Vadonatúj érzések

Rendhagyó időpontban, péntek reggel szerettem volna írni egy bejegyzést, de nem tudtam belépni a blogom felületére, és a youtube-videók sem működtek. Talán nem véletlenül.

Ez a hét megint tipikus példája volt annak, hogy bár van, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztük, előbb-utóbb a helyükre kerülnek a dolgok. Kivéve amikor nem...

---

Vasárnap. A bejegyzés megírása után semmi extra. Mármint pihi, tévé, bundás kenyér, meg messenger. Szóval nem volt egy rossz este.

És ketten is "megpluszegyezték" az egyik bejegyzésemet. Ez nem teljesen világos, hogy mit jelent, de a google+-hoz van valami köze. Ha jól értem a dolgot.:)

---

Hétfő. Volt némi félreértés köztes és egy lány között. Az ilyen szituációkat általában nagyon rosszul kezelem. De szerencsére írt nekem, megbeszéltük a problémát, sőt azt is észrevette, hogy nem úgy reagálok, ahogy szoktam, és ennek okára is rákérdezett. Szóval tisztáztuk a problémát, aminek nagyon örülök!:)

Ettől aztán jobb is lett a kedvem, és ezt valahogy a külvilág "megérezte". Volt messziről mosolyogva rámköszönés, hamburgerezés-megbeszélés. Aztán kaptam egy lánytól egy üzenetet, amiben azt írta, hogy attól, hogy még ő nem ír, nem jelenti azt, hogy én nem kereshetem. Ez is tök jól esett, nem vagyok én az ilyesmikhez hozzászokva. 

Hazatérve német. Kellemesen elfáradtam, de azért este a Kék fényt nem hagytam ki.:)

---

Kedd. Pöttyet feszült voltam melóban, ennek egy újdonság tesztelése volt az oka. 

Meló után újfent német. Elég gyorsan eltelt...:) 

Utána nem tartottam kizártnak, hogy tartok egy boxkiállást a Fa Kocsmában. De kollégám észrevett a járdán, és hazahozott. 

Így az itthoni sörkészletet pusztítottam. 

Közben persze messenger, mert hát ökör iszik magában.:) 

Egy tornaedző cimborámmal is beszélgettem. Ő közölte, hogy ha szólok neki, simán meglett volna a közös kép Berki Krisztiánnal és Böczögő Dorinával. Ennek az információnak a feldolgozása még egy pár doboz sörbe beletelt...:D

Aztán nem tudom, milyen indíttatásból, de elkezdtem lepakolni a ruhaszárítót. Persze Ráestem. A ruhaszárító összetört, meg valamennyire én is. Na szép... És persze az új telefontokom is megtört... 

Ahhoz képest, hogy kefírt szerettem volna vacsorázni, kicsit másképp alakult az este...

---

Szerda. Reggel kólaihatnékom támadt. Meg sebeimet "nyalogattam". A jobb oldalamat lezúztam, a bal kezemen meg van egy vágás... 

Melóban meg kaptam valami vitamint, ami a leírás szerint jó a sántaság ellen, viszont kinőhetnek tőle a melleim. 

Hát... Azért inkább vagyok sánta pasi, mint ép nő... Mellesleg, vagy épp éppenséggel...:D

Nem titok, kicsit szétestem. Talán mostanra jött ki, hogy nyári szabim nagy részét apám kórház-projektjével töltöttem. Így aztán az eredetileg tervezett péntek mellett csütörtökre is szabit kértem. 

Előtte még egy német Baluval. Megpróbálta visszaegyenesíteni a ruhaszárító lábát, ami aztán eltört. Mindegy. Fogyóeszköz. Mint a telefontok, meg a cipő, meg a cipzár. 

Német után semmi extra. Pihi, net, tévé. 

Vagyis... Jó félórás telefonbeszélgetés tesómmal. Mivel ő a bátyám, neki mindent el merek mondani, így valamennyire segített helyretenni a lelkivilágomat. 

---

Csütörtök. Felkeltem lakótársammal kávézni. Hajnali fél 6 táján. Aztán délután fél 1-kor el is indultam ügyintézni. A vasúti postán feladtam a csekkjeimet. Még kaja, fodrász, meg bolt volt hátra. Közben hívott tesóm, hogy a plázánál van. Így aztán buszra pattantam, és odamentem. A Mekiben kajáltunk. 

Aztán összefutottunk azzal az exkolleginámmal, akinek tulajdonképpen tesóm és sógornőm megismerkedését köszönhetjük. Vicces volt, a nappal szemben érkezett biciklivel. Azt hitte, nem ismerem meg. Közben csak nem láttam meg. Van különbség.:)

Meg egy félkegyelmű nénivel is találkoztunk, nagyon ijesztő volt. 

Végül itthon battyogtunk el Lidlbe. Ruhaszárítót is vettünk.:D  Aztán tesóm megnyírta a hajamat. 

A vacsora Anyám-féle melegszendvics volt: sajtos-tejfölös-pirospaprikás. Az övé azért sokkal-sokkal finomabb volt...

---

Péntek. Úgy volt, hogy a marcalvárosi Lidlnél találkozunk, bevásárolunk apánknak, aztán kimegyünk Écsre. Pici keresztfiam aztán jó sokáig aludt, így később indultak. Én nem mentem Écsre, mert nem értem volna vissza. Mondjuk annyira nem bántam.:)

Reggel a buszra felszállva egy főiskolás-forma leányzó azt mondta nekem, hogy "Tessék csak előre menni!" Ezen mindig ledöbbenek, meggyőződésem, hogy fiatalos vagyok. Pedig nem...:(

Meg egy mozgássérült ismerős anyukájával is találkoztam. Közölte, hogy hallotta, hogy Anyu meghalt. Annyira zavarban volt, hogy ezt kb. nevetve mondta... Fura volt, na... 

Szóval Marcalváros, Lidl, aztán ETO Park. 

Igen-igen, kicsi Mark is ott volt. Sajnos nem készítettem képeket. Mentségemre szóljon, hogy teljesen belefeledkeztem a Picurba, csodáltam amiket csinál, így tényleg eszemben sem volt, hogy fotózzak. 

