ezt inkább nem fejteném ki bővebben.:)

---

Vasárnap. A bejegyzés megírása után nem sok minden történt, tévéztem, neteztem, vacsiztam, hamar lefeküdtem. 

A Forma-1-ből ugye nem sokat láttam. Rosberg nyert, Alonso hatalmasat esett, és a rajt is elég emlékezetes volt, a ferrarisok szép munkát végeztek, amit aztán a bokszban sikerült elrontani...

---

Hétfő. Ugye szabin voltam, de időben kellett kelni, mert mentünk Ausztriába. Három ápoló ismerősöm ottani munkavállalásához kellett leadni papírokat a bécsi egészségügyi minisztériumban. Azt beszéltük, hogy pont olyan volt a feeling, mint amikor anno mentünk Szombathelyre vizsgázni. Tökéletes helyen, egy élelmiszerbolt mellett sikerült parkolót találnunk. Egy trafikba mentünk be megkérdezni, hol kell parkolójegyet venni. Ott kellett. Aztán kisebb séta után elértünk a minisztériumhoz. 

Bekísértem ismerőseimet, én is ott ültem mellettük, amíg az ügyintézővel egyezkedtek. Amúgy egészen elképesztő, mennyi magyarral találkoztunk, és az is, hogy egyesek milyen német(nem)tudást adtak elő. Volt, aki még azt sem tudta németül elmondani, hogy mi a végzettsége. Cink. 

Nekünk a fénymásolással gyűlt meg a bajunk, no meg egy papír hiányzott, úgyhogy vissza lettünk tapsolva. Sovány vigasz, hogy az ominózus dokumentum szinte minden magyar pályázónak hiányzott. 

Ha azt mondtuk, hogy tiszta Szombathely-feeling, akkor hamarosan megyünk UV-zni. 

Hazaindulás előtt betértünk még a Billába bevásárolni. Kivéve Balu barátunkat, aki kutyagumiba lépett. Ez szerencsét fog hozni. Mondjuk meglepődtem, hogy nem én kaptam telibe az anyagot...,

Jó-jó, nem vagyok normális, de az édességek mellett én vettem zsemlét, sajtot, és szalámit is. Tesóméktól ismerős "hazai ízek", ahol a sajtnak sajt-, a szaláminak pedig húsíze van. Minden eurocentet megért a vétel.:)

11 körül már itthon voltunk, Postai ügyintézéssel zártuk a projekt ezen felét. 

Hazatérve kajáltam, aztán lefeküdtem aludni, akkor keltem, amikor lakótársam megérkezett, felkeltem kávézni.

Szerettem volna kaját rendelni, ez a kétoldali lustaságom okon elmaradt. A Kék fényt pedig ezúttal nem néztem végig, nagyon szörnyűséges témák voltak. 

---

Kedd. Kipihenten, simán keltem. A szabadnap után szokásos módon rengeteg feldolgozásra váró mail várt. Ami nem kellemes, viszont kétségkívül gyorsan telt az idő.

Meló után a pláza felé vettem az irányt. Kirával, az egyik mórás lánnyal a cikk alapjául szolgáló beszélgetés óta most találkoztunk személyesen először. 

Mondanám, hogy tininek éreztem magam, a buszon végig irkáltunk, hogy hol járok, mikor érek oda,d de az én tinikoromban még nem voltak okostelefonok...XD

Lehet, hogy ez nálam valami perverzió, hogy ha először találkozom egy lánnyal, elhívom vásárolni. Így volt virtuális élettársam esetében, meg ugye az a bizonyos kabátvásárlás....

Most először is cipőt vettem. Volt egy, ami tetszett, de nem volt a méretemben. Majdnem vettem egy átlagos, de megszokottat, de az eladócsaj mondta, hogy a másik boltból tud bekérni. Bekértük. 

Aztán Kira segített névnapi nasit, meg egy képeslapot is választani. Majd a pláza előtt ücsörögve beszélgettünk. 

Jó kis délután volt, gyorsan telt az idő, megbeszéltük, hogy hamarosan folytatás következik. Rá kellett döbbennem, hogy fantasztikus humora, nagyon jó szövege van a lánynak. Mondjuk, amikor a CBA-ban visszamentünk sajtért, és közölte, hogy semmi gond, a mamája is így szokta, lehidaltam.:D

Gondoltam rá, hogy mi lesz, ha összefutunk ismerőssel. Nos, munkatárssal nem találkoztunk, csak az ő két osztálytársnőjével, az arcát elnézve volt kis meglepődés. 

Kellemes meglepetés, hogy a cégnél kb. én értesültem utoljára egy kollegina terhességéről. Nekem annyi jött le, hogy leszokott a cigiről. Nem szeretek más dolgával foglalkozni, a hírnek természetesen nagyon örülök. 

Elalvás előtt egy házasságkötés előtt álló teleshopos exkolleginával csevegtünk, az is egy emlékezetes beszélgetés volt.:)

---

Szerda. Csodanap. Sok jó dolog történt. 

A képeslap. Említettem, hogy fel fogok köszönteni egy ismeretlen lányt, macskás képeslappal és egy idézettel. Kirával Garfield-os képeslapot vettünk, mert hát Garfield is macska.:) Igen ám, de az idézet nemigazán írható rá. 

Ezért egy macskás kép kíséretében átküldtem az idézetet egy kolleginának azzal a kéréssel, hogy nyomtassa ki nekem, és ha lehet, kicsit pofozza ki. Első szóra örömmel teljesítette a kérésemet, és egy fantasztikusan egyedi képeslapot alkotott nekem. 

Ebédkor pedig összefutottam egy lánnyal, akivel a múltkor váltottunk pár üzentet sörözés közben. Nem rám mosolygott, nagyjából inkább összenevettünk. Feldobta a napomat. 

Meló után német. 

