2015. február 23., hétfő

Van itt minden, mint a búcsúban

Csütörtök, a bejegyzés megírása után. Valami még volt eszemben, de nem tudom, hogy mi. Ja, az biztos, hogy ama bizonyos hétfő reggelen nem hallucináltam, valaki tényleg kiabálta a nevemet, délutánra kiderült. Ha jól emlékszem, ezt a fontos információt elfelejtettem megosztani kedves olvasóimmal.:)
---
Péntek. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy valaki úgy beszéljen velem -Anyu szavaival élve-, mintha a kutya valagából rángatott volna elő. 
Súlyosbítja a helyzetet, amikor olyan valakitől kapom ezt, akivel elvileg jóban vagyok. Vagy jóban voltam. Jóban voltam? Már tényleg nem tudom... Agyalás level 999.
(megjegyzés 1.: a blog továbbra sem lesz üzengetések fóruma, de ezt le kellett írnom. Nem tehetek úgy, hogy minden happy, mikor nem az. 
megjegyzés 2.: nem jó érzés szarszemét embernek gondolni magam, aki ezt érdemli. 
megjegyzés 3.: akinek nem inge, ne vegye magára! és bővebben nem írok erről.)
Meló után kolleginának segítettem buszt várni, aztán hazajöttem. Átfutottam azokat a Sportokat, amiken a hét közben elaludtam. Vártam egy kolleginát, úgy volt, hogy visz el tőlem kupakokat, de nem jött. 
Így aztán pihi, fürdés, kaja, olvasás, alvás volt a program.
---
Szombat. Szerintem több mint tíz órát aludtam. Reggel lakótársammal kávéztunk, cigiztünk, beszélgettünk, meg összeraktam a tippmix-szelvényeket. Meg persze a lottót is.:)
Bőven dél után járt már az idő, mire rászántam magam, hogy bemenjek a városba. 
A buszunk kis híján ütközött egy autóval az Árkád-körforgalomban, és egy a vészfékezéskor pont úgy kapaszkodott a korlátba, hogy a kezemet fogta meg. Furcsa érzés volt.:) És ismét csak rá kell döbbenjek, hogy mekkora lúzernek kell lennem ahhoz 34 éves létemre, hogy ez említésre méltó esemény legyen...XD
Feladtam a szelvényeket, majd az Arrabona Sparban vettem egy-két dolgot. 
A kijáratnál összefutottam Dórival, akivel évekkel ezelőtt megbeszéltük, hogy nem nagyon fogunk egymással találkát megbeszélni, mert úgyis összefutunk. Milyen igaz.:)
Este megkérdezte messengeren, hogy nagybevásárlás volt-e. Hát őőő nem annak indult, de végül elég sok dolgot vettem, szerencsére egy szatyorban meg a hátizsákban minden elfért. 
Hazatérve ebédeltem, megettem a tiszai halászlé-konzervet. Nem köntörfalazok: borzalmas volt...:)
Délután rendezték a tavaszi szezonból őszre előrehozott, majd őszről télre elhalasztott Paks-Nyíregyháza NB1-es labdarúgó mérkőzést. 
Nem írnám le a történetet, ha a nyírségiek nem cserélték volna le a szünetben szinte az egész keretüket, de a versenykiírás szerint csak azok a játékosok szerepelhettek, akik a mérkőzés eredeti időpontjában a klub szerződtetett labdarúgói voltak. A Nyíregyháza így aztán kilenc mezőnyjátékossal, és három kapussal vágott neki a mérkőzésnek, és el is hozott egy pontot az atomvárosból... Ez annyira magyaros történet, hogy nagyon...:D A tippmixemet persze elvitte ez a meccs...:@
Magyarfoci: a hírek szerint a hétvégén a Kossuth Rádióban újraindul a legendás Körkapcsolás című műsor. El sem hiszem, kíváncsian várom.:)
Más. Ha valakinek megmutatom unokaöcsém fotóját, többet is megjegyzik, hogy nagyon cuki, tök aranyos, tiszta bátyám. Igen, cuki, aranyos bátyám van.:)
Vacsorára melegszendviccsel kárpótoltam magam a délutáni gasztro-rémálom után. Sajtos-tejfölös-zalais melegszenya. Öt szelet.:D
Este messengeren beszélgettem egy-két emberkével, meg olvasás, tévé, alvás.
---
Vasárnap. Nagyon korán felébredtem, fél 6 magasságában. Aztán visszafeküdtem, aludtam is fél 9-ig. Előző este semmiféle alkohol nem ittam, mégis majd szétrobbant a fejem, azt hittem, utolért az influenza. De nem, szerencsére az Algoflex ismételten a segítségemre volt.:)
Bőven délután rendeltem ebédet, ami kis nehézségek árán érkezett ide, ugyanis a futár a szó legszorosabb értelmében eltévesztette a házszámot. Hívott, hogy itt van, lementem, persze nem volt itt, ezért loholhattam fel a telefonomért, közölni vele, hogy nem látom. Aztán csak egymásra leltünk.