A célegyeneshez közelít a projekt, melyben a lányok cikket írnak rólam. Mókás, hogy az egy hónap alatt többszáz üzenetet váltottunk, egyszer személyesen is találkoztunk, de az interjút még nem írták meg teljesen. Özönlöttek is messengeren az üzenetek, hogy mit írjanak a pesti sulimról, a munkahelyemről, a keresztfiamról...  Ez azért jól eső érzés!:)

Vicces volt, hogy úton voltam, a lányok meg SOS várták ugye a válaszaimat. Az egyik üzenetre egy vécé piszoárja előtt állva válaszoltam. Nem tudom, hogy a mellettem álló fazon mit gondolt, de nekem eszem ágában sem volt a brét fotózni...:D 

Itthon ebéd, aztán a PÁGISZ felé vettem az irányt. A megállóban már várt egy kedves ismerősöm, egy haverom felesége, Hajni. 

Végig bohóckodtuk az utat, meg az előadás elejét is. És a mögöttük ülő srácok valószínűleg tesióráról jöttek, mert irgalmatlan lábszag terjengett. 

Van egy -vagyis több...:)- régi vesszőparipám, miszerint a fogyatékkal élőket az tudja igazából "kezelni", akinek van a családjában is, illetve szociális területen dolgozik. Nos, Hajni ez utóbbi kategóriába tartozik, és nagyon "ért és érez" engem. És csak négy nappal vagyok idősebb nála. Vagy öttel. Ezt mindig elfelejtem.:)

Aztán egy hallássérült, egy vak, és még egy mozgássérült fiú társaságában beszélgettem a színpadon Harcsás Jutkával. Érdekes volt. 

Megfogalmazódott bennem, hogy a témában össze kell hozni egy stand up-comedy számot, akár egy vlog formájában. 

Jó érzés volt, amikor sikerült a srácokat megnevettetni. 

A színpadról lefelé jövet Zsoltinak szólított mozgássérült egyesületünk elnöke. Ez meglepett, mert már volt közös projektünk. Mást is tudnék még írni a témában, de inkább nem. 

Viszonylag hamar hazaértem, pihengettem. Este működött a telepátia. Vacsora után akartam írni az egyik középsulis leányzónak, de megelőzött. Aztán tesómat mikor hívtam, mondta, hogy épp nyúlt a telefonjáért, hogy hívjon. Ez nem semmi azért...:)

---

Szombat. Tesós nap. A piacon indítottunk, kolbász, aztán persze kávé a kopasz úrnál, ahogy kell. Egy néni megdicsérte tesóméktól kapott barcás baseball-sapkámat.:O 

Vettünk lábost. Nem is én lennék, ha hazatérve nem találtam volna  a szekrényben még egy tök ugyanolyat, mint aminek letörött a füle...

A piachoz érve egyébként ként láttunk egy cseh rendszámú Skodát, ami égett. Elég ijesztő volt. Ha már a gázbojlert megúsztam, nem akartam egy Skodával együtt felrobbanni a g*cibe. 

Jysk. Megvettük apám karácsonyi ajándékát. Nagyon pöpec, magamnak is elfogadnám. 

Az eladólányt is.:D Aki egyébként baromira ismerős volt. Aztán rájöttem, hogy az ETO Shopból ismerem. Meg kellett volna "jiszkírozni" valami vicces megjegyzést, hogy megismertem ám, de ez most kimaradt. Amúgy stílusra-mosolyra-alkatra afféle "Goszi-zsáner" a leányzó. Ezt most így le merem írni, se az ETO Shopban, se a Jysk-ben nem dolgoztam, így nem fog kiakadni rám, hogy megdicsértem.:D

Árkád. Lottó, tippmix, Nemzeti Sport. Ráköszöntem egy kollégára, de nem vett észre. Délután meg írt egy üzenetet, hogy ne haragudjak, hogy nem köszönt vissza, de későn vett észre. Mekkora jó arc már? Amúgy fiú az illető.:)

Élményfürdő. Jakuzzi, szauna, sok-sok medence, meg tesómmal nagy-nagy beszélgetések. És rengeteg cseh meg szlovák vendég volt. A parkolóban látott autók alapján úgy 70-80%-ra saccolnám az arányukat. 

Olyan 3-4 órát voltunk a fürdőben, kiszívta az erőmet rendesen. 

Itthon megittam két kávét, aztán elfeküdtem. Olvastam-tévéztem, és ennyi volt a nap. 

Érdekes, mostanában többen megkérdezték, miért nem járok el bulizni. 

A legegyszerűbb válasz, hogy szerintem kinőttem belőle. 

Kissé összetettebb válasz, hogy nem hiszem, hogy a győri éjszakából pont egy Little-kóros Fred Astaire-imitátor hiányozna. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy beülős-beszélgetős sörözésre, vagy egy házibulira ne lennék bármikor kapható. Ennyi a sztori. 

Egy Delta-buliba esetleg elmennék, de egyedül még azt sem... 

---

Vasárnap. Kihasználtam, hogy az adventi időszakban nyitva vannak vasárnap a boltok, így elbattyogtam Lidlbe. 

Vettem vajat, banánt, meg Nemzeti Sportot. Mostanában sok banánt eszem. Nem tudom, hogy ez honnan jött...:D

Ma még? Mosás mindenképpen, le kell tesztelnem az új ruhaszárítót. Ebéd valószínűleg bundáskenyér, aztán évzáró F1-futam. 

Jövő hét? Kedd-csütörtök német. 

A karácsony is közeleg. Kicsit tartok tőle... Mivel apám a selejtezendő ruhák közé rakta egy-két cuccomat, fura lesz "otthon" lenni. 

Meg aztán tavaly valaki segített "kiszínezni" az ünnepet, és vele már nem beszélünk. És rengetegszer eszembe jut... Na mindegy, ez egyéni szocprobléma. Na ezt még sosem írtam így le. Azt hiszem, az is új érzés, hogy valaki ennyire hiányzik... Na mindegy...

Szilveszter meg tesóméknál, lájtosan. De az még odébb van. 

De mára ennyi voltam.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Ria-Ria-Eufória

Vasárnap. A bejegyzés megírása után megsütöttem a lasagnét. Finom lett. Utána pihi, majd megírtam egy ismerős német leckéjét. Egészségügy volt a téma, szóval tesómmal lektoráltattam is. A Forma-1-et bojkottáltam, nem néztem. 

Vacsora. Na az mókás volt! Főtt tojás, bagett, szendvicsek. Igen ám, de most már tényleg letört a lábos füle, így a tojásokat úgy kellett kihalásznom, és mivel a lábost nem tudtam elmozdítani, a bagetteket is úgy bűvészkedtem ki a sütőből. 

Aztán meccs. Magyarország-Norvégia EB-pótselejtező visszavágó. Ki ne tudná? 2-1-re nyertünk, így 3-1-es összesítéssel kijutottunk a jövő évi franciaországi Európa Bajnokságra. Felfoghatatlan. Jómagam nagyjából 1986 óta vártam erre, és most még mindig alig hiszem el. Fantasztikus volt a csapat, én még ilyen jól játszó magyar válogatottat nem láttam. Hajdú B. István közvetítése is örök emlék marad. 

Meg az is, hogy Németországban élő olasz származású kollégám a facebookon gratulált a sikerünkhöz. 

Meccs közben szinte végig irkáltam az egyik mórás lánnyal. Valamikor a második félidő közepe táján megkérdezte, hogy mi a jó a fociban. Életem legfontosabb mérkőzését nézve megfogott, nem tudtam válaszolni. De az talán megteszi válasznak, hogy már jó két órával a meccs előtt a torkomban dobogott a szívem, és egyedül nézem a mérkőzést, mégis sikerült ordibálnom a tévével.:) És igen, erre a meccsre életem végéig emlékezni fogok.

Egyébként így most máshogy kell időzítenem a jövő nyári szabimat: eddig ilyenkor az olimpia második hetében voltam szabadságon, most az EB ezt felülírja.

Majd' fél 1-ig tévéztem, alig tudtam elaludni...

---

Hétfő. Simán, gond nélkül felkeltem. Hétfői napra még sosem mondtam ezt, de talán még a nap is szebben sütött, komolyan, még mindig egyfajta eufória uralkodott rajtam. Kb. ilyen érzés lehet, amikor megtalálod életed szerelmét. 

Eseménytelen nap volt, gyorsan eltelt.  

Az esti németóra után azért már kijött rajtam a fáradtság, azt hittem, meghalok. De azért túléltem. 

Közben az is kiderült, hogy a harmadik kalapban lesz válogatottunk az EB-n, így lesz -papíron- nálunk három gyengébb csapat. 

Véleményem szerint az első kalappal abszolút nem kell foglalkozunk, de az egész EB-t egyfajta jutalomjátékként fogom fel, ahol a srácok igazi tét nélkül játszhatnak. 

Hm... Mondjuk egy Portugália, Ausztria, Magyarország, Albánia csoportra nem mondanék nemet.:)

Este pihi, Kék fény, alvás.

---

Kedd. Szarul keltem, sikerült elfeküdnöm a nyakam. De valami irgalmatlan módon fájt, alig bírtam jobbra fordulni. 

Reggel egy kolléganőmnél volt jelenésem, mert hétfőn a kabátom belsőzsebében felejtettem az evőeszközeimet, és ő őrizte meg, hogy nem kelljen vele visszacaplatnom az irodába...:)

Meló után a német elmaradt, ami azért nem baj, mert nem lettem volna 100%-os állapotban, nem tudtam volna maximálisan a tanításra koncentrálni. Azóta mondjuk nemigazán beszéltünk, így fogalmam sincs, fogunk-e még németezni. 

Útban hazafelé megint elcsábultam, és a Fa Kocsmában kötöttem ki. Kicsit "idegállapotban voltam", és a meccs utáni áldomást is meg kellett inni. 

Beszédbe elegyedtem egy bácsival. Annyi idős, mint apám, és ugyanonnan is ment nyugdíjba. Én pedig elgondolkodtam, hogy apámmal miért nem lehet így beszélgetni...

Munka-, és szurkolótársam is megérkezett, vele is kibeszéltük a vasárnapi eseményeket. Hazaindulás közben sikerült elgáncsolnom a hamutartót. A pultoscsajtól kértem partvist meg lapátot. Adott. Azaz nem jött ki felsöpörni helyettem. Felsöpörtek viszont a teraszon helyet foglaló urak, nagyon rendesek voltak. 

Itthon még egy levezető sör, közben megint az egyik mórás lánnyal irkáltam. Viccelődtem a nyakfájással, hogy enélkül is elég béna vagyok, ő pedig finoman jelezte, hogy ez nem volt jó poén. Ez nagyon jól esett.:)

---

Szerda. Sokkal jobban volt a nyakam, de még mindig nem volt az igazi. Megijedtem, mert nem találtam a puskacetlimet. Így írtam még egyet. Aztán megtaláltam, így most kettő van. Egy kolléganőmről tök váratlanul tudtam meg, hogy olvassa a blogomat. Vagyis sejtettem, csak nem tudtam. Vagy mi. És ő is azt mondta, hogy velem mindig történik valami. Veletek is, csak Ti nem írjátok le. 

Egyébként tiszta hülye vagyok, de egész nap olyan érzésem volt, mintha csütörtök lenne. Pedig nem az volt. 

Meló után német, utána a hamburgerezés elmaradt, mert Baluéknak vendégük volt. Hosszú Katinkát sem néztem meg az Árkádban, mert kollégámnak közbejött valami, egyedül pedig nem akartam menni. 

Este pihi, meg messenger. És borotválkozás közben nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okoztam magamnak..:/ Azt hittem, elvérzek... De szerencsére megúsztam.:)

---

Csütörtök. Nyugis nap. Háromig voltam. Meló után pláza. Telefontokot akartam venni, meg Algoflexet. Tok nem volt, a gyógyszertárban meg sokan voltak, így hazajöttem.

Este szokásos: fürcsi, vacsi, messenger. 

Az új Red Bull Pilvaker-zene zseniális lett, azt most jól belinkelem ide: 

---

Péntek.  Rossz kedvem volt. Nem kicsit, nagyon. Beszélni meg nem akartam róla. (...)

Aztán azért csak elterelődött a figyelmem, így a péntek is eltelt. 

Meló után Árkád. Vettem telefontokot, Algoflexet, meg bevásároltam a Sparban. 

Este jó hamar lefeküdtem, tévéztem, olvastam, rádióztam. 

Nem ez volt életem legemlékezetesebb napja, az biztos.:)

---

Szombat. Reggel felkeltem lakótársammal kávézni, aztán egész nap döglöttem. Vagyis... Elmentem lottót meg tippmixet feladni, meg Sportot venni. A szokásos hétvégi melléklet amolyan EB-különszámmá alakult át. Rutinos újságírók se nagyon találták a szavakat jegyzeteikben, így mit mondjam én, a botcsinálta blogger?:)

Hazatérve pizzát sütöttem, meg folytattam a pihengetést. 

A Barcelona idegenben verte a Real Madridot, ami nagy-nagy szurkolói élmény... De b@szok én rá, csak a norvégokat oda-vissza! Ugyebár!:) 

Az ETO pedig 1-0-ra kikapott Dorogon...:( Szó van szurkolói rendbontásról is, ezügyben nem tudok nyilatkozni, mert nem voltam jelen. 

