2013. november 13., szerda

Négyből négy

Vasárnap délután a Fradi-meccs volt fókuszban. A ferencvárosiak hazai pályán kaptak ki 3-0-ra a Haladástól, aminek nyilván nem csak szombathelyi kötődésem okán örültem.:) Az már csak hab a tortán, hogy szombaton az FTC női kézilabdacsapata a BL-ben is kikapott. Nem úgy az ETO: Löke és Amorim nélkül győztünk a Hypo otthonában. Láttam az új győri sportcsarnok látványterveit, hát nagyon pöpecül néz ki, az biztos!:)
---
Hétfő. Apámnak bugyifóbiája van, ez nem kérdés. Semmi perverzre nem kell gondolni, valamiért az irattartó bugyikat nem komálja, így aztán sikerült az összes orvosi leletét a reggeli pakoláskor a mappából a földre szórnom...:)
Délelőtt ugye kimentem a kórházba beszélni a dokival. 
Hétköznap délelőtt, kórház. Anyu-hiány. Ha ilyenkor be szoktam menni, akkor mindig vettem valamit a büfében, aztán beültem kicsit Anyuhoz beszélgetni, utána pedig mentem a dolgomra. Most se büfé, se Anyu. 
Az orvossal az ortopédián találkoztam. Bár már helyileg ugye nem ott van, ahol régebben, de ez nekem "hazai pálya", már többször műtöttek. És igen, várakozás közben is bevillant Anyu, volt, hogy néztem a folyosó végén, hogy nem jön-e a szokásos fehér köpenyében. 
Csak remélni tudom, hogy ez normális...
Megbeszéltük a dokival a dolgokat, a teendőket, aztán mentem vissza dolgozni. 
Egyébként döbbenet, hogy a kórházban "mindenki meghülyül". Egyszer majdnem fellöktek, az üdítőautomatánál nekem jöttek, a liftet becsukták az orrom előtt... Szóval komoly volt...
Mondtam apunak, hogy majd szombaton kiviszem a gyógyszert meg az injekciókat. Aztán gondolkodtam, hogy valamelyik écsi munkatársammal elküldöm.
Később eszembe jutott, hogy inkább kiviszem, mert hát elég komoly fájdalmai vannak, jó minél előbb elkezdeni a kúrát.
Délután még melóban beszédbe elegyedtem két-három kolleginával, szóba került Anyu, meg apu betegsége... Jó volt valakivel beszélgetni, tök jól esett. Még el is érzékenyültem...
Megkértem egy kollégámat, volt olyan rendes, hogy kivitt Écsre, sőt gyógyszertárban is megálltunk. 
Otthon odaadtam a cuccot, elmondtam, amiket a dokival megbeszéltünk, sőt az új kábeltévét is beüzemeltem. 
Már készülődtem vissza, amikor megkérdezte, hogy "Tűt meg fecskendőt nem hoztál, mi?" Ez a kérdés nem esett jól. Tény: baromira elfelejtettem.
Látta rajtam, hogy furán érintett a kérdés, mondta, hogy nem úgy értette, és megoldja, és köszöni a segítséget.
Amúgy tényleg megoldotta, és már két injekció lement.
A busz csuklós volt, és a hátsó részen tök egyedül voltam. Volt egy fél buszom.:)
A Mekinél szálltam le, afféle jutalomfalatként hoztam haza vacsit. Vicces volt facebookon a mekis sajtburger és hasábburgonya káros hatásairól olvasni, épp ezeket majszolva.:)
Legalább ennyi vicces dolog jutott a nap végére, mert az esőben-sötétben fatertól eljőve kicsit szar kedvem lett. Vagyis nem is annyira kicsit...
Ja: az écsi buszmegállóban "lemagázott" egy kiscsaj, a Mekiben meg előre engedett egy másik az ajtónál... Tényleg öregszem...:/ :)
Este Kék fény...:)
---
Kedd. Megtört a fülhallgatóm...:( Csak a fele szólt reggel, amikor mentem dolgozni... 
Nagyon durva nap volt melóban, feszült is voltam kicsit. És ez észrevehető volt... Tényleg sajnálom, nem szeretek pokróc lenni...:/ :)
Ebédkor olyan látványban volt részem...:$
Huh, hát arra nehéz szavakat találni! Nekem mondjuk sikerült...:D
A sok intéznivaló miatt is járt az agyam, aztán délután ahogy írni szoktam hirtelen felindulásból szabin kértem mára. 
Több meló utáni ügyintézésből lett egy nap meló helyetti. 
Délután egy kollégával és a tesójával árkádoltunk egyet, aztán este fél 9-re mentem fogorvoshoz. Nagyon mókás kedvében volt. Valami alkohollal mókerált a számban, és megjegyezte, hogy ha gondolom, valamikor mehetünk egy emelettel lejjebb is, és akkor másféle alkoholfogyasztásban lehet részünk. 