Elhunyt Fodor Ákos költő és műfordító, a haikuk nagymestere. Imádom ezeket a szösszeneteket, ide kattintva szemezgethettek közöttük.
A Forma-1-es teszten furcsa balesetet szenvedett Fernando Alonso, a McLaren-Honda spanyol pilótája. A hírek áramütésről, meg ájulásról szóltak, az igazságot nyilván sosem fogjuk megtudni. Fernando mindenesetre talán jól van, csak megfigyelésre szállították kórházba.
Veszprémben elbukott a Fidesz kétharmada. A baloldal által támogatott független képviselő, Kész Zoltán nyerte az egyéni mandátumot. Nem semmi. Je suis Kész. Kész vagyok.:D
A Demokratikus Koalíció meg tisztújított. Sőt, új logót is bemutatott. Hogy az miért éppen a piros-sárga-kék színekben pompázik, azt csak a Jóisten tudja. Meg ugye Gyurcsány...:)
A vacsora feketeerdőtorta volt. Aztán jóó későn feküdtem le, mert a sok alvás után alig jött álom a szememre. 
---
Hétfő. 3.45-re van beállítva az ébresztő, ehhez képest fél 6-kor keltem. Tehát a megszokottnál később értem be melóba. Érkezéskor szoktam inni 3 az 1-ben-kávét -jaj de hülyén néz ki így leírva...:)-, ez most elmaradt. Egész nap akkora volt a pörgés, hogy elfelejtettem bepótolni. Nem röhög, tényleg!:)
Átküldtek egy állásajánlatot. Németül nagyon jól beszélő, megváltozott munkaképességű fiatalt keresnek napi négyórás irodai munkára Nyúlra. 
Németül kibeb@szott jól beszélek -amúgy nem teljesen, de ez a személyi PR része, és kommunikációs szakember/PR-menedzser a másik végzettségem.:)-, megváltozott munkaképességű is vagyok. Hogy fiatal-e, az meg relatív..:)
No de négy óra az kevés... Meg aztán nem azért költöztem Écsről Győrbe, hogy Nyúlon dolgozzak..:) Na erre varrjak gombot!:D
Ja, és immáron hivatalos, hogy lesz osztálytalálkozónk! Általános iskolás osztályunkkal találkozunk 19 év után. Szép kerek szám!:)
Márciusban lesz esküvő is, meg Forma-1 idénynyitó, meg még sorolhatom. 
Majd még sorolom.:)
A hét? Német, meg tesómmal élményfürdő, meg reményeim szerint a héten megduplázzuk unokaöccsel eddigi találkozásaink számát.:)
De mára ennyi. 
---
Nem tudok címet adni a bejegyzésnek.:O 
Régen, ha ennyi mindenről írtam, a Vegyesfelvágott címet adtam a posztnak. 
Most nem azt adom.:P
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

2015. február 19., csütörtök

Két füles

Ha a hirtelen hangulatváltozás a depresszió egy tünete, akkor én depressziós vagyok. Ebből az írásból pedig az is kiderül, hogy bizonyos körülmények között antiszociális vagyok. Na szép...:)
---
Vasárnap este a blogbejegyzés megírása után folytattam a lumpolást, még egy-két sört bontottam a konyhában. Aztán vacsi, pihi. Mert kellett.:)
---
Hétfő. Nem voltam másnapos, viszonylag frissen értem be melóba. A nap egész mókásan indult. Úgy hallottam, hogy valaki a nevemet kiáltja, meg is álltam, próbáltam tanácstalan fejet válni, de senki nem jelzett. Így felmentem az irodába, elkönyvelvén, hogy hallucináltam. És rájőve, és elfelejtettem bemenni a büfébe ásványvízért.:(
Délután kollegina dobott haza kocsival, és "focis zene" szólt a lejátszóból. Az Egészséges Fejbőr egy dala. A lány nézett egy nagyot, amikor közöltem vele, hogy nekem is van számuk az mp3-lejátszómon. Azt nem mertem elmondani neki, hogy abban a mappában Kadlott Karcsitól a Fiestán át az Ismerős Arcokig van minden. Nem szorítom zenei ízlésemet korlátok közé...:)
Napközben valamennyire alábbhagyott a hétvégi szar kedvem, valaki szerencsére a gondolataimat is helyre tette. 
Este az előző posztban említett Gábor barátommal beszéltünk jó fél órát telefonon. Jó volt újra hallani róla. És ez most tuti buzisan hangzik, de jó volt újra hallani a hangját.:) Egyébként stílusra totál Kiss Ádám a srác. Szerintem.:)
Előbb-utóbb folyt. köv. személyesen is.:)
Este nem néztem Kék fényt. Kidőltem, bealudtam...