Este megint hamar fekvés, tévé, messenger, olvasás, rádió, alvás. 

---

Ma jó korán felébredtem. Vagyis hamar. A politikai korrektség jegyében!:)

Pakolásztam-rendezkedtem, majd kinéztünk Harcsi barátommal az ETO Piacra. Kávéztunk, meg vettem zöldséget. 

Lábost meg télikabátot nem találtam. 

Hazatérve melegszendvics volt az ebéd, hozzá meleg tea. Aztán döglöttem. 

Egy kávé után nekiálltam pötyögni ezt a bejegyzést.  Közben az ETO ikszelt a Midtjylland ellen. Ennek a csapatnak a nevét képtelen vagyok puskázás nélkül leírni...:/

Ma még egy kis iratrendezés, aztán vacsi- szerintem bundás kenyeret sütök- csak, hogy teljes legyen a menüsör.:) Aztán pihi. 

Szó volt egy Dreherről. de holnap nehéz nap lesz, ki kell pihennem magam.

Jövő hét? 

Németórák, tesómmal élményfürdő...

Holnap lesz az évi szokásos mozgássérült foci, de kihagyom, mert tesóm nem lesz itt, meg aztán amúgy sem érzem magam életem formájában. 

Pénteken pedig egy rendezvényre vagyok hivatalos, de ez még nem tudom, mennyire publikus, szóval majd legközelebb leírom.:)

*

Közeleg az év vége, és elkezdtem gondolkodni az évértékelő bejegyzésen. 

Az biztos, hogy emlékezetes év volt, hullámhegyekkel, és -völgyekkel. 

Mark keresztfiam születése természetesen kiemelkedő momentum. Egészen máshogy, de a kiharcolt EB-részvétel is örökre emlékezetes marad. Az NB3-as számüzetés nemkülönben.

Az emberi kapcsolatok terén is elég eseménydús (volt) az esztendő. 

Na, de mindezek összegzésére még van egy kis időm.

*

Szóval mára ennyi!

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Megemlítem Barnit a bejegyzésben

Barni meglepődött, hogy egy bejegyzés megírása kb. 1,5 órát vesz igénybe. Szóval rögzítem, hogy 11.54 van.:)

És hogy ki ő? Hamarosan kiderül!

---

Vasárnap. Annyi bundás kenyeret sütöttem, hogy csak két tányéron fértek el. Amikor bepakoltam a mosogatóba, eszembe jutott, hogy ez majdnem olyan, mintha nem egyedül kajáltam volna. Mi lesz a következő, veszek női tusfürdőt?:D

Délután olvasás, pihi, tévé, ilyesmik. 

Vacsorára májkrémes pirítóst ettem. Ezt csak azért említem meg, mert fogalmam sincs, hány év után vettem újra elő a kenyérpirítót. De jó ötlet volt.:)

Este nagyon időben ágyikó. Olvasás, messenger, tévé. 

---

Hétfő. Rájöttem, hogy ha kicsit másképpen megyek, jobban megemelem a lábamat, akkor nem gyalulom le a cipőt talpát, ergo lassabban kopik. Jaj, de nagy észlény vagyok!:) Amúgy ez nem is olyan egyszerű. Ez olyan, mint amikor egy leányzó tangapapucsban sétált mellettem, én meg rettegtem, hogy rálépek a lábára, és annyira koncentráltam, hogy majdnem elestem. Szóval nem könnyű, na...

Háromig voltam. Aztán német. Kedves idős tanítványommal, akinek ezúttal a fia is jött. Fura volt egyiküket tegezni, másikukat magázni, a nyelvtudásuk szintje is elég eltérő, de azért megoldottuk a feladatot.:)

Este pedig... Őőő hát izé... Idegállapotban voltam, kiültem a konyhába. Sör, cigi, mp3. Meg messenger. Hajnali 1-ig beszélgettünk, jól belemerültünk.:)

Egykor fürödtem, vacsoráztam. 1.45 körül sikerült ágyba keveredni. Vagyis heveredni, ha úgy tetszik... 

---

Kedd. Negyed 8-kor riadtam fel. Bemehettem volna dolgozni, de... De nem mentem be, kértem egy nap szabit. 

A nap semmittevéssel telt. Pihentem, tévéztem, olvastam, aludtam, mostam. Meg összetörtem egy poharat. Rossz ívben kanyarodtam be a fürdőszobába. Megesik az ilyen néha...

Este időben fekvős, és a már-már megszokott olvasós-messengerezős-tévézős. Művészet üzenetírás közben elaludni. Nekem sikerült.:D

---

Szerda. A meló gyorsan telt, nem unatkoztam. Utána Balu barátommal német. Teszteltem a fiút, nagyon ügyes volt.:)

Jövő héten német után hamburgerezni fogunk! Sehr gut!:)

Lábos. Felírtam a cetlire. Letörött a mindenes lábosom füle. Ettől most én is le vagyok törve kissé. Mindent abban főzök. Pótolni kell. De még sosem vettem lábost. Csak ilyen vízforraló köcsögöt az eurós boltban, de nem használom, mert büdös. Tényleg.:)

---

Csütörtök. Na, ez egy elég mozgalmas nap volt! Napra pontosan egy éve volt az emlékezetes kabátvásárlás, amikor valaki trombitának nézte és megfújta a táskámat. Ejj, mintha csak tegnap lett volna. És mára ez az emlék is megszépült... 

-itt volt egy 15 perces telefonszünet...:)-

Reggel mókásra sikeredett melóban a kávéfőzés. Véletlenül túl sok vizet öntöttem, ezért akartam még betenni egy kis kávét, de elbambultam, és a vízbe borítottam. Szerencsére kollegina a segítségemre sietett, kimosta a gépet. Másodszorra már jól sikerült a kávé. 

Meló után német. 

Odafele tök véletlenül összefutottam egy kollégával, akivel főképp látásból ismerjük egymást, de pont a héten váltottunk messengeren pár üzenetet. Megbeszéltük, hogy hamarosan egy-két habbzó serital mellett folytatjuk azt a társalgást. 

Német után aztán történt egy érdekes dolog. Megkértem a leányzót, hogy segítsen nekem parfümöt választani avon-katalógusból. Segített. És volt, hogy bedörzsölte a kezével az illatmintát, és onnan szagoltam meg én is. Meglepődtem. Nem vagyok hozzászokva az ilyenekhez. Na ezen sokat gondolkodtam ám, hogy leírjam-e, mert nagyon lúzer dolog ezt 34 évesen így felfogni. Mindegy, ez is én vagyok, így kerek a történet.

Hazafelé megálltam a Fa Kocsmánál egy sörre, kettő lett belőle. Otthon meg levezettem. Aztán fürdés, és vacsora. 

A meccset már málnaszörpöt kortyolgatva néztem. A konyhában, ülve, hogy még véletlenül se aludjak el. 

Norvégia-Magyarország EB-pótselejtező. A magyar foci szempontjából szomorúan indult a nap. Elhunyt Várhidi Pál, az Aranycsapat keretének egykori tagja, aki edzőként többször is bajnok lett az Újpesttel. Fia úgyszintén, és szövetségi kapitány is volt, jelenleg főként szakkommentátorkodik.

Ugyancsak elhunyt Fülöp Márton, a válogatott egykori kapusa. Mindössze 32 évet élt. Tudtam, hogy beteg volt, azt hittem, legyőzte a veszedelmes kórt... Tévedtem... Hittem benne, hogy Marci halála pluszmotivációt ad a játékosoknak, és igazam lett. Ritkán látható szervezett játékkal nyertünk Oslóban az újonc Kleinheisler góljával. A végén egy norvég helyzetnél Hajdú B. István szavaival élve Fülöp Marci tolta a felső lécre a labdát. Akkor majdnem elsírtam magam. 

A másik riportert, Török Olivért pedig örökre eltiltanám a foglalkozás gyakorlásától. Tapintatlan, senkiházi, vadbarom. 

És Király Gabi 100. válogatottságát ünnepelte. Az első 1998. március 25-én volt. Első labdaérintésként megfogta Toni Polster 11-esét. Amúgy nyertünk Bécsben 3-2-re. Akkor egyébként a jugók elleni 1-12-es VB-pótselejtező után gyökeresen átalakított válogatott játszotta első meccsét. 

A meccs után kikapcsoltam a tévét, fogat mostam, és nyugovóra tértem.

---

Péntek. Az égvilágon semmit nem írtam fel a puskacetlimre. Átlagos nap volt. Nagyon péntek, elég mozgalmasan, és gyorsan eltelt. Meló után itthon döglöttem, meg tévéztem. Először valamelyik német tévécsatornák értesültem a párizsi terrorcselekményekről. Döbbenetes.. Emberi ésszel felfoghatatlan brutalitás... Erről nem szeretnék többet írni. Max. annyit, hogy hihetetlen, hogy egyesek miken képesek kiakadni. Migránsok vs. nemmigránsok, francia zászlós profilkép vs. nem franciazászlós profilkép. "Ha nem cseréled le a profilképed, franciagyűlölő vagy!" Heh... Mindig izgalommal tölt el, amikor magamról tudok meg dolgokat másoktól... 

Szombat. Délelőtt Lidl. Gyorsan megfordultam. Ebédre hambi. Négy. 

Aztán lottózó az ETO Parkban, aztán meccs. Ezúttal jó sokan voltak a társaságunkban, jól elbohóckodtunk.

És igen, a meccsen kint volt Barni, András barátom fia is. Majdnem kisfiát írtam. De ő már nem az.:) A srác azt mondta, hogy csak akkor jön ki máskor is ETO-meccsre, ha megemlítem a következő blogbejegyzésben. Rajtam nem fog múlni!:)

Barni egyébként Gyirmóton focizik, és kint volt a stadionavatón, ahol elmondása szerint végig teltház volt. Majd megmutatta ezt a képet. Na, ezen visítottam. A Gyirmót-szurkolók széknek öltöztek.:D Nem, a fotó a meccs után készült.:)

Az ETO egyébként 5-0-ra nyert az Andráshida ellen. És már tényleg fogalmam sincs, hogy jók vagyunk-e. Ez volt az utolsó őszi meccs itthon, folytatás 2016-ban.

Meccs után itthon voltam, sör, cigi, mp3, messneger, meg tévé. Az ETO kézislányai 28-27-re verték a Vardar Szkopjét egy az utolsó pillanatban szerzett góllal. Végre szerencsénk volt. És jól sikerült az ETO-hétvége. Azt leszámítva, hogy a futsalosok kiestek a BL-ből....

Lakótársam is becsatlakozott a sörrentésbe, fél 2-ig fent voltunk, beszélgettünk. 

A vacsora szalonna volt paradicsommal meg hagymával. Megtehettem, végülis még este 6 előtt ettem.:D

---

Ma. Időben felkeltem, kávéztam, aztán elmentem a kútra újságokért. Mindjárt ebéd. Lasagnét mikrózok. Azt még nem tudom, hogy rakom át egy tálba. Majdcsak megoldom valahogy...:)

Utána pihenek. Aztán lesz egy kis németes meló, meg Forma-1, meg magyar-norvég. Győzni kell, nincs más választás! Sőt:!!!!4négy!!!! Ez most nagyon kell, muszáj! Bár elég bizarr, hogy Franciaországban lesz az EB... 

Jövő hét? Németórák, hamburger, esetlegesen Écs, de ez még nem tuti... Mindegy, majd úgyis mesélek! 

*

Egy lelkizős részt teljesen kigyomláltam az írásból... Mérhetetlenül elszomorít, ha valaki egy másik ember érzelmeivel, érzéseivel viccelődik. 

Jó, nem szabad foglalkozni azzal, amit mások mondanak rólad. 

Fájni attól még tud. Kegyetlenül. 

*

Na mára ennyi. 

A pontos idő 13.13.;)

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Vissza az iskolapadba

Vasárnap a bejegyzés megírása után hambit rendeltem a Pingwinből, aztán doku realityt néztem. Nem kell megbotránkozni, az idő múlásához pont tökéletes volt. Aztán elindultam meccsre. Azt hittem, hallucinálok, mert az utcán sétálva mintha "Szia Gábor!"-t halottam volna egy mentőautóból. Aztán kiderült, hogy tényleg rám köszönt egy mentős barátom. Csak én nem tudtam, hogy van ilyen funkciója a mentőben lévő rádiónak.:)

ETO FC Győr-Felcsút II 1-4. Ez még akkor is szomorú eredmény, ha helyzetek sokaságát hagytuk ki. Rossz volt nézni a meccset... Csökkentett létszámban képviseltette magát szekciónk a mérkőzésen, Üveges Bandival voltunk ketten. Lehet, hogy nem mi jártunk jól... Aztán a bevásárlóközponton keresztül rövidítettem le az hazafelé utat. Ami nem is lett volna baj, ha nem sétáltam volna le egy kikapcsolt mozgólépcsőn. Napokig fájt még a lábam...:/

Hazatérve sör, cigi, mp3, messenger, vacsi, fürcsi, alvás.

---

Hétfő. Egyszer-kétszer azért kellett reggel szundit nyomnom reggel, de nem késtem el.:) 

Morcos nap volt. Egy munkahelyi dolog esett rosszul. Nem szeretném részletezni a dolgot. Egy kisebb kommunikációs, vagy ha úgy jobban tetszik, ragozási hiba történt. Nem esett jól... Meló után két német lett volna, de csak egy lett. Vagyis volt, vagy mi. 

Este felfedeztem egy emlékezetes videót. Maga a zene is nagyon szép, de érdemes megnézni a klipet! 

"Mi volt a legszebb gondolat, amit valaha mondtak neked?"-tették fel a kérdést a szereplőknek. Igen, észre kell venni az élet apró örömeit. És arra egy picit büszke vagyok, ezekből már volt, amit nekem is mondtak. Nem, nem csak a némettudásra vonatkozót.:)

Német után a szokásos esti tevékenységek voltak. meg persze Kék fény.:)

---

Kedd. Kifejezetten stresszes, elmebeteg napnak indult, aztán a nap folyamán valahogy sikerült megnyugodnom. A meló utáni németóra pedig kifejezetten mókás volt. A múlt héten a takarítónéni kb. végigkagylózta az órát. Most egyenesen "németezni" jött be az ebédlőbe. Ami persze csak vicc, mert végezte a dolgát, takarított szorgalmasan, de ő maga mondta valakinek az ajtóban. Amúgy nevetgélt a poénjainkon, meg volt, hogy megdicsérte valamelyik példámat.:)

Óra után egy kolléganőmmel ballagtam a buszra. Azért megvan annak a diszkrét bája, amikor egy helyes fiatal lány lúzernek titulálja magát nekem, egy fogyatékos pasinak. Annyi volt a "bűne", hogy a szabadnapjára időzítette az üzemorvosi vizsgálatát. Ez nem lúzerség, hanem szimpla rutintalanság.:)

Egy másik kolléganőm pedig felmondott. Szerintem jól döntött, mindenképpen sok sikert kívánok neki. Megérdemli!:)

Ismét a Fa Kocsmában kötöttem ki. Egyedül kezdtem sörrenteni, majd csatlakozott egy munka-, és szurkolótársam is. Jól eldumáltunk. Itthon természetesen a levezető sörök sem maradhattak el.:)

Megtehettem, szerdán szabin voltam.:)

---

Szerda. Szabin voltam. Délutánra beszéltük meg a lányokkal a beszélgetést. Nem akartam, hogy túl sokat kelljen várniuk rám, és hogy kapkodnom kelljen melóban. Aztán megoldódott a helyzet, mert délelőtt jöttek leolvasni a vízórát, így itthon maradtam. A terv szerint elmentem volna bevásárolni. Aztán inkább a szomszéd sráccal kávéztunk, beszélgettünk. 

Ebéd után pedig elindultam a Mórához. Amilyen hülye vagyok, biztos eltévedtem volna, ezért megkértem a lányokat, hogy jöjjenek értem.

Hm... Interjúnak indult, kötetlen beszélgetés lett belőle. Kérdések helyett egy kérést kaptam: meséljek magamról, gyerekkoromtól kezdve hogyan éltem meg mozgássérültségemet. Zseniális húzás, nagyon tetszett!:) 

Rengeteget, majd' két órát beszélgettünk. Fura volt, mert így visszagondolva Anyámat és bátyámat leszámítva senkinek nem meséltem még így ennyit magamról. 

A lányok nagyon jó fejek voltak, nagyon jól éreztem magam. 

Wehe: tíz évvel tanári diplomám átvétele után egy osztályteremben beszélgetve csengetést hallottam, és megkérdeztem őket, hogy ez meg mi volt.:)

Ja: a tanári asztal előtti első padba ültem be, és úgy éreztem magam, mintha vizsgáznék.:D

A társalgásnak aztán a takarítónéni érkezése vetett véget. Szerintem már egyedül is visszataláltam volna a buszhoz, de azért nem kockáztattunk.:)

Hazaértem. Kávé, bagett, Fradi-ETO. Kikaptunk. Megint.:( 

És beszéltem telefonon Ildivel, kedves ismerősömmel, blogom rendszeres olvasójával. Mint kiderült, osztálytársa volt az egyik lány nővérének általánosban. Eggyel alattam jártak. Kicsi a világ.:)

Aztán időben nyugovóra tértem, nagyon elfáradtam.

---

Csütörtök. Gyorsan telt a nap, szokás szerint rengeteg mailt kellett feldolgoznom a szabadnapom után. Nem unatkoztam. 

Terveztem, hogy elmegyek cipőt venni, de inkább megkértem főnökömet, hogy dobjon haza. 

Itthon pihi volt, meg a szokásos szenyák helyett a szerdai milánói sertésbordát ettem meg vacsorára.:) 

Az M3-on a Szomszédok helyett elindult az Életképek. Jó-jó, de azért nem ugyanaz. Közben "riportereimmel" is irkáltunk.

---

Péntek. Meló után aztán csak eljutottam az Árkádba cipőt nézni. A Hervisben nem találtam, pedig oda még utalványom is van... Egy másik cipőboltban aztán találtam megfelelőt. De csak az egyik cipő volt meg. A másikat az eladócsaj kereste meg, jó sok cipősdobozt kinyitottunk, mire megleltük. 

Ebből a cipőből ez már kb. a 8-10., strapabíró, kipróbált. Egy mozgássérült nem a cipőn éli ki a változatosságot.:) 

Utána Spar. Utálok egyedül vásárolni, még jó, hogy két ismerőssel is találkoztam. 

A pénztárnál a mögöttem jövő hölgy kicsit megsürgetett. Nem tudok, és nem szeretek pakolni. Szerencsére a férje szólt neki, hogy türelem, mert hát látja...:)

A buszon hazafelé egy ifjú anyuka segítségével úsztam meg egy hatalmas esést. 

Hazatérve pihi, messenger, vacsi, tévé, meg rádió. 

---

Szombat. Van egy kolléganőm, aki egy buszmegállónyira lakik tőlem, és egy részlegen dolgozik egy lánnyal, akivel korábban jóban voltunk, rengeteget beszélgettünk-hülyéskedtünk, de már régóta nem beszéltünk. Hazafelé tartva mégsem ez a kollegina, hanem egy évek óta külföldön élő másik futott felém, és mesélte el, hogy beszéltek rólam a lánnyal. Én meg megdöbbenésemben megkérdeztem, hogy neki nem a másik lánynak kellene-e lennie. 

Ezt álmodtam. Ki is írtam facebookra, nevekkel. Aztán gyorsan töröltem is a posztot. Nem akarok balhét... 

Mindenesetre álomfejtő legyen a talpán, aki ezt az álmot megfejti... 

És igen, nagyjából hetente előjön a lány álmomban. És nem, nem fogom ezt többet leírni, nem szeretném, hogy üzengetésnek tűnjön.:)

A déli busszal mentem ki Écsre. Előtte két rég nem látott ismerőssel is összefutottam, meg adtam fel lottót, tippmixet. 

Apámnál annyi kaja volt, mint a nyüvek.:D Az ízekkel annyira nem voltam kibékülve... Meg nyűgös is voltam... Nem tehetek róla, Écsen nem érzem otthon magam... Már nem... 

Aztán kibattyogtam a temetőbe. Életemben először voltam kint egyedül... Jó volt... Vagyis olyan nyugodt... 

Nem tudok térben tájékozódni. Nem hiába mondják, hogy mi diplegia spasticások enyhén értelmi fogyatékosok is vagyunk. De szerencsére apám elmagyarázta, hogy van a temetőhöz közelebbi megálló is. Magamtól nem jöttem volna rá... 

A megállónál pedig kocsma is van. Nem, nem mentem be. Écsen eddig mindösszesen egyszer kocsmáztam. Sipi barátommal, soros utóvizsgánk előtt. A misék utáni kólázásokat nem számítva.:)

Már Nyúlt is elhagytuk, amikor apám felhívott, hogy nem jó a tévé. Pedig nem nyúltam hozzá. Felhívtam egy écsi kollégámat, szerencsére orvosolta a problémát. 

Este délután már semmi lényegeset nem csináltam. Pihi, net, tévé, olvasás, ilyesmik. Ketten is megkérdezték, hogy megyek-e este valamerre. Néha ilyen otthonülős-öreguras szombat este is kell.:)

Az ETO pedig 3-0-ra nyert Diósdon! Jót tett az edzőváltás. Vagy nem tudom. Mindenesetre örülök.:) És Dorogra jó lenne elmenni. Egyrészt Buzánszky Jenő bácsi szülővárosa, másrészt 1963-ban a Dorog verte a Fradit, azzal lett története során először bajnok lett az ETO. Az NB1-ben, természetesen.

---

Vasárnap. Jaj de nehezen keltem fel! Peidg semmit nem ittam. Lehet, hogy az volt a baj!:D

 Rádióztam-olvastam aztán csak sikerült kimásznom az ágyból.

Ejtőztem, majd lementem Sportért, meg vettem zöldséget a bundás kenyérhez. Közben Harcsival is beszéltem. 

Ezt a förmedvényt pedig az udvarunkban állították fel, hogy a mosókonyhából kialakított lakásokat fizikailag összekössék a házzal. Borzalmas. Szerintem. 

Na, szóval mindjárt megyek bundás kenyeret sütni, azon kívül pedig semmitteszek. Más tervem nincs mára. Ha változás van, majd mesélek!:)

Jövő hét? Meló, németórák, a többit még nem tudom... Majd alakul! 

De mára ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:) 

Hero vagyok

Vasárnap, a bejegyzés megírása után. Az ETO hazai pályán kapott ki a BL-ben. Ez nem gyakori. Ha azt vesszük, hogy a focisták és a kéziscsajok mellett a futsalosok is kikaptak, elmondhatjuk, hogy ez nem az ETO hétvégéje volt.:/ A Forma-1-et is megnéztem, egész jó kis futam volt. A fasírt pedig nagyon finom volt!:)

---

Hétfő. Felavattam az új táskát, nagyon pöpec! Stabil is, pakolni is lehet bele, szóval meg vagyok elégedve vele! 

Nyugis nap volt. Meló után Imi barátom észrevett a megállóban, és hazahozott. Elkértem tőle a becsvölgyei képeket. Persze kiderült, hogy már júliusban elküldte, csak elfeledkeztem a gmailes e-mail-címemről...:)

5-től német volt, aztán fürdés, vacsi, Kék fény. Szóval a szokásos hétfői programok.:)

---

Kedd. Október 27. Anyu halálának 3. évfordulója... Utálom ezt a dátumot... Végigélem újra az egészet... A telefon a kórházból, a buszozás, a rokonok értesítése, az üresség... Nagyon rossz...

Anno az ETO bajnoki címekor meg voltam róla győződve, hogy Anyu fentről intézkedett. Nos, valami hasonlót éreztem kedden. 

Melinda megosztott az üzenőfalamon egy régi, róla írt jellemzésemet. Nem tudom, milyen apropóból írtam, de minden szavam ül ma is.:)

Aztán beindult a projekt is, amiről itt meséltem először. Elkészült a zárt csoport, és a lány is megkeresett. Mókás... Írt kolléganőm lánya, hogy ő nem volt ott a Feketében, de szeretne velemi interjúzni. Engem sajnos már "lefoglaltak", sőt a lány barátnőjével közösen fogja készíteni velem az interjút. Nem, azért hajba nem kaptak miattam a csajok!:D

Kicsit féltem, hogy ez afféle "rutinfeladat" lesz: megbeszélünk egy találkozót, beszélgetünk, elköszönünk, és ennyi. Szerencsére ez nincs így, sokat beszélgetünk, én is kérdezek, ők is mesélnek... Szóval teljesen pozitívan meg vagyok lepődve! És igen, tényleg nagyot fogunk alkotni! Ez egészen biztos!:)

Ja, és német is volt. Egy kolleginával, akit nem is ismertem személyesen! Érdekes volt így ismeretlen ismerősként...:) Mindenesetre jó fej a lány, ügyes is volt, az óra is gyorsan eltelt! Az órán egyébként hospitált a takarító néni, vicces volt! Volt, hogy közölte, hogy tudja a választ a kérdésemre. Őt is bevontam az óra menetébe!:D

Hazafelé megálltam a Fa Kocsmában egy sörre. 

Itthon meg megittam a maradék sört. Nem írom le, hogy mennyit... Este 8-kor még elballagtam dohányboltba sörért...