Német után posta. Annyira örültem, hogy jól telik a nap, meg hogy csak egy várakozó van előttem, hogy elbambultam. És kb. ketten már beelőztek, mire észrevettem. Nem lehetek ennyire bamba, szerintem nem írták ki a számomat. De, lehetek ennyire bamba...:)

Majd elkezdtem loholni a busz mellett, nehogy lekéssem. A megállóba érve láttam, hogy szolgálaton kívüli, garázsmenetes busz volt, nem is állt meg. Egy perc múlva viszont jött a 14-es.:)

Hazaérve meglepve láttam, hogy coca-colás kulcstartómról reggel leesett a kupak, és valaki felrakta a kilincsre. Aztán mire felértem a lakásba, megint leesett, és nem is találtam meg....:( :D

Itthon fürcsi, vacsi, net, tévé, olvasás, hajnali fél 2-ig... Nem bírtam aludni. 

---

Csütörtök. Szóval nem ébredtem kipihenten. Nagyon nem. De beértem 6-ra. 

Reggel valaki megdicsérte a Barca-sapimat, egy másik meg elkezdett osztani, hogy a csapat, meg a foci is egy nagy szar. Nem tudom, hogy erre mi szükség van. Remélem, jobb lett a napja. 

Tegnap volt a névnapom. Rengetegen felköszöntöttek valamilyen formában, ezúton is köszönet érte!:)

Az eredeti terv szerint németóra lett volna, de lemondtam. Mert Kinga írt, hogy bejön Győrbe Cézárral, és Kira is rá fog érni. 

Bementem a plázába a cipőért, aztán a tónál bohóckodtunk, beszélgettünk. 

Majd a Holló felé vettük az irányt. Nem, nem ittunk alkoholt. Tényleg nem.:)

Cézár szerencsére bejöhetett velünk, el is vitte a show-t, joggal, mert nagyon szép kutya, 3 hónapos jugoszláv farkasölő. 

Majd a hóhért akasztották, Kirának segítettem cipőt venni, vagyis inkább elkísértem. Ilyenre se nagyon volt még példa.:)

Szóval jó kis névnapi délután volt, nagyon jól éreztem magam. 

Hazatérve nekiálltam sörözni. Fenét: kávét meg ásványvizet ittam. Meg persze válaszoltam a facebookon érkezett üzenetekre. 

Fürdés, kaja... Aztán viszonylag időben le is feküdhettem volna, ha nem hallgattam volna meg a Children of Distance vadonatúj számát vagy hússzor. 

Igen jó lett. Bár nem gondoltam volna, hogy valaha lesz egy ilyen témájú dal, amiben még magamra is ismerhetek valamennyire... 

---- 

Péntek. Mintha új lábam lenne, nagyon fain az új cipő, iszonyat kényelmes.:)

A németeknél ma már munkaszüneti nap van, így viszonylag nyugodtan, mondhatni simán telt a nap. 

Kollégám hozott haza. Ittam egy kávét, lepakoltam a ruhaszárítót, beraktam egy mosást, majd nekiálltam pötyögni. 

Most majd iszom egy kávét, lepakolom a ruhaszárítót, aztán döglés...:)

*

Hihetetlen, de napra pontosan hat hónappal ezelőtt ismertem meg Kingát a Feketében. Azt mondtam neki, hogy jó csapat leszünk. Aztán ami kialakult ebből az egészből, minden képzeletemet felülmúlja. 

Nem hiszem, hogy ezt például a mostani poszt kapcsán magyarázni. Büszkeség, és öröm, hogy részei lettek életemnek. Köszönet érte!:)

*

A hétvége? Húsvét. 

Holnap bolt, lottó-tippmix, pihi. 

Este sportmaraton: magyar-horvát foci, ETO-Fradi kézi, meg Barca-Real foci. Nem fogok unatkozni. 

Vasárnap kinézek apámhoz Écsre, a hétfő még nyitott. 

Nem kizárt, hogy locsolkodás helyett egy csajosposzttal jelentkezem. 

Tudom, nemrég írtam, hogy nem fogok ilyet írni. Majd kiderül... 

De mára ennyi!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket, Boldog Nyuszit mindenkinek, a hölgyeknek pont annyi locsolót, amennyit szeretnének. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Sörökkévalóság

A szokásosnál picit később, de itt vagyok!:)

Szóval: múlt vasárnap. A bejegyzés megírása után mosogattam, tésztát főztem. Közben felnézett hozzám egy kollégám, felteszi majd a falra a polcot. 

Nagyrészt pihenéssel telt a nap, és iszonyatosan "kívánós" voltam: ettem kekszet, pattogatott kukoricát, mindent...:) 

Nem vagyok fradista... Sőt.... De ez a Csepel-Fradi II meccs hatalmas lehetett, óriási hangulatot teremtettek az ultrák. 

Hamar lefeküdtem, az ágyban tévéztem. Néztem a magyar-lengyel női kézimeccset, sajnos kikaptunk...

Délután olvastam a hírt, hogy Meghalt Verebes József, a Mágus, aki edzőként a '80-as években két bajnoki címet nyert az ETO-val. Nem 100%, de szerintem napra pontosan egy évvel a Quaester-csőd napvilágra kerülése után ment el... Személyében egy legenda távozott, az Isten nyugosztalja!:(

Felírtam a puskacetlimre, hogy Móni. Hát nem tudom, miért...:)

---

Hétfő. Felébredtem hajnali 4-kor. Aztán szerencsére sikerült visszaaludni. Elmentem bevásárolni, és összefutottam Lui barátom anyukájával. Büszke, boldog nagymama!:) 

Csináltam pudingot, két félét. Írtam Kingának, hogy nincsenek tálkáim. Ő visszaírt, hogy akkor tegyem poharakba. Jó dolog a női lelemény. Magamtól nem jutott volna eszembe. Tényleg.:)

Elővettem a fagyasztóból a káposztát, amit Banditól még karácsonykor kaptam. Épp raktam be a mikróba, amikor írt Bandi, hogy nem járok-e a kórház felé, mert ihatnánk egy sört a Dreherben. Jártam arra. Ittunk. Nem egyet. 