Mert ugye a Fehér Holló felett van a rendelő...:)
Aztán kiderült, hogy a fogorvosi nagygenerálnak vége. Végre egy jó hír!:) Legközelebb fél év múlva találkozunk kontrollon. És egy bölcsességfogat majd húzni kell. Na, ez nem jó hír...:(
---
Ma reggel picit tovább aludtam, aztán pakolás, fürdés, kávé. Persze megvágtam az arcomat borotválkozás közben, mert ugye siettem, meg a személyihez a fotón sebhelyesarcúnak kell lennem...:/ :D
Rám tört a pánik, hogy a személyihez kell a születési anyakönyvi kivonatom. Amit persze nem találtam. Az orvosi papírjaim között kerestem, na ott nincs...
Bakker, annyi orvosi papírom, zárójelentésem van, mint egy 80 éves néninek. 
Kiskoromban retardált voltam...:O A helyzet nem sokat változott...
Megtaláltam azt a papírt is, miszerint 2013 júniusában esedékes a következő orvosi felülvizsgálat. Erre nem hívtak be. Így most nincs papírom arról, hogy mozgássérült vagyok. Ennél persze jobb lenne, ha lenne arról, hogy nem vagyok az...
Négy dolgot akartam elintézni, és baromira meglepődtem, de mindent sikerült is!
Apunak lemondtam a kábeltévét. Ez a mutatvány majdnem elbukott, mert nem tudtam apu személyi igazolvány-számát. Aztán eltekintettek tőle. 
Biztosító. Kaptam egy értelmezhetetlen levelet, segítettek értelmezni. Most csekket várok.
Aztán ETO Park. Nem, nem meccs: posta és okmányiroda. 
Adtam fel csekkeket. Éééés Heidi Löke, az ETO norvég világklasszis kézilabdázója állt be mögém. Aztán meg mellém...:) Hát először nem hittem a szememnek, mondom mit keresne ő postán?:) Utána meg vigyorogtam, mint a tejbetök, meg se tudtam mukkanni! Azért talán köszöntem neki. És mosolygott...:)
Néha szoktam azon rinyálni, hogy egyedül intézek mindent, és ez olyan snassz, most ha úgy vesszük, Heidi Lökével fizettem be a csekkjeimet. Azért ez a nem semmi!:)
Na, ezután ebédeltem. 
Utána Okmányiroda. Délben nyitott. 
Háromnegyed körül értem oda, egészkor kijött az információs néni -korombeli karót nyelt némber-, és sorba kellett állni érkezési sorrendben. 
Hát én még annyira Löke hatása alatt voltam, hogy fogalmam sem volt, hogy ki volt előttem, és ki nem. 
Óránként 15 sorszámot adnak ki, meg is kaptam a 14-est. 
Amúgy az Okmányiroda mókás hely, majdnem annyira, mint a Földhivatal. 
Mindegy, hogy Ausztriába települt győri vagy, vagy mondjuk a Felvidékről friss magyar állampolgárként szeretnél valamit elintézni: nem tudnak segíteni. Vagyis még 1-2 papírt be kell szerezned. Az biztos. 
Ilyenkor nem értem, mi értelme az EU-nak? 
Tőlem megkérdezték, hogy van-e valami érvényes fényképes személyi okmányom. Jogsim nincs. Az útlevelem lejárt. Mondom rokkantkártya. "Az nem jó." Szerintem sem...:)
No aztán elkészült az ideiglenes személyim, botrányos fotóval, és az aláírásnál is elcsúszott a kezem. 
Ez december 13-ig érvényes. Azt nem vágom, hogy aznap mehetek-e az újért, vagy másnap. Mert értesítő nem lesz...:)
Fél 2-re végeztem a teendőimmel, hazajöttem. 
Kávé, pihi, olvasás, net. 
És letelt a szabadnap...
Hát jah, mindig mondom, hogy élni tudni kell!:)
Holnap már meló. De legalább most -kopkop- nem fáj semmim, és függőben lévő elintéznivaló sincs. Vagyis az van, de legalább nem ürgeb*szta vágtában -szeretem ezt a kifejezést:)- kell intézkedni...
Vasárnap meg Zala. Megyünk nagybátyámékhoz. 
Nemhogy otthon, de idegenben sem játszik az ETO, mert nem lesz forduló. 
Tökéletes időzítés!:)
---
Működik az öncenzúra.:) 
Ez már kb. a harmadik bejegyzés, amikor szeretnék írni csajokról, de aztán kimaradt, mert nem akarok polgárpukkasztani...:)
---
Na de mára ennyi!
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Nincsenek megjegyzések: