Nyolcszáz

A mai bejegyzést egy kis pontosítással kell kezdenem. Az előző bejegyzésben írtam, hogy virtuális élettársammal reggeliztem. Kissé hülyén fogalmaztam -adtam a romantikának :)-, szóval nem elsősorban azért volt jó vele reggelizni, mert nem szoktam reggelizni, hanem azért, mert vele reggeliztem. Tényleg.:) Legközelebb remélhetőleg majd vacsorázunk. Vagy uzsonnázunk.:)

---

Kedd. A bejegyzés megírása után elköltöttem vacsorámat. Apámtól kaptam töpörtyűt, abból ettem, de igen-igen megviselte a pocimat. Laktató volt...:)

Ja, és megérkezett a hír, hogy az MLSZ immáron véglegesen kizárta az NB1-ből licenszproblémák miatt a Kecskemét, a Nyíregyháza és a Pécs csapatát. De erről majd lentebb bővebben írok.

---

Szerda. Nem bírtam felkelni, így kollégámat megint meg kellett kérnem, hogy jöjjön értem a Mátyás térre. Néha nem értem ezt a szundi-gombot...:/

Meló után német. Német után meg volt beszélve, hogy Adrival és Zolival találkozom. Igen ám, de kicsit várnom kellett rájuk, és nem tudtam, hogy hol tegyem azt. Végül Balu ajánlására a Giardino Pizzériában kötöttem ki. 

Na, az érkezésem az mókás volt. Bementem, azt sem tudtam, hol vagyok, jön a pincércsaj, megkérdezi, kérek-e étlapot. Én meg ugye nem tudtam, hogy eszünk-e majd, így csak egy almafröccsöt kértem, és megkérdeztem, hogy hol van a vécé.:) 

Lehet, hogy már meséltem, de nekem van egy afféle "új hely-fóbiám", azaz feszélyezve érzem magam egy új helyen, amíg nem ismerem ki a lépcsők/szőnyegek/küszöbök nyújtotta esetleges potenciális akadályokat. És addig nagyon kuka tudok lenni.:) 

Aztán megérkeztek Zoliék, és természetesen kajáltunk is. Nem vagyok nagy gasztrobuzi, de abszolút pozitív tapasztalatokat szereztem. Nagyon finom volt a pizza, és legalább öt-hatféle ételt tudtam volna még választani, ami nálam eléggé ritkaság. Ja, és sose hallottam még erről a helyről, de facebookon én lettem a 2406. kedvelőjük. Nagyon le voltam maradva.:)

Aztán felmentünk Zoliékhoz, beszélgettünk-sütiztünk, és persze megnéztem a lakásukat, mert még sosenem voltam náluk. Igen, mindig szóltak előre, hogy hol van küszöb, meg szőnyeg.:D

Elég gyorsan telt az idő, olyan 8 óra tájban szóltam, hogy nekem haza kéne jönnöm, mert másnap meló. 

Kiballagtunk a buszmegállóba, persze 25 percet várni kellett a 14-esre. És majdnem magammal vittem Adri telefonját, mert épp a húgával beszéltem, amikor jött a busz. Na jó, a majdnem azért messze volt, de poénnak elmegy.:)

Szóval 9 óra felé hazaértem, ittam egy málnaszörpöt, fürödtem, majd lefeküdtem, olvastam, tévéztem. 

És NEM kapcsoltam be a gépet.:)

---

Csütörtök. Kolleginának szerettem volna eljuttatni zenéket pendrive-on. De nem találtam az enyémet... Aztán öngyújtóvadászat közben előjött a táskámból. Nem a lány, hanem a pendrive...:) Nem, nem túrtam fel érte a fél lakást...:D

Délután úgy volt, hogy megyek az ETO-s nosztalgiarendezvényre a Marcal Étterembe, de a cimbik közül senki nem ért rá, egyedül meg nem volt kedvem hozzá, úgyhogy inkább hazajöttem. Már egy kicsit bánom, még akkor is, ha a képek tanúsága szerint messze én lettem volna a legfiatalabb résztvevő. És ez valahol szomorú. De egy szavam sem lehet, mert hát ugye én sem voltam. 

---

Péntek. Simán felkeltem. Pénteken valahogy mindig simán felkelek. Nem is értem... 

Fél 3-ig voltam. 

Nagyon elfáradtam a héten, így aztán hazaérve megpakoltam a mosógépet, és ledőltem. Olvastam, tévéztem. 

Szívszorító volt nézni a Pécs-Nyíregyháza meccset. A két csapatot többé-kevésbé mondvacsinált indokokkal zárták ki az NB1-ből, és egymás ellen játszottak az utolsó fordulóban. 

A pécsi klub vezetői eltörölték a szurkolói kártyát, így végre volt hangulat is egy magyar bajnoki meccsen. 

Tetszett, ahogy a meccs előtt a két csapat játékosai köszöntötték egymást. Knézy Jenő közvetítése pedig no comment... Az apjának is voltak hülyeségei, de ő akkor tulok, hogy lassan az apja nevének viselésére is méltatlannak fogom tartani. Olyan ridegen, a fejleményekre reagálva közvetített, mintha sosem lett volna élsportoló. 

Matyi Dezső pécsi tulaj nyilatkozata ütött, csak nehogy visszanyaljon a fagyi, szóval remélem jogos a felháborodása. Ezt jól megmondtam. 

Szomorú volt látni a kissé hatásvadász gesztust a meccs végén, miszerint bement egy markoló, ásott egy gödröt a pálya közepén, és egy koporsóban eltemették a pécsi focit. A fejfát egy utánpótlásjátékos helyezte el. Döbbenet... 

Jó, nekünk volt időnk felkészülni a búcsúra, meg az előzmények után az NB3 még "jó" is. De a "sose halunk meg" azért jobb, mint a temetés... Szerintem...

---

Szombat. Jaj, mekkora döglés volt... Délelőtt neteztem, egyebek között láttam az ETO következő szezonra tervezett mezét és címerét is. 

Ja: tervezés alatt van egy közösségi portál elindítása- csak és kizárólag mozgássérülteknek. Én amondó vagyok, hogy inkább közelebb kellene egymáshoz hozni a sérülteket az épekhez, minthogy így elkülönüljünk, de ez csak az én véleményem... 

Délután bementem a városba. Adtam fel lottót-tippmixet. A múlt héten két szelvény is egy-egy meccsen ment el...:( 

Bevásárlás. Kicsit pánikba estem, mert csak két zsemlye volt, azok is a nyomottabbik fajtából. Aztán elkezdtem szuggerálni, hogy jöjjenek, és töltsék fel a készletet. És lőn: jöttek, és feltöltötték a készleteket. Szóval csak pozitívan!;)

Amúgy meccsnézős nap volt. Néztem Veszprém-Kielt, BL-döntős az Veszprém, ez nagy dolog, nagy öröm!:)

A Wolfsburg-Dortmund német kupadöntő elvitte a mixemet, mert a Dortmundra tettem. De Dárdait jó volt szakkommentátorként hallani.:)

Közben frankfurti virslit főztem. Két embertől is segítséget kértem, mert az volt ráírva, hogy gyöngyöző vízben 4 percig kell melegíteni. De segítséggel megoldottam eme hatalmas kihívást.:)

A Barca megnyerte Király Kupát, azon viszont elaludtam...:( :)

---

Vasárnap. Írt a kollegina viberen, hogy tetszettek neki a zenék. 0.06-kor küldte el az üzenetet, de a kiírás szerint utoljára tegnap volt elérhető. Ez rejtély...:)

Ma megint mosok egy adagot, mindjárt kajarendelés, aztán elmegyek Sportért, meg Debrecen-ETO-t nézünk a Dreherben. 

Hm... A 2012/13-as szezon nyitófordulójában 4-1-re kikaptunk Debrecenben. Azt a meccset Harcsi barátomnmal néztem, a meccs után hajnalig söröztünk. A szezon végén meg bajnokok lettünk. 

2013/2014: Debrecen-ETO 2-2. Magyar szinten igen jó meccs volt, győzelemmel bajnokok lehettünk volna. Harcsiékkal néztük a Dreherben a meccset. A szünetben pedig "megakadt a szemem egy barna lányon", vagyis a fényképén.  De róla már meséltem...:)

Idén pedig elbúcsúzunk az NB1-től. Úgy, hogy az NB3-as keret tagjai lépnek pályára. És a Dreherben nézem a meccset Bandi barátommal. 

---

Jövő hét? Németóra biztos, meg Ausztria is biztos. Meg vennem kéne egy farmert, mert most már kettő farmeromon is cipzárt kell cseréltetnem...:( Gombos farmert kell vennem.XD

Nem kizárt, hogy jövő héten nem posztolok, de azért igyekszem...:)

---

Hat és fél év alatt elértem a 800. bejegyzést. Ha jól tudom, egy posztot kb. negyvenen olvasnak el. Rendhagyó módon most arra kérlek benneteket, írjatok véleményt a blogról. Mi tetszik benne? Mi nem? Mit szerettek benne, és mi az, amit változtatnátok? 

És: ha csinálnék egy facebook-oldalt, követnétek-e? Ez még csak terv egyébként, de már körvonalazódik.:)

A mailcím: gosziblog@freemail.hu

Köszi, ha írtok, és köszi, hogy olvastok!:) Az átdolgozott logóért pedig nagy köszönet kolleginámnak!:)

---

Mára pedig ennyi. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Katarzis

Hétfő. Nem hiszem, hogy képes lennék elmenni vele strandra. Azt mondja semmi gond, majd megyünk kocsmázni. 

Évekig néptáncolt. Azt mondom, olyan nép nincs, ahogyan én néptáncolok. Azt mondja, ökör vagyok. Szóba került a rúdtánc is. Azt mondja, ő kidöntené a rudat. Vannak felejthetetlen beszélgetések.:)

Virtuális élettársammal pedig tök egyszerre írtunk egymásnak viberen, nekem is feltűnt, és neki is. Sőt épp olvasta a blogon az előző bejegyzést, benne a telepátiára vonatkozó résszel. Na ugye!;)

Viszonylag hamar ágyba kerültem, volt mit kipihenni.

---

Kedd. Jó időben, kipihenten, frissen és üdén. Minden napot így kellene indítani.

Meló után német. Ahol szóba került egy régi kedves ismerős leányzó, elkértem a telefonszámát, és váltottunk pár üzenetet viberen. 

És még valaki... Mostanában elég sokat irkálunk egy lánnyal, akit még anno IRC-n ismertem meg. Tök sokat irkáltunk, majd írtam neki, hogy szeretném hallani a hangját. Akkor még nem volt mobilom, a telefonkártyám pedig lefogyott. Egy szobatársam adta oda a telefonját, így beszélhettem Gabival először. Nem sok telefonszámot tudok kívülről, az övére emlékszem, 13 év elteltével nem kis teljesítmény. Arra is emlékszem, hogy egyszer elhagytam a postacímét. A koleszunk igazgatónőjéhez mentem be, hogy keresse meg nekem a fehérvári lánykollégium címét. 

Sok-sok beszélgetés, 8-10 oldalas, kézzel, papírra írt levelek... És megbeszéltük, hogy találkozunk. Elkövettem egy nagy hibát: tudtam, hogy van egy "közös ismerősünk" (megj.: "csak úgy simán" közös ismerős, merthogy még se iwiw, se facebook nem volt), és megkérdeztem tőle, nem fog-e csalódni bennem a lány, ha élőben is látja, hogy mozgássérült vagyok. És persze ezt ő visszahallotta, és nem esett jól neki. Okkal-joggal. Akkor örökre megtanultam, hogy a nekem fontos emberekben igenis meg kell bízni. Szerencsére sikerült tisztáznunk a dolgot, így a találkára is sor került. Segítettem Gabinak a német érettségi tételeit kidolgozni. Volt sok emlékezetes momentum, attól kezdve, hogy életemben először és utoljára zavaromban nem az écsi buszra szálltunk fel, tesóm hazaérkezésre sem volt mindennapi... De Gabi nagyon aranyos volt személyesen is. 

Anyámé mellett kb. az övé az egyetlen kézírás, amit ezer közül megismernék, és máig bennem van, amikor ülünk a Baross úton egy padon, és ott kanyarítja ama bizonyos betűket. 