Itthon meg folytattam...:)

Jaj: írt egy mozgássérült haverom, hogy tudok-e arról, hogy rokkantnyugdíj mellett is lehet majd nyolc órában dolgozni. Nem tudok. De ha így van, lehet, hogy lerokkantosíttatom magam. Amúgy nem. Nem azért diplomáztam, hogy rokinyugger legyek. Wehe, milyen szó már ez...:D

---

Kedd. Kilenckor keltem. Ez nálam már sokáig alvásnak minősül. Puding, melegszenya, mosás, netezés. Így telt a nemzeti ünnep. A vacsora pedig kacsazsíros kenyér volt hagymával.:)

Jaj, kishazánkban mindig történnek érdekes dolgok... A Saul fia rendezője a frissen átvett Kossuth-díjjal a hóna alatt jól kiment a kormányellenes tüntetésre. Egy kicsit morbid. De legalább nincs diktatúra.

---

Szerda. Ami ugye most tulajdonképpen hétfő volt. Nyugis nap volt, semmit nem jegyeztem fel. Balu barátom jött értem, németeztünk. Egy kolleginával jöttem ki a gyárból, Balu azt hitte, hogy kézenfogva megyünk. Pedig nem. A lány egyébként a második legrégebben ismert kolléganőm.:)

Német előtt megetettem Baluék gyermekét, nagyon ügyik voltunk!:)

Hazatérve döglés, meg BL-t néztem. Ilyen is régen volt.:)

---

Csütörtök. Háromig voltam melóban. Aztán tanítottam. A nővérszállón. Ejj, de régen jártam ott. És régen milyen sokat jártam oda...:)

Német után megfordult a fejemben, hogy megiszom egy sört a Hollóban. De nem mentem be. És amint felszálltam a buszra, felhívott egy kedves barátom, hogy szombaton sörözés a Hollóban. Telepátiás sörözések...:)

Bejelölt facebookon egy lány. Van sok közös ismerősünk, de elég sokfelől, ezért nem tudtam egyértelműen beazonosítani, hogy honnan is ismerjük egymást. Írtam neki. Kiderült, hogy falubelim, tesómmal egy suliba járt, jó sok üzit váltottunk, jó fej a lány, úgyhogy jól visszaigazoltam.:)

Felírtam ehhez a naphoz virtuális élettársam nevét. Nem tudom, miért...:)

---

Péntek. Ehhez a naphoz nem írtam fel virtuális élettársam nevét. Pedig szabin volt a héten, és váltottunk napközben pár üzenetet. Egytől-egyig munkaügyben. Szóval a virtuális élettársam lett a virtuális munkatársam. Komoly!:)

Úgy volt, hogy találkozunk egy kedves ismerős leányzóval, de a találka elmaradt. Nagyon vártam már, hogy összefutunk, melóban meg is jegyezték, biztos randim lesz, mert igen vidám vagyok. Nem haragudtam rá, csak nem esett jól. De tisztáztuk a dolgot, és jövő héten pótoljuk. 

Hazafelé arra gondoltam, beugrok a Hollóba egy sörre. Nem ugrottam be. A Fa Kocsmába mentem. Soha többé nem megyek oda. Azért van egy szint na... Egy faszi volt a közelemben, úgy beszélt a párjával telefonon, hogy azt a mindenit.... Gyakorlatilag leb@szta, mert rakott krumplit főzött, és megígérte neki, hogy ha hazamegy, kik.rja az ablakon. Nem a nőt, a kaját... Ijesztő volt, na!

Egy sör után szedtem is a nemlétező sátorfát, és itthon folytattam a sörözést. 

Olvastam egy cikket egy hozzám hasonlóan oxigénhiánnyal született srácról. Ha ilyeneket olvasok/hallok, mindig ledöbbenek magamon, hogy én ugyan miért rinyálok.

Képeslapot kell küldenem a születésnapjára egy csajnak. A nővére ezzel szeretné meglepni. Mármint nem csak tőlem fog kapni. Csak ne felejtsem el...XD A címe amúgy majdnem megegyezik az enyémmel, csak nem győri, hanem pesti. 

Lakótársammal is sörrentettünk, aztán Harcsi is megérkezett. Megbeszéltük az élet nagy dolgait, meg a második blogfilmről ötleteltünk. Jóó lesz. Szeretnél szerepelni benne?;)

Olyan fél 3 magasságában feküdtem le...:O :D

---

Szombat. Felébredtem a Forma-1-re, de persze nem kötött le. Nagyon meg voltam zakkanva. Nem voltam boltban, nem adtam fel lottót... Szerencsére nem húzták ki a számaimat...:D

Délután azért sikerült tésztát főznöm, meg ennem is. 

Este pedig Holló, kórházi barátokkal. Tesóm volt munkatársai, örülök, hogy ismerhetem őket. Jó kis este volt, szokás szerint sziporkáztunk, rengeteget röhögtünk. 

Az egyik sráccal zeneileg nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Tesómon és rajta kívül egyetlenegy kolleginával voltunk így. Na, és említettem a srácnak, hogy a Road Világcsavargója a Lord Vándor-jának XXI. századi verziója. Mondta, hogy ő is ugyanerre gondolt. Nem semmi...:)

A telefonom tanúsága szerint éjfél után hívtam taxit. 

Egy levezető sört azért megittam. Majd levezető málnaszörp, és pesztós melegszenya következett.:)

---

Ma. A Forma-1-re nem sikerült felkelni teljesen, mondjuk annyira sokat nem vesztettem. Azért valami ismétlést remélem sikerül még elcsípni. 

Semmi kajám nem volt itthon, rendelni meg nem akartam. Találtam két romlott (!) székelykáposzta-konzervet(!). A babgulyást, vagy a chilis babot jobban szeretem, ebből is látszik...:D

Azért már aktívkodtam is, német nyelvű levelet segítettem írni. 

Délután meg bementem a városba, vettem cigit, meg az aluljáróban vettem zsemlét vacsorára. A Honvéd-ligetben pedig olvastam Sportot, és megittam egy üveg... Neeem: vizet. Jön a tavasz, már bőrkabiban voltam.:)

Ittam egy kávét, beraktam egy mosást, most meg pötyögök. Mára már semmi nincs tervben. 

Holnap viszont irány Ausztria, megyünk az osztrák egészségügyi minisztériumba. Igen nagy jampik vagyunk!:)

A héten lesz két német, meg egy tali is lesz, meg húsvét is, szóval nem lesz unalom.:)

Ja: a bejegyzés címét ez a kép ihlette. Aranyos!:)

***

Olvastam, hogy ma van a boldogság világnapja. Bár én nem vagyok boldog, max. vidám tudok lenni, azért ez nagyon jó dolog. 

Ma láttam ezt a videót. Nem is tudtam, hogy a Veca-verzióhoz is készült klip. Csak eljutottunk egymáshoz. Megérintett. Az élet apró öröm-pillanatai. Nézzétek meg!:)

Ezt pedig ma találtam! :) !totnopőzén stláV

Csak, hogy vegyük észre...;)

 ---

Az utolsó pár posztnak már stabilan háromjegyű az olvasottsága!:) Örülök, hogy ennyien olvassátok a szösszeneteimet, köszönet érte!:)

Mára pedig ennyi volt. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Mariska néni kalácsot süt

Egy időben emlegettem, hogy fogok írni egy csajosposztot. Felesleges. Minden róluk szól. Még nekem is...XD

---

Vasárnap. A bejegyzés megírása után tésztát főztem. Fincsi lett. Aztán úgy volt, hogy találkozom volt osztálytársammal a meccs előtt, ez nem jött össze, későbbre halasztottuk. 

Meccs. ETO FC Győr-MTK II 0-0. Végülis a helyzeteink megvoltak, de a befejezések már-már ijesztően teszetoszára sikeredtek. 

A székemet nem sikerült a téli szünetben megjavítani. Az előttünk lévő sorban egy madár teteme pihengetett. A vécéket pedig nem nyitották meg, a stadion melletti parkolóban (!) három (!) toitoi vécé állt rendelkezésre. De a büfében a fasírozottas szendvics isteni volt, a meccs fénypontját jelentette. 

A meccsen rekordot jelentő egy sört ittam meg, hazafelé menet mégis meg kellett állnom pisilni a Stadion Sörözőben. Ha már ott jártam, ittam még egyet. Én barom persze kivittem a teraszra. 

Hazatérve még megittam egy-két sört, közben cigi, mp3, messenger. Barni fiatal barátom meg akart téríteni, hogy legyek Gyirmót-drukker. Mikor már kifogytam az érvekből, megmutattam neki egy egykor ETO-ban focizó kollegina fotóját, hogy ilyen szép lányok biztosan nincsenek Gyirmóton. Persze akkor már a lánnyal is irkáltam. Életemben először.:)

Jaj, és kaptam egy üzenetet: hamarosan az egyik legvágyottabb sállal fog bővülni a sálgyűjteményem. Majd meg fogom mutatni!:)

---

Hétfő. Nem mentem dolgozni. Megfáztam. Tényleg. Azt egy percig sem állítom, hogy szomjasan feküdtem le, de nem volt hangom, köhögtem, tüsszögtem, minden bajom volt, jobbnak láttam, ha itthon maradok. 

A nap nagy része pihenéssel telt, még a délutáni németet is lemondtam. 

Megvolt apám szokásos délelőtt 10-es lejelentkezése. Közölte, hogy én egy balf@sz vagyok, és semmit nem tudok elintézni. Mert hogy szerződést ígértem neki, de meghatalmazást írt alá. Hát igen, meghatalmazást kellett aláírnunk, hogy tudjak neki kérni szerződést. 

Pesztós melegszenya volt az ebéd, azt leszámítva egész nap döglöttem. 

Az egyik mórás lány, Kinga kapott egy kiskutyát. És elmesélte, hogy anyukája megkérdezte tőle, hogy mikor hozza be nekem megmutatni...:)

Hm... El sem tudom mondani, hogy ez nekem mennyire jól esett.:$ Több, mint három éve el vagyok anyátlanodva, szóval az átlagnál minden bizonnyal érzékenyebben reagálok ezekre a dolgokra, de... Annyira örülök, hogy észrevette, hogy próbálok/tudok adni valamit a lányának. Köszönöm!:)

Este fürcsi-vacsi, hamar ágyikó. És Kék fény.:)

---

Kedd. Nemzetközi nő-, és Zoltán-nap. Hetek óta várom. Nem, nem azért: időpontom volt a fogorvoshoz. 

Reggel a buszon az mp3-lejátszómon éppen a Tankcsapda Adjon az ég című száma szólt, úgyhogy egy igazán formabontó idézettel sikerült köszöntenem hölgyismerőseimet. 

Van a cégnél egy nagyon aranyos szokás: a férfikollégák köszöntik fel a kolleginákat virággal. 

És én jól nem mentem le. A hivatalos verzió szerint kettesben akartunk maradni Gergővel. 

Amúgy pedig annyi történt, hogy a tavalyi köszöntés kissé furán sült el. Akit vártam, nem jött, ismerőst meg nem láttam a közelben, idegennek meg nem akartam virágot adni. Amiket néha (vissza)hallok magamról, simán jobb volt így... 

Ja: ha valaki hiányolja, hogy hiányoltam, akkor tulajdonképpen engem hiányol?;)

Meló után német. A parkolóban pedig valószínűleg felismertem egy kollegina férjét, pedig eddig csak fotón láttam. Az én arcmemóriámmal ez csodaszáma megy.:)

Hatra mentem fogorvoshoz. Alig akartam bemenni, tök jó újságok voltak a váróban.XD

De  aztán túlestem rajta, hála Istennek, na meg persze a doktor úrnak! 

Hét körül végeztem, azt mondta a doki, hogy 3 órán keresztül nem ehetek. Én meg majd éhen döglöttem. 

Az egyik mórás lány tejbedarát, másikuk turmixot hozott volna nekem, annyira aranyosak!:)

Fogalmam sincs, hogy honnan jutott eszembe, de elkezdtem a youtube-on főzővideókat keresni. Szemléletesebb, mint egy recept-leírás. 

Így jutottam el Mariska nénihez. A felvétel elkészültekor a 80-hoz közeledő néni ahogy tüsténkedik a konyhában, ahogy mesél, drága nagymamámat juttatta eszembe. A sírás kerülgetett... 

Nézzétek meg, érdemes! "Akkor nem volt ilyen nagy süteményezés. Még abban az időben kalács volt a minden. Szerényesen. De boldogak voltak a gyerekek is!"

Na, aztán csak eljött az este 10 óra. Az orvosi előírás szerint csak puhát ehettem. Így aztán apró falatkákra vagdaltam a császárzsemléket, és jól megettem szalámival, sajttal, kefirrel!:)

---

Szerda. Egyfelől nyugis nap volt. Másfelől mókásan telt, látszott, hogy kb. mindenki a végét járja. Részemről úgy vártam ezt a hosszú hétvégét, mint boldogult diákkoromban a nyári szünetet.:)

Háromig voltam. Elfutottam postára, aztán itthon pihengettem. Korán vacsoráztam, rántottát sütöttem. 

Aztán hamar ágyikó. Egy motivációs oldalon ráakadtam egy 40 éves, két gyermeket egyedül nevelő anyuka posztjaira. Az élet rendesen próbára tehette, de képeiből, bejegyzéseiből árad az energia, az optimizmus. Nem, nem írtam neki. Még én is gyerek vagyok.XD
---

Csütörtök. Új ébresztőhangot állítottam be, erre kicsit könnyebben felkelek.:)

Kettőig meló, aztán fogdoki. Odaúton összefutottam egy rég látott kedves écsi cimbivel. 

A doki csak belenézett a számba, megbeszéltük, hogy nem fáj. Meg hogy királyság van: májusban koronázás...:/

Aztán pláza. Ott pedig egy kolleginával váltottunk pár szót.:) 

Majd vidanet. Szerződéshosszabbítás. Amikor közöltem, hogy ennyiért nemigen hosszabbítanék, inkább meghallgatom a többi cég ajánlatát, rögtön előkerült valami rejtélyes társasházi kedvezmény. Így valamivel gyorsabb nettel havonta 1800 forinttal fogok kevesebbet fizetni, mint eddig. Na, erre már egymás tenyerébe csaptunk.:)

Utána betértem a Hollóba egy sörre. Na jó, nem, csak vicceltem. Tényleg!:) Viszont a buszra ballagva hasra estem. Na az gáz volt:  a táska pont úgy mozdult el a vállamon, hogy azt hittem, valaki fel akar segíteni, és fogja a vállamat. Majdnem felkiáltottam, hogy "Nem kell köszi, megoldom egyedül!" Pff...:D

Hazatérve pihi, telefon, ilyesmik. 

Nem tudom, melyik nap volt, de a magyar női kézilabda-válogatott győzött EB-selejtezőn Lengyelországban. Egy kommentelő szerint Martin mester edzői továbbképzést tartott Elek Gábornak. Ez aranyos.:)

Sarapova meg doppingvétségbe keveredett. Ő és  stábja ennyire nem lehet amatőr... Fura ez, na... 

Más. Gyermekkori jóbarátja ölhette meg a 20 éves Vivient. Döbbenetes maga a tény, a közben kiderülő hírek... De a facebookon terjedő képek, "1 liké, 1 résztvét" meg hasonló agyas szövegekkel ugyancsak szánalmasak... 

Megéltem a környezetemben hasonló tragédiát. Senkinek nem kívánom. Hogy miért kell a család, a barátok fájdalmát erősíteni, gyászát tovább nehezíteni, számomra felfoghatatlan... 

---

Péntek. Reggel a zebrán majdnem elütött egy bicikli. Apjaf@szát. 

Az ebédem leves volt sajtos rúddal. Nem volt jó ötlet, nagyon éhes maradtam utána... 

Melóban beszélnem kellett egy kolleginával, akivel kb. mindig pénteken van közös ügyünk. Nekem is beugrott, de nem említettem meg neki. Ő nekem igen. Aranyos volt, jót mosolyogtam. 

Egy ifjú kolléga megkeresett német-tanítás ügyben. Mókás volt, kérdeztem a nevét, mert hogy nem emlékszem rá. Aztán kiderült, hogy nem csoda, mert még nem ismertük egymást.:D

Háromig voltam melóban, a délután itthoni semmittevéssel telt.  

Egy gombfocis fórumon ráakadtam egy hirdetésre. Egy 31 éves anyuka szeretné meglepni a férjét, mert anyósa kidobta a gombfoci-gyűjteményét, az apuka pedig szeretne játszani a srácaival. Ez mekkora máár!:)

Nekem se feleségem, se anyám, bár ő a gombfoci-gyűjteményemet soha nem dobta volna ki. Őrzöm is a srácaimnak.:) 

Tesómék lakhelyének futballcsapata az Admira Wacker. A Back2School program keretében iskolákat látogatnak meg, ahol nem csak autogramokat osztogatnak, fotózkodnak, hanem fociznak is a gyerekekkel. Szimpatikus kezdeményezés egy szimpatikus klubtól. Ahol minden évben a bentmaradás a cél, minden pont, minden győzelem egy öröm. Tegnap a csapat 4-0-ra nyert az osztrák rekordbajnok Rapid otthonában. Nagy gratuláció, "Auf geht's Wacker, kämpfen und siegen!":)

---

Szombat. Megint felriadtam 3.45-kor...:/ De azért szerencsére sikerült még visszaaludni. 

Viszonylag hamar eljutottam az Árkádba. Lottó, tippmix, újságok pipa. 

Spar. Uhh... Ott is elég hamar végeztem. A pénztáros srác viszont  sportnyelven szólva igencsak indiszponált volt, szerintem újonc lehetett. A harmadik voltam a sorban, de mindenkinél elrontott valamit, sztornózni kellett, de volt olyan vevő, akit visszaküldött valamiért. Nálam nem találta a pogácsa vonalkódját. Majd kitalálta, hogy bezárja a kasszát. Megkérte az előttem vásárló hölgyet, hogy engedjen rakodás közben maga elé, hogy be tudja csukni a kaput. Jaj de sajnáltam a csajt... Egy béna meg egy fogyatékos...XD Persze nem fértem el mellette a bevásárlókocsival. Ő erre közölte, hogy tisztában van vele, hogy fogynia kéne. Én meg gondolkodtamk, hogy azt mondjam neki, hogy dehogyis, így vagy jó, ahogy vagy, vagy azt, hogy ne már, kurva jól nézel ki, csak én vagyok béna! De nem mondtam semmit. Idegen nők előtt még bénább vagyok. 

Aztán vitaminbeszerzés. Nem gyógyszertárban. Megkérdeztem biotekusomat.:D

Majd ügyintézés a T-pontban. Elhagytam a sorszámomat. De szerencsére emlékeztem rá. Kaptam egy netes hozzáférést apám előfizetéséhez. A szerződést sikerül kinyomtatni. De a távirányító használatija elvileg nem nyomtatható, apám meg még sosem látott netet, így aztán tovább bővült a "mit nem tudtál elintézni"-lista. 

A buszra ballagva majdnem leszakadt a karom, tele volt a szatyrom. Ilyen bazinagy szatyor, még szegény anyám használt ilyet... 

A 14-esen egy fősulis ismerősömmel váltottunk pár szót, lehet, majd megyek babalátogatóba. 

Ebéd: babgulyáskonzerv káposztás pogácsával. Finom volt.:D

Mostam, teregettem, semmittettem. Jó volt.:)

Fogalmam sincs miért, de többször meghallgattam a Haladás indulóját. Az ETO-t leszámítva talán a kedvenc indulóm. Az ETO pedig 0-0-ás döntetlent játszott a Balatonfüred otthonában. Lópimpi lesz ebből, nem NB2...:/

És még egy videó: Bánhegyi Adrienn magyar kötélugró facebookon látott videóján eldobtam az agyam, döbbenetes tehetség ez a lány!:)

De most nem azt a videót mutatom meg nektek, hanem egy másikat, ami egykori sulimban, a manapság NYME SEK néven futó BDF-en készült, és az is kiderül belőle, hogy a kötéltánc mellett nyilatkozni is tud....:)

Vacsorára hidegtál. 

Közben Tények. Még korábban, egy piaci kolbászolás közben tesómmal a hírekről beszélgettünk. Egy idegen bácsi mondta, hogy nem akar közbeszólni, de egyszer számoljuk meg, hány rossz hír van egy híradóban. Most nem felejtettem el, de 11-nél elvesztettem a fonalat... Döbbenet...:/

Lefekvés előtt messenger, youtube, ilyesmik...:)
Jaj és magyar aranyérem a gyorskorcsolya-vébén! Ez azért nem semmi!

---

Ma. Újra megjelent az álommanó. Vagyis álmodtam a lánnyal, akivel hónapok óta nem beszélünk. Ezúttal talán van racionális magyarázat. Amit nem írhatok le, mert akkor beazonosítható lenne a leányzó...

Reggel lementem a kisboltba. Vettem kockacukrot, tojást, meg Sportot.:)

Előbújt az újságírói énem..:O Beszélgettünk picit a boltos nénivel, elmesélte, hogy a Lidl kb. megnyitása pillanatában agyonvágta őket, és egyre rosszabbul ment a bolt. A vasárnapi nyitvatartás 4-5 órája alatt akkora forgalma, hogy legalább az adókat/járulékokat ki tudják termelni belőle.  

És igen, az ETO Park bevásárlóközpont sem fog így maradni. A polgármester úr nevét egyszerre mondtuk ki...:D

Ezt a bejegyzést majdnem 2 órája írom. Remélem érdemes volt!;)

Ebédre spenótos-tejszínes-sajtos tésztát főzök. Délután bevetem magam az ágyikóba, olvasok, és tévézek.

Jövő hét? 

Holnap lehet lesz egy mekizés.:) Amúgy pakolok, rendezkedek. Meg gombfocizni is kéne..:D A holnapi németet szerintem lemondom, kell ez a négy nap...:)

A kedd még nyitott. Aztán szerdától meló, meg német is lesz. A hétvégét még nem tudom, Écsre szerintem ki kell ugrani. 

Majd alakul. És majd mesélek. 

De mára ennyi voltam. 

Jó pihenést mindenkinek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Amikor jól esek

Vasárnap. Hosszas gondolkodás után tésztafőzés mellett döntöttem. Tészta pörköltes szószban. Én és a Maggi legyőzhetetlen páros. De ki is az a Maggi?:)

Utána semmittevés, döglés. Picit átjött Harcsi barátom, kávéztunk, dumáltunk, meg hozott nekem Sportot. 

Kézilabda. BL-negyeddöntő: ETO-Ferencváros párharc következik. Az utóbbi időben kissé alábbhagyott a kézilabda iránti lelkesedésem, de ez horrorisztikus csata lesz... Annak pedig kifejezetten nem örülök, hogy Kovacsics Anikó a Fradihoz igazol...:/

Éreztél már ürességet egy könyv/film végén, amikor szívesen olvastad/nézted volna még tovább? Én igen, csak még így nem fogalmazódott meg bennem. Úgy mondta nekem valaki. Hozzátéve, hogy néha a blogom kapcsán is érzi ezt.:) Ilyet azért nagyon jól esik olvasni!:)

---

Hétfő. Kulisszatitokként elárulom, hogy valamelyik nap elhagytam a puskacetlimet, újra kellett írnom... Sima kelés, Nemzeti Sport, Kisalföld pipa. Ja, és persze picit belekukkantottam az Oscar-gálába is. Élőben nem láttam, de nyert Nemes Jeles László és a Saul fia, valamint Leonardo DiCaprio és Ennio Moricone is. Hatalmas nagy tisztelet, és gratuláció nekik!:)

Fél 4-ig voltam melóban. Hazatérve megírtam az előző posztot, egy verselemzést. Jeleztem virtuális élettársamnak, hogy megírtam. Ő visszaírt, hogy ne haragudjak, de nem érdeklik a verselemzések. Mondom jól van, és még az őszintesége is jól esett. Aztán persze kiderült, hogy elolvasta, csak szívatott..:)

Sógornőmnek pedig egy fordítást néztem át. Átküldtem, és írtam neki, hogy olvassa ám el, amit írtam. Visszaírt, hogy nem fogja, mert megbízik bennem. Jól esik, ha megbíznak az emberben!:) És persze írtam neki, hogy a blogbejegyzésre gondoltam, gyakorló anyukaként kíváncsi vagyok a véleményére.:) 

És nem, nem szoktam a blogomat reklámozni, csak annak jelzem egy poszt elkészültét, aki kéri!:) 

Amúgy a Jó játék a lapát-ot 178-an olvastátok el. Szerintem a második legolvasottabb poszt lett!:)

Február 29. Valami furcsa okból kifolyólag nem ez, hanem február 29. a szökőnap. Viszont azt olvastam, hogy február 29 a legenda szerint hölgyválasz-nap. Azaz a hölgyek jelezhetik a pasiknak, hogy bejönnek nekik. Vagy valami ilyesmi.-

Jelentem, én megkaptam!:$

Üzenetet kaptam egy kerekesszékes lánytól, aki ismerősöm, de nem igazán tudom, hogy kicsoda. Ez biztos furcsa, de ha egy mozgássérült emberke bejelöl, és van sok közös ismerősünk, akkor vissza szoktam igazolni. 

Kaptam már meg, hogy bunkó vagyok, mert nem emlékeztem valakire, akivel egy suliba jártam, de 1987 óta nem láttam.

Szóval. A lány megírta, hogy van egy közös ismerősünk, akinek van egy lányismerőse, akinek én bejövök. A facebook-adatlapját is átküldte. Én köszönettel visszautasítom a "lehetőséget". Egyrészt vadidegen embereknek tényleg nagyon ritkán szoktam írni. 

Másrészt nem jött be a lány. Nem, nem arról van szó, hogy nem lehetne vele "reprezentálni". Velem sem igazán lehet(ne). 

De képei, és adatlapja alapján szerintem beszélgetni sem nagyon lehetne vele. Úgy pedig már neccesebb a dolog. 

Talán a legemlékezetesebb az volt, amikor egy kávé mellett egy lánnyal hirtelen a német és a svéd nyelv összefüggéseit tárgyaltuk. Ez azért elég kirívó példa volt...

Volt, akinek megmutattam a lányok képeit, és megjegyeztem, hogy annyira le vagyok döbbenve, és váratlanul jött az email-váltás, hogy lehet, hogy velük fogok álmodni. Erre a lány küldött magáról egy képet. A telefonom zárlatos lett a forróságtól, én pedig kiégtem.:$ :)

Persze olyan is volt, hogy valaki azt mondta, hogy tulajdonképpen bunkó vagyok, írnom kellett volna a lánynak, mert ő is megérdemli a törődést, a boldogságot. 

Tudom, tudom, én nem értek a nőkhöz, így csak egy kérdés: én nem? 

Több olyan sérült embert ismerek, aki együtt van valakivel, mert "ő legalább van". Én nem szeretnék ebbe a hibába esni. 

Egyébként: ha a lány maga ír, és nem üzen, biztos, hogy visszaírok neki. 

Ez szintektől, sajnálattól, a nők nemismerésététől független. 

Hm... Este bundás kenyér. Meg Kék fény.:)

---

Kedd. A konyhaablak nyitva volt bukóra. A szél meg csapkodta. Én meg lusta voltam felkelni becsukni.  Szóval nem aludtam jól. Arra pedig nem emlékszem, hogy kivel mit álmodtam.:)

Kifejezetten nyugis nap volt. Újra beszéltünk egy kolleginával, akivel pár hétig szüneteltünk. Jó volt újra hallani felőle.:)

Felhívtak a vidanettől, hogy lejár a hűségidőm, és másnap átjönnének hosszabbítani. Mondtam, hogy nagyon aranyosak, de felmérném azért a piac egyéb résztvevőit, mert 10 éve vagyok ügyfelük, és mindig drágább és kedvezőtlenebb az előfizetésem. Erre közölték, hogy jó, majd menjek be. Hm... Két éve átküldtek egy formástestű kiscicát, hogy győzzön meg. Sikerrel járt.:)

Délután nem volt német. Döglés volt helyette. Azt hiszem. Nem írtam fel semmit.:)

---

Szerda. Jól indult a nap, Kingával bohóckodtunk messengeren. Ismét nyugis nap, közben sok hülyeség. Belefért.:)

Munka után német. Német után posta. Rengetegen voltak. Vártam vagy félórát, és közben azt néztem, hogy fogalmam sincs, hogy hol van a 8-as ablak. Persze oda kellett mennem. Nagy nehezen azért megtaláltam. 

Hazatérve gondolkodtam, hogy lefőzzek egy kávét, vagy 3 az 1-ben-t igyak. A sör nyert. Kiütéssel.:D

---

Csütörtök. Negyed 8-kor riadtam fel. A telefonom a konyhában maradt, kész csoda, hogy sikerült felkelnem.

Ezúttal nem virtuális élettársamnak írtam, hogy késni fogok, mégis tőle származott az utolsó életjelem, mert este hazatérve beszéltünk telefonon. Szóval nem vesztem el. 

Melóba érve akkorát estem, hogy ku*va nagyot. Konkrétan hasast egy pocsolyába! Kedves kollégám és szurkolótársam mondta, hogy "Gabi, az istenit, nézzél már a lábad elé, épp mondani akartam, hogy hajrá, ETO!" Én pedig válaszoltam, hogy Hajrá!:) 

Többen is odajöttek segíteni, volt, aki papírzsebkendőt adott. Jobban meg voltak ijedve, mint én, volt nevetés, amikor közölte, hogy pocsolyába léptem. Mondjuk tény, ekkorát talán még nem estem, fájt mindenem. De ezt nem kellett tudniuk...:)

A mórás lányoknak ha minden jól megy sikerült segítenem gyakszihelyet intézni. Engem pedig meghívtak egy rádióinterjúra, hogy meséljek a projektről, melynek keretében megismertem a lányokat. Köszönettel visszautasítottam a lehetőséget, mert ez a projekt nem az "enyém" volt, én csak résztvevő interjúalany voltam, nem szeretném, hogy az legyen, hogy bármiféle babérokat szeretnék learatni. 

Melóban "angoloztunk". Mókás volt. The prüfbericht.:)

Úgy volt, hogy délután bemegyünk a lányokkal a városba, de halasztottunk. Egyrészt szar volt az idő, másrészt nem voltam valami jól. 

Délután láttam a számítógépen, hogy éjfélkor még zenét töltöttem le. Na ez váratlanul ért!:D

---

Péntek. Hát alvás nem nagyon volt. Hason fekve a térdem fájt, oldalt fekve pedig -minő furcsaság- az oldalam. Na mindegy, túléltük.:)

Reggel a szokásos meló előtti cigi közben nézegettem facebook-emlékeimet. Felbukkant egy  lelki társakról szóló idézet. És akkor ellibbent előttem a lány, akiről ez annak idején szólt. 

Bennem pedig cikáztak a gondolatok, hogy én anno egy ilyen gyönyörű lánnyal voltam ennyire jóban. Ez már sajnos nincs így, de még mindig megakad rajta a szemem... És büszke vagyok rá, hogy (meg)ismerhettem...

Meló fél 3-ig. Annyira koncentráltam, hogy ne hagyjam az irodában a telefonomat, hogy az mp3-lejátszómat felejtettem az irodában. Pedig a fülest bedugtam a fülembe, csak a lejátszó nem volt a fülemben. Szerencsére kollégám volt olyan kedves, és utánam hozta. 

Bevásároltunk, aztán élményfürdő. Háromórás jegyet vettünk tesómmal, beszélgettünk, hülyéskedtünk, gyorsan eltelt az idő. 

Nem, pucér nőt ezúttal nem láttam!:D

Láttam viszont egy a reggel látott lányhoz nagyon hasonlító csajt, ahogy egy mozgássérült fiút tutulgat. Tényleg. De nem ő volt, és nem én voltam...XD

Fürdő után tankoltunk. Megvettem a Rubicon Mein Kampf-különszámát. Nagyon érdekes olvasmány. Megtudtam belőle, hogy Hitler hozzám hasonlóan felskiccelt címszavakkal dolgozott. Hasonlóak a módszereink...:) 

Jó-jó, ezzel nem viccelünk! "Hagyjál békén, das ist mein Kampf!" Megvan?:)

Hazatérve már csak kajáltam, meg olvasás, meg messenger. A víz teljesen kiszívta az erőmet...:)

---

Szombat. Munkanap, de szabi. Pontban 3.45-kor felébredtem. Lepakoltam a ruhaszárítót, mostam, kipakoltam a spájzból, és persze kiszórtam a hűtőből a felesleges Piros Arany-tubusokat. Szóval elég hasznosan indult a nap...:)

Lottó, tippmix, majd Écs. Vagyis tesómék Nyúlon szedtek össze. 

Apám elég fárasztó volt. Mondott és tett bunkó és tapintatlan dolgokat. Igen, de ezeket a dolgait nem szabadna magamra vennem. Igyekszem ezen változtatni. 

Az a pillanat viszont, amikor egyéves keresztfiam majdnem megbotlott a lábamban, én két kézzel utána kaptam, ő pedig kis kezét a kezemre téve jelezte, hogy "Köszi, Körösztfater, már rendben vagyok, elengedhetsz!"... Az a pillanat mindent megért!:)

Csodafiú csodapillanatokkal, élmény vele minden perc, imádás van!:)

Voltunk Pannonhalmán, meg még egyszer Nyúlon. 

Hazafelé tesómék Marcalvárosban tettek ki. A 14-esre szerintem együtt szálltunk fel életem első és egyetlen "majdnem barátnőjével".  Tutibiztos, hogy ő volt. Észrevettem, nagyot néztem. Ő nem.:)

Három körül értem haza, csináltam egy jó kis hidegtálat: főtt tojás, szalonna, gépsonka, sajt, hagyma, paradicsom, uborka. Fincsi volt.:)

Közben Kirával ment az irka.:) 

Aludtam 4-től fél 9-ig!:D

Aztán vacsi, majd tévéztem tovább. 

---

Ma már vittem le szemetet, meg voltam Sportért. 

Most pihi lesz, meg még valami ebédet kell kitalálnom. 

4-kor ETO-meccs: jön az MTK II. 

Előtte valószínűleg találkozom kedves volt osztálytársammal, blogom állandó olvasójával. Író-olvasó-találkozó!:)

A meccs után csínján kell bánnom a sörrel, mert holnap meló. A nagy kérdés, hogy ő hogy bánik velem!:D

A jövő hét? Hétfő német, kedd német meg fogdoki. Na az elég morbid lesz!:/ Meg Árkádba is el kéne menni, apám aláírta a meghatalmazást...

Aztán négynapos hétvége. Lehet, hogy Écs nélkül. Rendrakás tuti folytatódik, meg lehet, hogy elindítjuk a második blogfilm "szereplőtoborzását"! Szeretnénk egy kicsit mozgalmasabb videót csinálni, mint az első volt!:)

*

A szóviccek, szójátékok imádata nagyából a '90-es évek végén indult nálam. A Geszti-féle Rapülők, és a L'art pour l'art voltak az első "fecskék" számomra e tárgyban. 

Van Gesztiéknek egy szösszenetük: "Gyors vagyok a lánynak, a zsarunak személy, Moszkvában gazdag, de idehaza szegény. Törpének óriás, óriásnak törpe, playboynak téboly, de egyenesnek görbe!"

Hm... Magamról ez jutott eszembe, hogy fogyatékosnak túl ép vagyok, épnek túl fogyatékos. Érdekesnek túl unalmas, unalmasnak túl érdekes. Komolynak hülye, hülyének komoly. 

A nőket nem ismerem, és telis-tele vagyok agglegényes bogarakkal. 

Szóval mindenkin jobban jár, ha egyedül maradok!

És ez inkább realitás, mint pesszimizmus. 

Ha változás van, úgyis szólok!

---

De mára ennyi!

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)