---
Kedd. Gyilkos nap volt, sok meló volt, stresszes is volt, szétbaszott az ideg. Annyi volt a fix, hogy munka után be kell mennem az Árkádba. 
Közben hívott tesóm, hogy picit itthon van, de nem marad, menjek be a belvárosi Mekibe, ott egy kicsit tudunk dumálni, mielőtt elindul a vonata. Ez eddig rendben.:)
Induláskor vettem észre, hogy elszakadt a fülhallgatóm. Szerintem lyukasztóval félbevágtam. Vagy nem tudom...
Első munkahelyemen, egyik első fizumból, vettem egy mp3-lejátszót, azóta, vagyis olyan 9-10 éve képtelen vagyok tömegközlekedési eszközön zene nélkül meglenni. Nem szeretem hallgatni a sok baromságot, a hisztiző gyerekeket, a nekem szánt csúfolódásokat. Kapartam is a falat rendesen. Ja nem, téptem a hajam.:)
Meg séta közben is segít, ad egyfajta ritmust egyenesvonalú egyenletesnek éppen nem nevezhető járásomnak.:)
Majdnem felhívtam egy belvárosban lakó kolleginát, hogy van-e a közelben műszaki bolt. Nem hívtam fel, de összefutottunk a  Baross úton.:)
Mondott is egy boltot, de végülis nem mentem be, erőt vettem magamon.:)
Tesómmal kajáltunk, kávéztunk, "babáztunk". Aztán közeledett a vonatindulás, így ő a pályaudvar, én pedig az Árkád felé vettem az irányt. 
Vettem két fülhallgatót, hogy legyen tartalék is. Biztos, ami biztos.
Hullafáradtan, este 8 után értem haza, viszonylag ritkán fordul ilyen elő velem. 
Hm... Simán megettem este a megszokott négy szendvicsemet, ennyit arról, hogy mennyire laktató a mekis kaja..:)
Este már volt foci BL, de nem néztem, mert nácis dokumentumfilm volt a National Geographic-on. Ennek még lesz jelenetősége!:)
---
Szerda. Kolléga elmesélte, hogy eszébe jutottam előző este, mert második világháborús dokumentumfilm volt este a National Geographic-on, és tudja, hogy engem érdekel a téma. Telepátia. Már megint.:)
Azt olvastam puskacetlimen, hogy jó fenék. De nem, jó zenék van odaírva. Hogy miért írtam fel, arról fogalmam sincs.:D
A keddinél jóval nyugisabban telt a nap. 
Bizonyos dolgokat hajlamos vagyok indokolatlanul túlgörcsölni. Ezúttal azon aggódtam, mi lesz, ha meglátják, hogy felköszöntök valakit. Van baj...:) 
Ja: február 14 a Valentin (Bálint)-nap mellett az Epilepszia Világnapja. Nincsenek véletlenek.:)
Fél 4-ig voltam melóban. Tegnapra terveztem a blogbejegyzést. De elmaradt, lusta voltam. Kávéztam, zenét hallgattam, az egyik ünnepelttel pötyögtem. Gyorsan eltelt az este, ezúttal néztem volna BL-t. De bealudtam.:)
Ja: közben kiderült, hogy márciusban eddig immáron három hétvégém foglalt... Nem leszek itthonülő unalmas hülyegyerek.D
---
Csütörtök. Hát basszus... Úgy kezdődött, hogy reggel visszavettem az alvós pólómat. Szerencsére észrevettem, és korrigáltam a hibát. 
Aztán a szokásos hajnali kávé, cigi, mp3 kombó. 
Amikor vettem fel a cipőt, észrevettem, hogy az egyik lábamon lévő cipőnek szét van jőve a cipőfűzője. Ez annyira megzavart, hogy véletlenül felemás cipőben mentem el dolgozni. Annyira kifelé ezúttal nem lett volna feltűnő, de a rosszabbik lábamon volt a kopottabb cipő, így pedig eléggé ingatag voltam.:)
Cigiszünet, nagy röhögés, de nem írom le, mert írásban nem jönne át a poén. Igen, elhangzott, a "Kiverted?" kérdés. De nem én kaptam a kérdést, hanem egy lány. A cigijének levert parazsa kapcsán.:)
Nyugisan csordogáló nap volt. 
Egy német kolléga azt írta nekem, hogy szerinte gyárunkban én beszélek a legjobban németül. Sőt a kinti gyárban dolgozók egyharmadánál is jobb vagyok. 
Hehe... A mondatnak már az első fele is túlzás, nemhogy a második. De azért jó volt ilyet olvasni.:)
Főnök meg azon lepődött meg, hogy tudok vakon gépelni. Ennyit tesz a sok chat meg MSN. Ja, és gépírást is tanultam még anno Pesten. Egy évig. Nem merem leírni. A '91/'92-es tanévben...:D
Hazafelé több kedves kolleginával is váltottam pár szót. Ej-ej, ezek a kedves kolleginák...:)
A buszon azzal a lánnyal jöttem, aki pár hónapja azon szörnyülködött, hogy általában van nálam tartalék fülhallgató a fent említett fóbiám miatt.:)
A buszról leszállva pedig összefutottunk azzal a kolleginával is, akinek kisfia csak pár nappal idősebb Marknál.:)
*
Egyik nap nem ízléstelen, hanem kellőképp vagány módon, egy magas labdát lecsapva visszaszóltam kolleginának. Aki erre visszakézből odasuhintott nekem. 
Őőő az ilyesmikhez én nem vagyok hozzászokva. 
Tudom ám, hogy régen lúzer, fárasztó hülyegyerek voltam. Építgetek, változgatok, javulgatok, vagy nem. De igyekszem. 
Fura, hogy már majd' 6,5 éve írom ezt a blogot több-kevesebb nyíltsággal. Életem regénye. Haha, na jó, ez megint túlzás. 
De a magamról hallott pletykákból, kombinálásokból simán kiadhatnám a különszámot.:)
Szomorú, ha néha nemhogy a bánatodról, hanem az örömeidről sem mersz beszélni. Nem az irigység miatt. 
Hanem mert nem értik meg. Más szinten vagyok boldog. Tudom. De mentegetőzni nem fogok.
*
Na mára ennyi voltam. 
Holnap péntek, hétvégére a szoba kiganézását tervezem, remélem sor kerül rá. 
Talán majd egy blogbejegyzés is bele fog férni. Majd kiderül. 
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

2015. február 15., vasárnap

Hullámvölgy

Szerdán a bejegyzés megírása után emlékeim szerint már semmi extrát nem csináltam. Mert hát ma nincs puskacetli...
Szóval vacsi, fürdés, tévé, net, ilyesmik...
---
Csütörtök. Reggel telefon apámtól. Nem a megfelelő, az ő készletébe passzoló kajásdobozt vittem haza, és legyek szíves azt visszaszolgáltatni. Ehh... Van több tucat kajásdoboz a konyhámban, szóval kb. tű a szénakazalban, de szerintem már megtaláltam az igazit.:)
Apropó igazi: tűzvédelmi oktatáson kollegina helyet cserélt volna velem, hogy ráláthassak egy nekem nagyon bejövős leányzóra. Ez azért nem semmi!:)
Meló után német, majd készülődés, és irány egy házibuli!
Kedves barátom értem jött, és odafuvarozott a buli színhelyére. Előtte még beugrottunk Lidlbe. Kifelé menet egy hajléktalan "Tesó, hagyd itt nekem a kocsit!" szavakkal kérte volna el a bevásárlókocsit. Átb@szás. Nem a bátyám volt.:D
Jah, és euró volt a kocsiban, tehát nem lett üzlet, nem voltam kompatibilis...:( :)
Kutyáéknál folyt a ser, meg a vodka, meg a hülyeség, jól elvoltunk. Fél 1-kor hívtam taxit, és még egy levezető sört is megittam. Tényleg szerencse, hogy szabit kértem péntekre.:)
Ehh... Azt számolgattam, hogy csütörtökön volt kilenc napos az unokaöcsém, és abból az ötödik nap, hogy ittam alkoholt. Megy a tejfakasztás!:) 
Most kicsit romlott az átlag, de perceken belül ideér Bandi barátom egy spontán seritalra. 
*
Van, hogy valakivel jóban vagy. Aztán nem vesztek össze, nem haragszotok meg egymásra, de a kapcsolatotok valahogy megváltozik, átalakul. Elmentek egymás mellett, és már nem vagytok jelen annyira egymás életében. 
Ez megesik. Emberek vagyunk, változunk. 
De ha egy nap három különböző szituációban kerül elő, hogy "mert mi jóban vagyunk", az már kicsit frusztráló.
Idén még szerintem nem beszélgettünk egymással. Csak beszéltünk egymásnak. Legfeljebb.
*
Péntek. Reggel fél 8-kor csörög a telefon. Először azt hittem, hogy valami sürgős melós téma. Nem, apám hívott. 
Elment szenet venni, így nem tudott a megszokott 10 órakor telefonálni, ezért előbb hívott. 
Lelki szemeim előtt már láttam a sürgősségi osztályt. Érdekesen néztem volna ki, mit ne mondjak.XD
Ja, és megkérdezte apám, hogy megyek-e haza hétvégére. Mondtam, hogy még nem tudom. Biztos választ kért. Nemet mondtam. 
És Anyunak szólítottam. Akkor meg majdnem elbőgtem magam... 
Semmi extra nem volt pénteken, éledeztem, mostam, pakolásztam. 
Este meg Derricket néztem YouTube-on. 
Utána meg az M3-on.
Így jött ki..:)
---
Szombat. Telefon apámtól. Fáj a sérve. A szénpakolás... Sebészkereső projekt indul...
Délelőtt plázáztam. Jól bevásároltam. Tejberízst szerettem volna főzni, de elfelejtettem venni kakaóport, úgyhogy babgulyást ettem pogácsával. 
Meg vettem halászlé-konzervet is, na az érdekes lehet...
Ja, és egy éven belül megvettem a hetedik ugyanolyan Nike-cipőmet. Vagyis ez most barna, mert feketében csak egy számmal nagyobb volt... 
Hazafelé rákiabáltam egy sváb kisebbségi -na jó nem az...- családra, mert nem igazán hagytak leszállni a buszról. Az egyik kezemben szatyor volt, a  másikkal kapaszkodtam volna... Elnézést kértek, mentségükre szóljon, hogy bénaságom nincs rám írva. 
Hazatérve ejtőzés, csendespihenő, olvasás...
Este megnéztem a Különleges Valentin-nap című filmet. Tényleg különleges, szerelmes-történelmes, nem volt rossz, sőt...
Gimiben még megköszöntöttük a lányokat Valentin-nap alkalmából barátilag. Azóta senkit nem köszöntöttem meg ezen a napon. 
Most hosszas gondolkodás után kivételt tettem, remélem nem lesz belőle sértődés... 
Délután Dórival beszélgettem messengeren, meg írt egy régi kedves cimborám viberen, hogy megváltozott a száma. Beszélgetni kezdtünk, és megállapítottuk, hogy öt éve nem kerestük egymást, holott mindketten megtehettük volna. Kettőn áll a vásár, folyt. köv. 
Utolsó találkozásunk alkalmával egyébként a Mozgásjavító Általános Iskola öregdiák-találkozóján jártam Pesten, Gábornál aludtam, és Dóri segített eligazodni a BKV-menetrend rejtelmeiben. Hogy mik nem jutnak eszembe...:)
Na jó, még abban az éven Gabi jött Győrbe, és nálam néztük, ahogy Anglia kiesett a németek ellen a foci VB-n. De 2010, a foci VB stimmel...
---
Vasárnap. Vagyis ma. Sehol nem voltam. Bundás kenyér volt a vasárnapi ebéd.:)
Ezúttal majdnem simán mentek a dolgok. Azt leszámítva, hogy amikor lemostam a paradicsomot, leráztam róla a vizet, persze belecsepegett a forró olajba, és akkorát sercegett, hogy ijedtemben ráestem a szemeteskukára...XD
Aztán csendespihenő, blog, sörszünet, megint blog... 
*
Kevésbé lett depis ez a poszt, mint amennyire féltem tőle, hogy az lesz. 
Az a helyzet, hogy ha szar kedvem van, nincs nehéz dolgom, előveszem a telefonomat, és nézegetem unokaöcsém képeit, és máris jó kedvem lesz.:)
Valaki megjegyezte, hogy "cukin" kezelem ezt a dolgot. Mármint azt, hogy nagybácsi vagyok.
Hm... Szerintem pedig ez természetes. 
A tesóm gyermeke. 
Szeretem a bátyámat, tudom, miket éltünk át, mennyi mindent köszönhetek neki, és örülök a boldogságuknak. Sőőőt a sógornőmet is nagyon szeretem, és örülök, boldogok a testvéremmel. Nekem ennyi elég...:)
Jah.... Egy-két rokont én értesítettem a kisbaba érkezéséről. Szinte kivétel nélkül megkérdezték, hogy tudom-e, milyen boldog lenne most Anyu. 
Én tudom, hogy milyen boldog. Odafent. 
Holnap lenne 63 éves... 
És hiányzik... 
De itt van, "ahol a szél zúg, s a nap nevet..." 
És ahol a kis Mark az ujjait számolgatja.
Ebben biztos vagyok.
---
És mára ennyi. 
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

2015. február 11., szerda

Rácsodálkozás

Csütörtökön a bejegyzés megírása után már semmi különöset nem csináltam: pihi, net, tévé.
---
Péntek. Szabi. Reggel döglés, kávé, meg zenét hallgattam. Aztán összeszedtem magam, és kisétáltam az ETO Parkba. Vettem az unokaöcsémnek egy bodyt, amiről először azt hittem, hogy rugdalózó. Most már tudom a különbséget.:) Ezenkívül voltam postán, választottam egy zenélő plüssnyulat, meg ebédeltem Szasa éttermében. Gulyásleves, túrós csusza 890 magyar forintért. Nem volt rossz.:)
Délután folytattam a döglést, meg lakótársammal sikertelenül próbáltuk megszólaltatni a zenélő nyulat. Még a szomszédba is levittem, a nyúl meg sem mukkant. 
---
Szombat. Reggel fürdés, kávé, lottó-tippmix, pakolás. Aztán elindultam a vasútállomásra. 
Szépségideál. Amikor a szépség ideáll. Ha megkérdeznétek, milyen típusú lányok tetszenek a legjobban, akkor kb. azt a lányt mutatnám meg, aki mellettem állt a 14-esen. Ráadásul egy hirtelen kanyarodásnál a derekát is átkaroltam. Persze: megfogtam a hátát. Elnézést kértem, megbocsátott.:) Amúgy no way, minden nagyrabecsülésem ellenére bizonnyal nem tartozom a célcsoportjába. De legalább jól indult a reggel..:D
Aztán láttam még egy nagyon szép csajszit, de ő hamar kiesett a pikszisből: a szökőkútnál átment a zebrán a piroson, hogy aztán a Szent István úton együtt menjünk át a zebrán, tehát teljesen feleslegesen manőverezett...:/ :D
A pályaudvar előtt még egy srác elnézte a sapkámat, azt hitte, Fradi-címer van rajta...:/ Beszarás...
Feladtam a lottót-tippmixet, ittam még egy kávét, aztán vártam sógornőm egyik öccsét. 
A négy tippmixből amúgy kettő is egy meccsen ment el...:(
No... Egy átszállás után viszonylag hamar Bécsbe értünk. A vonaton sem sikerült megszólaltatni a plüssnyulat...:( 
Az osztrák fővárosban sógornőm másik öccse várt minket, aztán az S-Bahnnal mentünk tesómék lakhelyére. 
Aztán végre odaértünk, és megtörtént a nagy találkozás: először láttam élőben az unokaöcsémet. Aludt, jó mélyen.:)
Közben átadtam az ajándékaimat... Őőő a plüssnyúlról elmondtam, hogy zenélt, de már nem, hétfőn visszaviszem, és majd hozom a működőt. 
Na persze... Sógornőm meghúzta a nyuszi farkát, és már zenélt is a nyúl.:D Hát azt én konkrétan nem mertem meghúzni, nehogy leszakadjon.
Amikor pedig a fotóját átküldtem babázásban nálam jártasabb kolleginámnak a fényképét, a farkát sikerült gondosan elrejteni.:)
Rácsodálkozás. Ez a szó jut legelőször eszembe erről a két napról. Ahogy egy párnapos kisfiú rácsodálkozik a világra, és ahogy én rácsodálkoztam... A kisfiúra, és magamra. Magamra, hogy órákig elnézegetem, és ez az egyik legjobb dolog a világon. 
Írhatnám, hogy szép, meg aranyos, meg minden... De nem akarok közhelyeket puffogtatni. Mindamellett szép, meg aranyos, meg minden...:)
Este megtartottuk az első (?) tejfakasztó bulit. Érdekes volt, mintha egy gyarmatra csöppentem volna, sógornőm egyik öccsét és engem leszámítva mindenki kint dolgozó magyar volt. És a rokonságon kívül senkit nem ismertem, de jó fej emberkék voltak, jól éreztük magunkat.:)
Hogy mikor értünk haza, arról fogalmam sincs, az biztos, hogy hajnali fél 3-kor még küldtem üzenetet messengeren.:)
---
Vasárnap. Ejtőzés, beszélgetések, kaja, babázás... Relax, a legeslegjobbik fajtából.:) Tesóméknál egész nap egyetlenegyszer mentem le cigizni, azért ez is elmond valamit..:)
Fantasztikus nap volt, szavakkal tényleg nehéz megfogalmazni. Ezt "nem lehet papírra írni, egyszerűen érezni kell.":) És továbbra is nagyon szeretek Ausztriában lenni. Olyan nyugis, vagy milyen...
Viszonylag későn, a fél 7-es vonattal indultunk vissza Győrbe. Itt Győrben meg az orrom előtt ment el a 14-es, csak ezért értem este 9-kor haza. 
---
Hétfő. Fél 4 körül felébredtem, azt hittem, beérek időben dolgozni. Hát nem sikerült, 7-kor indultam el itthonról...
Reggel a boltos néni megkért egy vevőt, hogy engedjen előre, mert én csak Sportot veszek. Így nem mertem szemlét venni...:( :D
Életem egyik legjobb hétfője volt, ez kétségtelen!:)
Meló után András barátommal találkoztam, a Dreherben ittunk egy-két habzó seritalt, gyorsan telt az idő....
Hazafelé ideg is volt, a sör sem volt kevés, így aztán azt hittem sosem érünk haza...:/ :D
Hogy ittam-e levezető sört, és ha igen, mennyit, azt a kedves olvasó fantáziájára bízom. Igen, kettőt.:D
Aztán rendeltem kebapot. A futár közölte, hogy nem fogad el utalványt, mert saját zsebből fizette a kajámat (!), úgyhogy még visszamentem készpénzért. 
Ekkor meg majdnem elvitte a kajámat, szerencsére időben kapcsoltam...:D
---
Kedd.Kivételesen délelőttös műszakot tartottam, már dél előtt távoztam. Ügyintézés, bevásárlás, autózás, volt minden. 
Este 6 után értünk vissza tesómmal a lakásba, majdnem jobban elfáradtam, mintha munkanap lett volna...
Pepperonis-szalámis pizzával zártam a napot.:)
---
Ma. A fizetések késése miatt sztrájkoltak a buszsofőrök, szóval taxival mentem dolgozni. Természetesen amint beszálltam a taxiba, jött a busz... Hihetetlen...:( :D
A meló elcsordogált, nem unatkoztam...:)
Meló után hazajöttem, és most blogolok..
Fürdés, kaja, tévé, más program nincs tervben...:)
---
Holnap meló, német, meg sörrentés is. 
Pénteken szabi. Hogy ne kelljen az utolsó buszt várni...:D
Ügyintézés, takarítás van tervben. 
Apám kérdezte megyek-e Écsre, de nem vagyok túl lelkes a témában. 
Elnapolom a döntést...:D
Aztán majd jelentkezem. 
De mára ennyi. 
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

2015. február 5., csütörtök

A legeslegújabb kis földlakó

Vasárnapig van puskacetli.:O Rögtönzök. Megoldom. I can do it!:)
---
Szombat. Vacsorára megettem Muci néni szamócás tejberizsét, ami nagyon finom volt. A hátizsákom mondjuk telement szamócával, csak egy kis kefir hiányzott. Ezt a poént vétek lett volna kihagyni.:)
Utána nem tudom pontosan milyen indíttatásból kifolyólag, de youtube-on megnéztem két Derrick-epizódot. Közben egy kolleginával folytattunk érdekes szemantikai diskurzust a női nemi szervről. Vagina-dialógus.:D
---
Vasárnap. Reggel elmentem a Lidlbe bevásárolni, kicsit túlvállaltam magam, túl sok mindent vettem, de szerencsére se a hátizsákom, se a szatyor nem szakadt el.:)
Délelőtt még reklamáltam apánk nevében kábeltévé-ügyben, és nagyon bejött a hangom az ügyintéző csajnak. tudom. Érzem. 
Aztán pihi, majd elkészítettem életem első pudingját, babapiskótával és banánnal felturbózva. Finom volt, még vacsorára is azt ettem. 
Délután annyira unatkoztam, hogy rendet raktam a ruhás szekrényeimben. Zokninak párosítottam, megtaláltam egy elveszettnek hitt fürdőgatyát, a pólók között a kupac alján pedig olyan elfeledett darabokra leltem, amiket a hajtogatás jellegéből ítélve még Anyu mosott/vasalt ki utoljára. 
A Super Bowl-t nem néztem, a kézilabda VB-döntőt viszont részben igen. Örülök, hogy nem Katar nyert.:)
Meg ugye a Forma-1 téli tesztjei is megkezdődtek, kezdtem érezni ama bizonyos bizsergést.:)
----
Hétfő. Nyűgös-fejfájós nap, délutáni csendespihenővel, esti kávékkal. Na meg persze Kék fény. 
Ja: kollégámat helyettesítve ki kellett osztanom bizonyos dokumentumokat, és már csak egy kolléganőmé maradt nálam a fiókban. Azt ígérte, kedden délután jön fel érte. Ennek még lesz jelentősége.:)
---
Kedd. Már nagyon vártam a kisbaba érkezését. Egy kolléganőm is már annyira izgult, hogy telefonszámot cseréltünk, hogy első kézből értesülhessen a fejleményekről.:)
Ebéd után folyt a munka a maga megszokott medrében. Megérkezett kollegina a papírokért. Egy lezser mozdulattal benyúltam értük a fiókba: és a papírok nem voltak meg...:O 
Átforgattam az összes fiókot, sehol semmi. 
Épp készültem idegbajt kapni, mert el nem vittem, más meg biztos nem vette ki, miért is tette volna? 
Közben megszólalt a telefonom. Tesóm hívott, hogy megszületett a kisfiú...:) 
Márk 3154 grammal, 51 cm-re 13:05-kor jött a világra, és épp nézegetett jobbra-balra.:) Én pedig majdnem elbőgtem magam örömömben.:)
Hamar elköszöntünk, folytattam tovább a papír keresését. 
Meglett, mert kollégám tanácsára kivettem a fiókot, és a papír valóban be volt csúszva alá... Jövő héten nagytakarítok az íróasztalom fiókjában!:D
Fél 3-ig voltam melóban, Pista kollégám hazadobott. 
Lakótársammal el is kezdtünk áldomást inni a legeslegújabb kis földlakó érkezése alkalmából. Közben persze egy-két rokont én is értesítettem telefonon, meg fényképet is küldtem egy-két ismerősömnek. 
Annyira gyönyörű baba!:$ Mondom ezt én, aki nyilván elfogult vagyok, de mások is hasonlóképp vélekednek!:)
Folyt a sör patakokban, és a karácsonyra kapott körtés Áldomás-rakétát is megittam, amit erre az alkalomra tartogattam.:)
Közben mit sem sejtő kolléganőm viberen egy kedves játékra hívott. Küldött négy szót, amiből verset kellett fabrikálnom. Mivel elsősorban azért a próza a szakterületem, és eléggé "elfoglalt" voltam -édes teher...:)-, ezért nekem csak tegnap este sikerült verset írnom. 
Kollegina tőlem az alábbi teljesen adekvát négy szót kapta: nagybácsi lettem ma délután.
Pár perc múlva az alábbi szösszenetet olvashattam telefonom kijelzőjén: 
"A világ ma nagyot változott, 
egy kisember rácsodálkozott,
áldott lett ez a nap, 
nem is kell hozzá pap. 
E délután a legszebb, 
felhőkön járok... vagy messzebb.
Érzi minden sejtem:
Nagybácsi lettem!"
Megkönnyeztem....:)
Közben sörrentés, telefonok, messenger... 
Este 9-re elfogyott az összes sör... :(
Fürödtem, kajáltam, este 9-kor nyugovóra tértem. 
---
Szerda. Elfelejtettem ébresztőórát beállítani, ennek ellenére hajnali 4-kor felébredtem, és fel is keltem. 
A fáradtságot leszámítva teljesen jól voltam, így aztán időben bementem dolgozni. Főnököm engedélyt adott, hogy később menjek... Amikor megtudta, hogy beértem 6-ra, csak annyit mondott, hogy nem vagyok normális. Ezt persze eddig is tudhatta.:)
Közben a köz nyomásának engedve megosztottam első babázós képemet.:P
Igazából nagyon szeretnék kitenni a picurról is egy fotót, szeretnék "eldicsekedni" vele, de nem akarom kisajátítani tesómék örömét... Kis türelmet kérek!:)
-Milyen az élet? Érdekes, de a kisfiú mellett a legbüszkébb jelenleg talán egy lányra vagyok. Aki egyébként nem a párom. De örülök neki, hogy jelen van az életemben. Ő tudja, én tudom, és ez elég. Szerintem. Zárójel bezárva.-
Anyu halála óta várom, hogy valami igazán jó dolog történjen kis családunkban, és ennél jobb nem történhet. Ennyi elég.:) 
Azért lesznek képek is, ebben biztos vagyok!:)
A nap persze stílusosan szólva a babázás jegyében telt, sokan kérdeztek a fejleményekről, meg a képeket is megmutattam. Már külön mappája van a kisfiúnak a telefonomon, háttérképet két nap alatt többször cseréltem, mint az elmúlt 2-3 évben összesen...:D
Délután még volt egy németóra, ami egész jól sikerült, azt az egyet leszámítva, hogy szórakozottságomban elhoztam tanítványom könyveit is...XD Ma jön értük...:)
---
Csütörtök. Valamennyire sikerült kipihennem magam. A nap is nyugisan telt.
Azt mondjuk nemigazán tudtam mire vélni, hogy virtuális élettársam írt reggel egy üzenetet, hogy dolgozom-e ma, majd írt egyet délután, hogy dolgozom-e holnap...:D
Fél 3-kor hazajöttem. Pihi, kávé, Nemzeti Sport, meg lepakoltam a ruhaszárítót. 
Aztán elkezdtem írni a bejegyzés, közben megjelent András barátom. 
Meglepetésnek szánta látogatását, a baba egészségére ittunk. Mivel meglepetés volt, így nem készültem, csak azt a két sört ittuk meg, amit hozott. 
Meg egy-egy rakétát, "hosszas rábeszélés után". Na jó, nem is...:D
Majd valamit vacsizni kéne, meg ugye jön cimbi a könyveiért. 
---
Holnap szabi. 
Ügyintézés, posta, lottó, tippmix, ETO Park, mosás, takarítás- ez utóbbi persze még eléggé kérdőjeles.  
A hétvége pedig jó lesz. Nagyon jóó!:)
Majd mesélek. 
De mára befejezem. 
Azon gondolkodom, hogy elcammogok a dohányboltba sörért...:D
Na jó, nem...:P
Mára ennyi voltam. 
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)