Aztán még egy ideig tartottuk a kapcsolatot, ami aztán valahogy megszakadt. Mostanában kezdtünk el újra irkálni, és ha nem is kézzel, papíron, de azért születnek kisregények.:)

Ja: anno tőle kaptam életem egyik legemlékezetesebb SMS-ét: "Jó, hogy vagy!" 

Jó, hogy van...

---

Szerda. Meló után ETO Park. Kaptam új bérletet. Nem ugyanoda szólt, mint amit elhagytam, de mint utólag kiderült, ennek az égvilágon semmi jelentősége nem volt. Hazafelé betértem a Stadion Sörözőbe. Egy sört megittam, aztán hazaballagtam. Még jó, hogy nem ittam többet, attól az egytől is hihetetlenül elálmosodtam. 

Ja: Kooliver ezt a képet alkotta a szombati ETO-meccs apropóján. Tekintettel arra, hogy ez az idézet szerepelt Anyu gyászhirdetésében, elég mélyen érintett... 

Este MK-döntőt néztem. Vagyis Derricket, de néha átkapcsoltam. A Fradi hazai pályán (...) 4-0-ra verte a Vidit, így okozva az ifjú Knézynek újabb magömlést... 

---

Csütörtök. Valaki megkért, hogy vigyek fel az irodába egy cserepes virágot. Másvalaki meg megkérdezte, hogy az milyen virág. Hát, nem vagyok botanikus.:) Amúgy aztán megkérdeztem a virág nevét, de sikerült elfelejtenem...:/ 

Van egy kolléganőm, akivel  nagyon ritkán, és kizárólag futólag beszélgetünk. És érdekes, hogy ezekben a "Mi újság?" kérdésekben több érdeklődést érzek, mint egy-két közeli ismerősöm felületes kérdésében. 

Jó kis nap volt, emlékezetes poénokkal, így azán gyorsan eltelt. Fél 4-ig voltam melóban, aztán egy kollegina hazadobott. Óriási szerencsém volt, észrevett a kijáratnál, és volt olyan rendes, hogy felvett. Különben konkrétan sz*rrá áztam volna. Hazatérve már semmit nem csináltam, döglés volt a program. 

---

Péntek. Elbúcsúztattuk egy munkatársunkat, aki 23 év után váltott munkahelyet, nekem konkrétan 7 évig volt "asztalszomszédom", ha van ilyen szó. Voltak vitáink, konfliktusaink, ez természetes. De nem csak ő érzékenyült el a nap során, hanem én is. Hiányozni fog. 

Meló után az előző napi tevékenységet folytatva nem csináltam semmit.:)

---

Szombat. Délelőtt több Renáta nevű ismerősöm tőlem tudta meg, hogy aznap is névnapja van. Ez volt ám az igazi névnapi meglepetés.:)

Dél körül belváros, lottót-tippmixet feladtam, aztán be akartam menni az Arrabona Sparba. Addig-addig gondolkodtam, hogy hazatérve milyen kaját rendeljek, hogy majd' két évtized után betértem az Arrabona Ételbárba ebédelni. 

Hallom, a melegszendvicsük máig verhetetlen, én mégis húsleves ettem cordon blue-vel. Jól kellett lakni az esti meccs előtt. Retro-feeling. Visszatérek még, mindamellett ennyi pénzből a Patioban is ehetem volna. 

Hazafelé a 14-es buszon ülve megállt mellettünk egy autó, és az anyósülésről egy lány bőszen integetett. Az ablakról a párát letörölve fel is ismertem azt a volt sulitársamat, aki tavaly nyáron elvitt az Államkincstárhoz. Ez azért újfent elég misztikus találkozás volt.:)

Hazaérve pihengettem, kávézgattam. 

Majd kishíján ért egy háztartási baleset: a kezdem bekerült a kilincs mögé, én nem vettem észre, és továbbléptem. Jó nagyot reccsent. Ez majdnem olyan lehetetlenség lett volna, mint amikor anno a Dinamo Zagreb elleni Európa Liga-meccs -sóhaj...- előtt sörnyitóval felsértettem a tenyeremet, és egy tetanusz és tenyérvarrás után értem ki a stadionhoz. A dokival és az asszisztensével együtt röhögtünk a balfaszságomon... Az mondjuk annyira már nem volt mókás, hogy annyira siettem a buszra, hogy a gatyámat nem húztam fel normálisan, és majdnem lecsúszott rólam. Megigazítani meg nem volt egyszerű, mert az egyik kezem ugye be-, és fel volt kötve. De a meccsre kiértem akkor is. 

És most is. Előtte ezúttal a Stadion Sörözőben melegítettünk. A szokásosnál később értünk a stadionhoz, a bérletes helyünket már elfoglalták. De nem bántam. Jó volt látni, hogy azért viszonylag sok embernek fontos az ETO. Voltak szurkolók, akik láthatóan először jártak az új stadionban, de láttam egy trombitás bácsit is, akiről mesélték, hogy a '70-es és '80-as években járt ki így a meccsekre. 

Hm... 3-0-ra nyertünk a Pécs mellen. Győzelemmel búcsúztunk tehát az NB1-től. A hangulat? Leírhatatlan. Életre szóló élmény. 

Nem is tudok nagyon mit írni róla, beszéljen helyettem inkább ez a videó, amit viszont nem tudok könnyek nélkül megnézni... 

A meccs után ismét a Stadion Sörözőben kötöttünk ki. Majd nálam. Ha jól emlékszem, olyan hajnali fél 4 magasságában feküdtem le, miután meguntam (!) a vacsoraként/reggeliként elfogyasztott negyedik szendvicset. 

És azt meséltem, hogy anno amikor tesóm el akarta adni a lakást, és felvetődött, hogy én veszem meg, Anyu azzal érvelt, hogy így közel maradok a stadionhoz, és nyugodtan felhívhatom magamhoz a barátaimat meccsek előtt/után? Tényleg így volt... 

---

Vasárnap. Kb. 4 óra alvás után felkeltem, össze kellett szednem magam, mert mentem ki apámhoz Écsre. Előtte még jött egy "megkeresés" -jaj de komolyan hangzik-, hogy meséljek pár szót a Győr Plusz Rádióban az előző esti meccsről. Megtörtént, itt meghallgathatod. 

Szerintem egészen vállalható anyag, főleg, hogy négy órát aludtam, és a töménytelen mennyiségű sör. cigi és ordibálás után alig volt hangom. Mondtam hülyeséget, meg volt amit kifelejtettem -KÖSZÖNET A NYUGATI L-SZEKTOR ULTRÁINAK!-, de azért rosszabbra számítottam. 

A déli busszal kimentem apámhoz Écsre. A látogatás zökkenőmentes volt, kerültem minden konfliktust, szerencsére apám sem volt agresszív. 

A Forma-1-et még Écsen kezdtem el nézni, de attól tartottam, ha nem indulok el időben, akkor kidőlök, és ottalvás lesz a vége. Ezt pedig mindenképpen szerettem volna elkerülni. Így aztán a safety car-os időszak közepette lebattyogtam a buszra. 

Így totális meglepetésként ért, hogy az idei Monacói Nagydíjat Rosberg nyerte. Na bumm...:)

Hazatérve észrevettem facebookon, hogy az egyik kedvenc bulizenekarom, a zalai Fáraó Együttes közölte, hogy ingyenesen letölthető az új albumuk. Gyorsan le is töltöttem.:)

Meg András barátom szólt, hogy jelezzek neki, amikor a Harmadik Félidőben az ETO-meccs következik. Ezt pedig ugye én is meg akartam nézni, szóval megittam egy kávét. 

Durva volt látni az utolsóelőtti NB1-es összefoglalót, melyben érintettek vagyunk... 

A kávé miatt aztán felélénkültem, hajnali 1-ig beszélgettem messengeren. 

---

Hétfő. Mosás, Szomszédok, Derrick volt a délelőtti program. Ebédre baconös-sajtos bundáskenyeret rittyentettem, aztán csendespihenő. 

Öt előtt ébresztett Harcsi barátom telefonja, hogy átjönne egy kávéra, ahogy megbeszéltük. Át is jött, beszélgettünk egy picit. Aztán döglés-tévé-messenger.

---

Ma. Hát magam is meglepődtem, de viszonylag friss voltam melóban. A szemem fájt egy kicsit, de már elmúlt. 

Virtuális élettárs, valóságos reggeli. Sulirúd és kockasajt. Ha úgy hívják.:) Egy élmény volt, főleg azért mert én kb. csak akkor reggelizek, amikor tesóméknál vagyok. Tudom, ez nagyon rossz szokás... 

Egyike azon szokásoknak, melyeken változtatni kell. Az NB3 jó alap. Mindig ez jár a fejemben basszaki... 

Háromig voltam, hazajöttem, ittam egy kávét, aztán elkezdtem pötyögni. 

Holnap német. 

Csütörtökön pedig az ETO kétszeres bajnok játékosa, Póczik József tart kötetlen beszélgetést a Marcal Étteremben. 

Tekintve, hogy ő manapság a DK színeiben politizál, nem kizárt, hogy politikai témák is szóba jönnek. De úgy vagyok vele, hogy ha egy kicsit több információt is hallok, mint hogy Borkai nem tett meg mindent az ETO megmentéséért, már nem mentem el hiába. 

Péntek-szombat kérdőjel, vasárnap meg Debrecen-ETO a Dreherben. Jövő hét végén meg lehet, hogy megyek babázni!:) 

Na de mára befejezem!

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Még nem nyertes

Hétfőn a bejegyzés megírása után szerintem már semmi különleges nem történt. Olvastam, pihentem, tévéztem... És viszonylag időben lefeküdtem, hogy valamennyire bepótoljam az alváshiányt.

---

Kedden ennek ellenére újfent nem sikerült időben felkelni. A puskámra nem sokat írtam fel erről a napról. Az viszont megvan, hogy melóben szóba került az ország-város "nevű" játék, és kollegina a felsorolás végén mindig hozzámondja, hogy PONT. Először nem értettük a dolgot. Ő sem. Aztán rájöttünk, hogy az utolsó oszlopba a gyűjtött pontokat kell(ett) írni. 

Hazafelé a buszmegállóban odajött hozzám egy jóember. Megkérdezte, melyik buszt várom, az milyen útvonalon közlekedik, mikor érkezik, stb. Egy darabig válaszolgattam a kérdéseire, majd jeleztem, hogy tulajdonképpen minden információ leolvasható ama bizonyos menetrend nevű micsodáról. Megköszönte, megnézte- majd átballagott a szemközti buszmegállóba.:)

És igen, hivatalos: az NB3-ban elindulhat az ETO, a futsalcsapat kapott hitelt a köztartozások törlesztésére. Nagyon durva, de az ETO kapcsán ekkora örömet kb. a bajnoki címünk óta nem éreztem... Úgyhogy jól telt a nap hátralevő része.:)

A Barca meg bejutott a BL-döntőbe. Emiatt sem szomorkodtam.:)

Volt lakógyűlés is. Arra pedig az érdeklődésem hiányában nem mentem el...:)

---

Szerda. Semmit nem bíztam a véletlenre, virtuális élettársamat kértem meg, hogy írjon rám viberen, hogy felkeltem-e. Felkeltem, írt, én pedig visszaírtam. Kerek volt a történet.:)

3-ig voltam melóban, ahonnan is az ETO Park felé vettem az irányt. Megkérdeztem, hogy lehet-e pótolni elvesztett bérletemet. Nos, ahhoz vezetői engedély kell. Mármint nem jogosítvány, hanem főnöki hozzájárulás, na. Nem, nem Tarsolytól.:) Akitől kell, őt viszont "ismerem", azt ígérte, a héten segít. Holnap hívom.:)

Aztán a Stadion Söröző következett. Harcsi barátommal találkoztam, beszélgettünk, hülyéskedtünk... Megbeszéltük a hétvégi miskolci utat (erre majd még visszatérek), és elkezdtük tervezgetni a második blogfilmet is. Erre majd valamikor úgyszintén visszatérek.:)

Ja és volt kávé, meg kóla is. Szily Nóra ezúttal sem volt.  A vacsorát pedig ezúton is köszönöm!;)

Hm... elég abszurd volt, hogy beszélgetés közben értesültünk róla, hogy az ETO és a Pápa mellett a Kecskemét, a Nyíregyháza és a Pécs NB1-es licensze is veszélybe került, ami kapóra is jöhet az MLSZ-nek a tervezett létszámcsökkentéshez. 

Nem is akkorra baj, hogy mi ebből a bohózatból kimaradunk...

Hazatérve kaja, fürcsi, tévé, messenger... 

Jaj, mekkora művészet egyszerre tévézni, viberen, messengeren csevegni, HVG-t olvasni, és mindezek közben elaludni...:D

---

Csütörtök. Nyügi- áll a cetlimen. De nem tudom, miért... Valószínűleg nyűgös nap volt. Meglehet. Meló után az Árkádba mentem. Egy volt kollegival, Dórival találkoztam. Ő itt a blogon "Dóri, a celeb" fedőnéven szokott szerepelni. 

Még anno a call centerben dolgoztunk együtt, de akkor még nem beszélgettünk túl sokat. Facebookon, viberen tartottuk a kapcsolatot, de tavaly pl. a húga esküvője "közben" futottunk össze egy puszi erejéig. 

Most viszont előre megfontolt szándékkal találkoztunk. Először elmentünk cipőt venni. Mármint én vettem cipőt, ő pedig segített méretet keresni, véleményezni, próbálni, stb. Sőt még arra is rávett, hogy ha elkopna a cipő, vigyem vissza. Amit soha nem szoktam, mert ráfognák, hogy azért kopott el, mert csámpás vagyok. Ami igaz is. Vitázni meg ugye nem szeretek.:) Ráadásul egy kedves ismerősömnél fizettem a cipőt, akiről nem is tudtam, hogy ott dolgozik.

Aztán a buszmegállóban kinyitottam a cipősdobozt, hogy megsasoljam a cipőt, a szél persze elfújta a számlát a francba... Úgyhogy ezt a cipőt sem viszem vissza...:( :)

Cipőbolt után KFC. Dórival tényleg most beszélgettünk először hosszabban kettesben, és tényleg nagyon jó fej. Nem csalódtam.:) Viberen szoktunk néha telepátiázni, ez személyesen is sikerült.:)

Dórinak egyébként férje és gyermeke van, szóval kéretik nem kombinálni!;)

Hazatérve megnéztem az ETO-Fradi női kézilabda bajnoki döntő második meccsét. 

Tizenegy év után veszítettük el hazai veretlenségünket, az FTC 2007 után lett újra bajnok. És nem viselt meg annyira a dolog... 

Hogy miért? Nem tudom... 

A focisták csődje sokkal inkább megvisel. Emellett Dórival találkoztam, több kedves ismerősömmel beszélgettem meccs közben, sőőőt pici Mark életében először gőgicsélt nekem a telefonban... Szóval nem mérgelődtem...:)

---

Péntek. Volt egy Barca-hátizsákom, ami inkább iskolatáska. Megvettem, de rájöttem, hogy nem nekem való a dizájn. Egy kollegina szerencsére megvette- az elsős kisfiának..:)

Nagyon péntek volt. Főleg, hogy a németek már második napja nem dolgoztak...

Meló után tesómmal elmentünk Lidlbe. 

A mellettem lévő kasszánál fizetett egy kollegina, aki órákkal korábban mondta, hogy ő is valamelyik Lidlbe megy délután. És nem beszéltünk össze.:)

És összefutottunk egy munkatársunkkal is, akit tesóm régről ismer, de most nem ismerte meg. Ezt jól megmondtam. De legalább már megint megismeri.:)

Aztán ETO Park, lottó, tippmix... 

Tesómmal lakótársamat vártuk, volt egy kis megbeszélnivalónk. 

Ő nem jött meg időben, Harcsi viszont egy kávéra felnézett. 

Majd tesómmal együtt távoztak. Én pedig kolleginám ajánlására az Üvegtigris 2-t néztem a FEM3-on. Miután megtaláltam a FEM3-at...XD

---

Szombat. Úgy volt, hogy a hétvégét Miskolcon töltöm, Harcsi barátom párjáéknál, és ha már ott vagyok, kimegyünk a Diósgyőr-ETO meccsre is. 

Ez végül elmaradt. A fogam is fájt, nem akartam ott gyógyszerrel tömködni magam, meg aztán lakótársammal is beszédem volt, amit csak szombat délután sikerült megejteni. 

De a vasútállomásra kikísértem Gergőt, ott pedig összefutottunk egy kolléganőmmel. Akivel épp előtte beszéltünk messengeren. Misztikus volt.:)

Szóval csökkentett üzemmódban telt a szombat. Pihentem, olvastam, tévéztem, mostam. Meg lasagnét sütöttem ebédre.:D

Este pedig vonatját lekéső kolleginában tartottam a lelket-online...:)

---

Vasárnap. Zacskóleves ebédre, meg minipizza. Emellett alvás, olvasás, tévé, messenger. Mást tényleg nem csináltam...

Ja: két kedves ismerősömnek is szülinapja volt. Pár év eltéréssel egy napon születtek. És mindig ledöbbenek, hogy két ennyire különböző emberkének hogy lehet azonos a csillagjegye... De mindkettőjüket nagyon szeretem. És gondolom ezt minden évben le is írom ezidőtájt...:)

Ja: Diósgyőr-ETO 4-1. Sajnos ez már nem oszt, nem szoroz... Szomorú ez az egész...:(

Knézy meg egy faszkalap. Bocsánat, ennyit hadd engedjen meg az alkotói szabadság!:P :D

---

Ma elvileg ugye Miskolc okán voltam szabin. Gyakorlatilag meg nem mentem be, ha már ki volt írva. Hogy valami hasznosat is csináljak, elindultam reggel postára csekkeket feladni. 

A Feketénél lévő tanpostára terveztem menni, de sajna 14-es helyett a 15-ös buszra szálltam fel. Persze leszállhattam volna az ETO Parknál, ahol ugye ugyancsak van posta, de nem tettem. 

Jópár éve már egyszer jártam így, akkor tetéztem a bajt azzal, hogy leszálltam a kenyérgyárnál. Hóban. Pazar volt. 

Most viszont már emlékeztem, hogy ez egy körjárat. És reménykedtem, hogy jól emlékszem. Jól emlékeztem.:) 

Viszont azt hittem, az Ipari Parkból sosem érünk ki. Hatalmas. Baszott nagy. 

A Révai utcában szálltam le, feladtam a csekkjeimet. Majd beálltam újságért. Az eladó nem volt sehol. Mindenki türelmetlenkedett. Én nem. És erre megérkezett az eladócsaj. Szőke, copfos-hajráfos. Hajráfos. Ez milyen szó már?:D Szóval amolyan Magyar Rózsa-feeling.:) Mondom akkor már megnézetem vele a lottómat, meg adok fel eurojackpotot. 

A lottót még holnap sorsolják valami plusz nyereményért. Az eurojackpotra meg azt írta ki a gép, hogy "még nem nyertes". Mert az ehetit nézettem meg...:) Ááá biztos nem nézett a csaj hülyének...:)

A vasútállomáson meg vettem egy könyvet. Az RTL Klub XXI. század című műsorából készült könyv második kötete 3000-ről volt leárazva 790-ra. Elhoztam. Itthon derült ki, hogy 2008-as kiadás... Hogy erről én miért nem tudtam?:O Olvasmányos, érdekes, teljesen jó könyv.:)

Hazatérve leültem a konyhában kávézni, és abban a pillanatban rám írt messengeren egy régi ismerősöm. 

Huh... IRC-n ismertem meg őt is, és arról nevezetes, hogy máig ő az egyetlen lányismerősöm, aki nálam aludt. A sógornőmet most ne számoljuk bele, mert ő ugye más..:) Facén is négy éve irkáltunk utoljára, amúgy meg van már 10 is. A találka meg 13...Döbbenet...:D

Lehet, hogy írtam már, de kezdem úgy érezni, hogy be van kamerázva a lakás.XD Csomószor kapok úgy üzenetet, hogy éppen hazaérek, éppen leülök a gép elé, éppen végzek a fürdéssel, stb. Misztikus. Sőt, kissé utopisztikus.

Ma már csak fürcsi-vacsi-tévé. 

Holnap német. 

Meg bérletet intézek. 

Szombaton egy ideig az utolsó NB1-es hazai bajnoki a Pécs ellen. Abba kicsit belehalok szerintem... 

A BL-döntő napján meg hastáncbemutatóra vagyok hivatalos. 

Mindenki nyugodjon le a p*csába: csak néző leszek!:)

Na de mára ennyi is voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Sose halunk meg

Még a múlt hétről két dolog kimaradt. Virtuális élettársam megmutatta romantikus oldalát. Én meg visítottam a röhögéstől.:D

Meg apám. Telefonon említettem neki, hogy épp rendet rakok. Erre ő közölte, hogy ha folyamatosan rendet tartanék, nem kellene rendet raknom. Bírom ezeket az atyai jótanácsokat. Tényleg.:)

---

Vasárnap. Pizzát rendelem. Örömmel konstatáltam, hogy a diszpécser csaj ETO-meccset nézett, legalábbis a közvetítés hangjai szűrődtek be a telefonba. A nevemet viszont kurvára elértette, Bocskai néven szerepeltem a számlán, hívott is a futár, hogy nem talál kapucsengőt ilyen névvel...:)

Jah, kikaptunk Újpesten, ha valamikor, most már tényleg sokadlagos kérdés az eredmény. De azért az egy pont meglehetett volna...

Meccs után fürcsi, fél 8-kor már az ágyban tévéztem.

---

Hétfő. Elalvás előtt a mobilnet helyett véletlenül az ébresztőt kapcsoltam ki, és mégis felébredtem a megszokott időben. Csoda.:)

Sima nap volt, viszonylag gyorsan eltelt. Tök vicces volt, amikor vártam a buszt délután. Megkaptam az SMS-t, hogy megérkezett a fizu, pár perc múlva pedig jött arra kocsival a munkaügyes kollegina. Ezt nem hagyhattam szó nélkül.:D

Meló után messenger-maraton, és döglés.

Kék fényt nem néztem. Új szokásomnak megfelelően Szomszédok és Derrick volt a program.

---

Kedd. Reggel a buszon ülve jó illat ütötte meg az orromat. Aztán rájöttem, hogy a saját parfümöm illata tetszett. Hehe, még a végén narcisztikus leszek...XD

Reggel elmentem automatához pénzt felvenni, délután meg postára. A posta mellett egy 10-12 éves forma kissrác megbámulta a járásomat. Nézett ezerrel, én pedig "jeleltem" neki, hogy nem lájkolom ezt a tevékenységét. Nem vette a lapot. Ezért megálltam. De ő még mindig nézett vissza, az anyukája rángatta el. Én meg mutattam, hogy "bibííí én nyertem!" Tudom, ez roppant mód gyerekes. Az élet apró öröme.:)

Nézegettük a matek érettségi feladatait. Asszem erről ennyit.:) Viszont a héten megírtam egy német középfokú 60 kérdéses szintfelmérőt 95%-osra. Nagyjából tíz perc alatt. Igen jó vagyok.:D

BL-t nem néztem. Igen, Derrick volt, meg Szomszédok.:D

---

Szerda. Nem tudom, miért, de olyan szomjas voltam melóba menet, hogy a Sport mellé vennem kellett vizet is. Jah, mondjuk nem kizárt, hogy a vacsorára elfogyasztott szalonna-kolbász kombó okozta a kiszáradásomat.:D Ma roppant fontos infókat mesélek el magamról!;)

Be kellett mennem az egyik részlegre, és két oldalról két lány integetett mosolyogva. Aranyos szitu volt. Ja, és már a második emberke említette meg, hogy látott pár hete egy szőke lánnyal sétálni a vidéki környékén. Nem én voltam. Sajnos. De annyira meggyőzően mesélték, hogy már majdnem elhittem.:)

34 éves fejjel tényleg szokatlan, hogy valakivel jóban voltam, de már ez nem mondható el. És noch dazu még magyarázkodnom is kell(ene) a témában. Fura. Na nem mintha akkor nem kellett volna magyarázkodni, amikor még minden okés volt...

Meló után német. Német után viharos szél, eső, stb. De szerencsére akkor már itthon voltam.

Jól elhelyezkedtem a konyhában, hogy ott nézem vacsi közben a Barca-Bayernt. Persze a Digisport adta a meccset, ami a konyhában nincs. Úgyhogy behoztam a kaját a szobába. És 3-0-ra nyert a Barca.:)

---

Csütörtök. Nem tudom máshogy mondani: apám igen-igen bután viselkedett. Égett a pofám rendesen. Amíg ezt a projektet "menedzseltem" telefonom, el is kezdődött a cégnél egy fontos megbeszélés, szóval egy időre kikerültem a történet fősodrából. De a vége azért többé-kevésbé happy end lett...

Úgy volt, hogy délután találkozom egy volt osztálytársnőmmel. Aztán megkérdeztem, nem nyírná-e meg a hajam. Megnyírta. Meg volt pedikűr is. Meg palacsinta. Meg fasírozott. Meg társasjáték. Egy élmény volt, köszönöm!:)

---

Péntek reggel rohadtul fájt a fejem. Azt hittem, agydaganatom van. Három fájdalomcsillapító sem segített...:/ Mivel egy szál pólóban, frissen nyírt hajjal ücsörögtem a szabadban, valószínűleg szimplán elfagyott az agyam. Szombatra azért nagyjából rendben voltam.:) Nagyon pénteki hangulat volt, sok mókás és kevésbé mókás történéssel.

Meló után semmihez nem volt lelkierőm. Hazajöttem, és aktívan semmittettem.

---

Szombat. Folytattam a semmittevést. A vasútállomásra bementem lottót-tippmixet feladni, meg újságért. Igen nagy mákom volt a buszokkal, oda-vissza összesen kb. egy percet vártam a buszokra. Fél óra alatt megfordultam. Lipták azért gyorsabb nálam!:)

A fentebb említett osztálytársnőmtől kaptam spenótot. Főztem hozzá tojást. Meg kisütöttem két hamburgerhúst. Mennyei volt.:)

A Forma-1-et csak fél szemmel követtem.

Fél 7-kor ETO-meccs volt, előtte a Stadion Sörözőben találkoztunk. A hangulat nyilván nem volt felhőtlen. És a stadionban ez csak folytatódott. A bejegyzés címében említett "Sose halunk meg" lett a szurkolók amolyan "új mottója", rengetegszer skandáltuk. Libabőr. És nem halunk meg soha. Az ETO-nak nem lesz, nem lehet így vége. A Gyirmót pedig nem pótol semmit...

3-2-re vertük a Halit, a sírás kerülgetett, ez a meccs is örök emlék marad.

Meccs után ismét Stadion Söröző, a sör mellett ezúttal pálinka is került az asztalra.

Hazafelé vagy öt akkorát estem, hogy nagyot. De hazaértem.

A mérleg: egy elhagyott bérlet, egy megtört fülhallgató, és horzsolások itt-ott.

De a levezető sör nem maradhatott el...:D (a kép nem saját, egy ETO-drukker photoshop-guru készítette, de sok helyen viszontláttam, és én is megosztom. Szerintem visszaadja a felfoghatatlan-abszurd-tragikus hangulatunkat.)

 ---

Vasárnap. Időben felkeltem. Aztán nem csináltam semmit. Fürödtem, kávéztam, a mosás elmaradt. Aztán kimentem busszal sógornőm szüleihez. Babáztunk, meg jöttek zalai nagybátyámék is. Ettünk-ittunk-babáztunk, beszélgettünk. Jó kis nap volt, szerencsére apánk sem sietett (annyira) haza. És csak kicsit akasztott ki. Szerencsére tesóm lehiggasztott. Ha van ilyen szó.:) A Forma-1-et Rosberg nyerte, de az egész főképp azért volt emlékezetes, mert Mark is belenézett. Még azért annyira nem kötötte le.:D

Hazavittük apánkat, kicsit szusszantunk Écsen, majd visszaindultunk.

Este még ittam egy kávét. Aztán net, tévé, olvasás... És kattogás... Hajnali 2 körül még fent voltam..:/

---

Ma majdnem sikerült felkelnem 3.45-kor. Aztán mégsem. 6 körül elindultam. Jobban bírtam a napot, mint ahogy előzetesen gondoltam.

Gyorsan eltelt a nap, hazatérve lepakoltam a ruhaszárítót, beraktam egy mosást, most blogolok.

Mindjárt teregetek, fürdés, kaja, aztán tévé.

A hét? Lesz tali, meg német. Hétvégén meg "nagy utazás".

Mert sosem halunk meg.

De mára ennyi voltam.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Szerencsés agysérült

Hétfőn a bejegyzés megírása után pihentem, kajáltam... És valahol olvastam, hogy az ETO-nak már szinte biztos az NBIII-as szereplés. Ami ugye azt jelenti, hogy az NBI-nek lőttek, de talán a megye III is megúszható. 

Aztán a hét folyamán kiderült, hogy ez még korántsem biztos, mert a futsalcsapat csak köztartozásoktól mentesen veheti át a labdarúgó kft-t, az MLSZ ehhez adna is hitelt, amire pedig állítólag éppen mai ellenfelünk, az Újpest nem bólintott rá.

Tegnap egyébként Cegléd elleni meccsükön a Vasas szurkolói ekképpen fejezték ki szolidaritásukat az ETO-szimpatizások irányába. Köszönet érte!

---

Kedd. Mivel ugye hétfőn nem dolgoztam, jó sok feldolgoznivaló mail maradt keddre. Szóval sok meló, gyorsan eltelő nap. Fél 3-kor távoztam. Messengeren, viberen beszélgettem emberkékkel. Kisebb (?) mélyponton estem át, nem volt valami jó kedvem, de már talán túl vagyok rajta. Vacsorára főtt tojást főztem. Jól sikerült, a keménysége megfelelő, és megpucolni is tökéletesen sikerült.:)

Korán lefeküdtem, Szomszédokot, Derricket néztem, majd aludtam. 

---

Szerda. Délelőtt arról értesültem, hogy Szasa Sztevanovics, az ETO sportigazgatója fojtogatott valakit a klub épületében, és közös megegyezéssel távozik a klubtól. Hát nekem furcsa volt a hír, már csak azért is, mert nem tud közösen megegyezni senkivel. Szerény véleményem szerint ha ő nem lenne, a csapat a hátralévő meccsekre sem állna ki. Persze nem látok bele a belügyekbe... 

Meló után elmentem cigit venni, hazafelé a buszon egy kifejezetten tragikomikus beszélgetést volt szerencsém meghallgatni.

Hazatérve mesenger, viber, Szomszédok, Derrick, alvás. 

Tényleg attól félek, hogy depressziós vagyok. Vagy leszek. Elég komoly hangulatingadozásaim tudnak lenni. Na jó, azért talán nem vészes a helyzet annyira. 

Ja, és rengeteget tudok agyalni, "kattogni". Ami néha felemészt. Szerencse, hogy vannak emberek, akikkel meg lehet beszélni a vélt vagy valós problémákat.

---

Csütörtök. Ha egy sporthírt olvasva félhangosan magam elé mormogok valamit, az megesik. Hogy valaki ezt szóvá teszi, az sem példátlan eset. 

De hogy ne tudjam eldönteni, hogy ez a szóvá tétel kötekedésből, viccből, zrikálásból, avagy a baszogatás céljából történik, akkor ott már bajok vannak. 

Főleg úgy, hogy nem is olyan régen még jóban voltunk egymással. Az okosok szerint az ilyen dolgok csak megerősítik az embert. Hát köszi... 

Azt mondják, ha valakinek magyarázok valamit, akkor nagyon "tanáros" vagyok. Azt is mondják, hogy le sem tagadhatom, ha olyasvalakivel beszélek, aki tetszik nekem. 

Na az milyen, ha tanárosan magyarázok valakinek, aki tetszik? Jobb bele sem gondolni..:)

A kislány pedig fürkészte a tekintetemet. Vagyis: egy kislány.:)

Ebédszünetben azt mondta a főnököm, hogy azért tudok néha nagyon ütős poénokat elsütni, mert fordítva gondolkodom, mint az emberek nagy része. Ebben már csak azért is lehet valami, mert nem is olyan régen egy leányzó mondotta volt, hogy másképp reagálok a mondandóira, mint ahogy azt az emberek döntő többsége tenné. Mentségemre szóljon, hogy agysérült vagyok, és papírom is van róla...:)

Délután egy kollégám hazadobott, eladtam neki vésztartaléknak talonban tartott kávéfőzőmet. Utána meg Lidlbe akartam menni, épp indultam volna, amikor lakótársam hívott, hogy épp ott van. Szóval folytathattam a döglést. 

---

Péntek. Szabadság, szeretem. Vagyis a május 1-eket 21 éve, Senna halála óta nem csipázom, de kétségkívül szabadnap volt. 

Kiganéztam az iróasztal fiókjait, jee...:) És megtaláltam a verseimet... Jeee...:D Hát mit ne mondjak, jobb, hogy nem erőltettem ezt a lírai vonalat...XD

Ebédre bundás kenyeret sütöttem. Délután meg Harcsival és barátnőjével találkoztam a Hollóban. Beszélgettünk-hülyéskedtünk, nagyon gyorsan telt az idő.:)

Szóba került a blogfilm második része, nem kizárt, hogy nekivágunk, már vannak ötleteink.:)

Egy mozgássérült ismerősömmel a Hollóból posztolt képünk alatt egy kis lelki életet éltünk. Nagyon elkeseredtem... Hogy miért? Nehéz megfogalmazni. 

Hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy mozgássérült emberként épek között élhetem mindennapjaimat, eljárhatok dolgozni, bulizni, meccsekre... Ez utóbbit már nem sokáig, ugyebár, de most nem ez a lényeg... 

Na ezt most megint elég hülyén fogalmaztam meg. A filmben majd pontosítunk. Igérem. 

Este filmet néztem. Az utolsó dal. Hm... Nem lett kedvenc film, de nem volt rossz, nekem tetszett. 

---

Szombat. Elmentem az Arrabonába bevásárolni. 1700 forintot fizettem. Majd a lottózóban kiderült, hogy nyertem az Eurojackpoton 5400 forintot. A lottók-tippmixek feladása után 1800 forintot kaptam vissza. Pozitív nap.:) Egyébként baromira illúzióromboló, hogy órákig töltögetem a tippmix-szelvényeket, aztán megy az összes a kukába, és a lottón nyerek. Jó-jó, persze az is valami.:)

Napközben láttam a megölt trafikoslány facebook-oldalát... Hihetetlen... Amikor arcot tudsz kötni egy tragédiához... És gyönyörű lány-volt...

Ebédkor sajátos utószilvesztert tarotttam: előkotortam a fagyasztóból a szilveszterről megmaradt virslit. Finom volt, és bajom se lett tőle...

Este viber, messenger. Beszélgettünk egy lánnyal, aki régen munkatársam volt egy rövid ideig a teleshopban. Emlékszem, anno le voltam döbbenve, hogy szerinte nagy a hasa. Nekem meg a pofám leszakadt, amikor megláttam. Mármint nem a hasát, hanem alles zusammen.:)

Hát igen, akkor sem értem túlzottan a nőket, ez nem sokat változott az elmúlt x év alatt. x=? x>7. Döbbenet...XD

Jaj...:) Megosztottam a képen balról látható vödrös kölköt. Peti barátom hozzágondolta a nyári hordós képemet. Besírtam.:) Kedves kolleginám ügyessége révén pedig ez lett belőle. Köszönet érte!:) Egyébként Peti azt mondta, hogy meg fogom dönteni a lájkrekordot. Megnyugodtam, hogy azért még mindig a babás képek a nyerők!:)

---

 Ma. A nap eddigi legnagyobb részét a gép előtt töltöttem, messenger, zenék, stb.  Fonott kalácsot ebédeltem kakaóval. Azt kívántam, ennyi. Michelisz Norbi győztes futamát nem láttam, csak az elsőt, amin nyolcadik lett. Szép volt, Norbi, gratulálok!:) 

Anyák napja. Már a harmadik Anyu nélkül... Hihetetlen, hogy telik az idő. De az első, hogy a sógornőm is anyuka, és ezt talán Anyu is látja onnan fentről... 

Lejárt a mosógép. Mindjárt teregetek, kaját rendelek, aztán Újpest-ETO-t nézek. 

Jövő hét? Német lesz, meg ETO-Haladás lesz. Ez a tuti, ami fix. 

Megint van valami, ami az eszemben volt, már de már nincs ott. Na majd pótolom, ha beugrik. 

Ja, és ha jól láttam, ez volt a 798. bejegyzés.

Azé' az nem semmi. Úgyhogy mára jól be is fejezem. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)