Közben fürdés, vacsora, az utolsó üzenetet pedig egyik leendő riporteremmel 0.47-kor váltottuk. Szerda reggel mégis viszonylag simán felkeltem. én egy hero vagyok!:)

---

Szerda. Viszonylag simán felkeltem 4-kor. Én egy hero vagyok!:) Egész tűrhető nap volt. Meló után német, önéletrajzot írtunk. Hamarosan a sajátom következik.:)

Vacsorára rántotta, aztán döglés...

Ezt a képet is Imi csinálta rólam Becsvölgyén. Unicum-hatás.:D

A képet anno elküldtem egy lánynak. A választ, ahogy mondani szokás, nem tettem ki az ablakba. Dobogós a legemlékezetesebb érkezett üzenetek listáján. Jaj, de berúgtam utána... A fröccs finom volt.:D

Az jutott eszembe, hogy az egyik kedvenc filmemben, a Buliszervizben egy csajnak cikket kell írnia egy srácról. Rólam ketten írnak!:D

---

Csütörtök. Durva nap volt. Telefonkonferencia, ilyesmik... Legalább gyorsan eltelt a nap. Fél 5-kor léptem le. Lakótársam lebetegedett, megkért, hogy menjek el boltba. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy itthonról a Lidlbe elballagjak, így Arrabona Spar lett belőle. Lehetetlen nem létezik!:)

---

Péntek. Háromig voltam. Indulás előtt két kolléganőm is megdicsérte a parfümömet! Jól végződött a hét!:)

Tibi várt a parkolóban, feljött hozzám routert beállítani. Előtte elmentünk boltba. A számítógépes machináció közben rengeteget beszélgettünk. Tibi hozzám hasonlóan mozgássérült, kb. 15 évvel idősebb kiadásban. 

Beszélgettünk nőkről, emberi kapcsolatokról... A jó hír, hogy nagyjából jól látom a dolgokat. A rossz hír az, hogy jól látom, hogy a helyzet nem jó. Vannak elméleteim, gondolataim, Tibi sokszor fejezte be helyettem a mondatokat, mondott olyat, amit én is akartam... Már-már misztikus volt... 

Amúgy egy órát azzal töltöttünk, hogy jelszót vadásztunk a routerhez. Aztán gugli barátunk segítségével kiderült, hogy az a jelszó, hogy nincs jelszó. Beszarás... A héten melóban kolléga ült melóban a gépemnél, és megdöntötte a monitort. Tibi meg az itthoni monitort döntötte meg. Menő!:)

Na, a végére azért ment a wifi, hasított a net a telefonon.

Majd cimbi eldobott a Hollóhoz. Előtte megálltunk pénzt levenni. Előttem egy faszinak nem adott pénzt az automata. Nekem viszont adott. Kezdek barátkozni a gondolattal, hogy hero vagyok.:)

A Hollóban kórházi barátaimmal iszogattunk-beszélgettünk, bár a létszám nem volt teljes....

Közben elküldte egy kolléganőm, hogy a facebook szerint én szeretném elrabolni a szívét. Lebuktam, bakker...:D

Viszonylag keveset kockultam, de azért egy-két irka volt úgy suttyomban. Nem, nem tudok egyszerre több dologra koncentrálni.:)

Taxival jöttem haza. A járdaszegély túl magas volt, így kishíján beestem az autó csukott ajtaján. Ezért szükségét éreztem, hogy közöljem a sofőrrel, hogy a látszat csal, annyira azért nem vagyok részeg, alapból is sánta vagyok. Ő pedig azt tudatta velem, hogy ő pedig gépészmérnök. Kemény... Egyébként kértem tőle telefonszámot, hogy ha esetleg megkeresném egy interjú erejéig, hogy hogyan lesz valaki gépészmérnökként taxis... És elvállalta...:)

Amúgy hihetetlen, milyen utak, milyen sorsok vannak... Ezt -is- szeretném/szeretnénk majd megmutatni. 

Itthon levezető sör, vacsi, aztán alvás. 

Ja, és persze Isten éltesse sokáig bátyámat, aki pénteken ünnepelte születésnapját! Maradonával egy napon született!:) Neeem, az év nem egyezik!:)

---

Szombat reggel. Nem voltam jól. Lakótársam kávét főzött. Rácsöppent a kávé arra az alátét-fenetudjahogyishívjákra, ami olajos volt. És kigyulladt. Háááát sokkot kaptam...:D

Dél után mentem be a városba. Lottó-tippmix, bevásárlás. 

Egy nő arra hivatkozva akart tőlem pénzt kérni, hogy beteg a lába... Jaj de nem szeretem az ilyet... Mármint... Az összes fogyatékos ingyenélő senkiházi rokkantnyugdíjas... Tetszik érteni?

Meg egy cigánylány kért tőlem cigit. Először tisztelettudóan, magázva. Nem adtam neki. A végén már megátkozott. 

Lehet, hogy nem volt jó ötlet szatyorban 3 doboz tejet. De megoldottam. Tudom mire gondolsz: hero vagyok.:D

Hazatérve meglepve tapasztaltam, hogy elszállt a net. A vidanetet is hívtam. A megoldás ma lett meg: kiiktattam a routert. Most minden fasza.:)

Négysajtos tészta, csendespihenő, tévé, és el is telt a nap! Meg a szombati tippmix el is szállt... 

---

Vasárnap. Persze amikor nem jó a net, akkor akarsz több üzenetet megírni. Murphy törvénye. Ha nem az, akkor akár az is lehetne. 

Hívott apám, hogy menjek ki ebédelni, mert annyi kaja van, mint a nyüvek, és nem akarja a kutyának adni. Lehet egy ilyen kedves invitálásra nemet mondani? Lehet. Mondtam neki, hogy 5-kor ETO-meccs. Erre azt mondta, hogy nyugodjak meg, nélkülem is lejátsszák. Szomorú, hogy így ismer... 

Egyébként mondta, hogy megérkezett az új hvg-előfizetés. Én sajnálom rá 20 ezer forintot. Ő nem... 

Ma még kajarendelés, szerintem pingwin hambi. 

Aztán 5-kor ETO-meccs. 

A négyszeres magyar bajnok ETO csapata játszik NB3-as bajnokit a Felcsút-tarcsival. Morbid... 

Aztán este Forma-1. A levezető sörrel pedig csínján fogok bánni. Remélem. 

Jövő hét? 

Két német, meg szerintem most interjúzunk a csajokkal. De ők a főnökök!:)

Szombaton Écs. Annyi kaja lesz, mint a nyüvek... 

Meg temetőbe is megyek...:( 

De mára ennyi voltam!:)

*

Psszt! Nem vagyok ám hero! Ez önirónia! Meg kellett az ütős cím!;)

*

Jók legyetek! 

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)