Örömpillanatok

Hm... elöljáróban annyit, hogy kedves barátom megállapította, hogy a B oldal az előző bejegyzés címével ellentétben nem közeleg, hanem ez már az. Igazat kell, hogy adjak!:)

Mindig elfelejtettem reagálni ama bizonyos Ábelre a reklámból. Lehet, csak nekem tűnt fel, de hatalmas troll a kissrác, az utolsó "De miért?" kérdésen hallatszik, hogy már csakazértis feltesz. És ez az újraszinkronizált változatban is hallható...:)

Olimpia: annyira szánalmas szerintem ez az olimpia-ellenes tiltakozás, ahogy kommunikálják, hogy kezdek egészen olimpia-párti lenni.:)

A háttérben Eurosport, Ausztrál Open-döntő, Federer-Nadal! 

Anno 2003-ban néztem Roger első wimbledoni győzelmét. Svájcban.

---

Vasárnap. Délután Kirával találkoztam a plázában. Az indulás érdekesre sikeredett, elnéztem a buszmenetrendet, csomót kellett volna még várom. Inkább elsétáltam a stadionhoz, vettem cigit. Majd ott szálltam fel a buszra. 

A találka ezúttal amolyan villámtali volt, kajáltunk, beszélgettünk. Finom volt a gyümölcsös rizs.:)

A buszmegállóban még egy kedves kórházi ismerősömmel is találkoztam. 

Itthon aztán pihenés volt, meg tévé. 

Felírtam a jegyzeteim közé, hogy kapus. Nem tudom, miért. 

Torgyán József pedig meghalt. Isten nyugosztalja, érdekes színfoltja volt a magyar közéletnek. Történelmi-politikai megítélése szerencsére nem az én feladatom.:)

---

Hétfő. A reggeli kávé közben kezdtem el írni a blogos feljegyzéseimet. 

Ezen a héten nem kellett mennem kezelésre, így a városházánál szálltam fel a hetes buszra. 

A nap egész nyugisan telt. Utána  postán voltam, meg pékségben, meg megvettem az év első Topjoy-át is.:)

Hazatérve tévé, pihi, messenger... 

Nemzeti gyásznap volt a veronai buszbaleset áldozatainak emlékére. Rengeteg gondolat megfogalmazódott bennem gyászról, a közösségi és "nemközösségi" média reakcióiról. Majdnem írtam is egy külön posztot a témában, de nem vitt rá a lélek. 

Most meg már megtartom a gondolataimat magamnak. 

---

Kedd. Szabadnap. Időben felébredtem, rádiót hallgattam. 

Aztán elmentem a kórházba kontrollra. Kiderült, hogy nem kell műteni a kezemet, bent maradhatnak a fémek. Egy húszas gyógytorna/fizikoterápia kör viszont még lesz. 

Azon azért meglepődtem, hogy a doktor úr megkérdezte, mi újság az ETO-val. Aztán röjöttem, hogy azért kérdezte, mert észrevette a sálamat.:)

Úgy volt, hogy délután általános iskolai osztálytársammal, Edittel elmegyünk bútorboltba apu foteljáért, és ki is visszük neki. Mivel hamar végeztem a kórházban, kicsit átszerveztük a programot, a férje vitt el. 

Utána a Hollóban "adminisztráltam" egy kávé mellett, majd fogorvos. Hamar végeztünk, ezúttal csak állapotfelmérés volt. 

Úgyhogy rendeltem kaját. A Fatálas nevű helyről. Finom ízek, elképesztő adag. Én győztem.:)

Kézilabdában viszont kikaptunk a norvégoktól... 

Olyan hamar lefeküdtem, hogy 10-kor már meg is ébredtem egyszer...:O

---

Szerda. A mostanában szokásos reggeli kávé, pakolászás, készülődés, városháza, majd bevásárlás a kisboltban.:)

Tettem-vettem, ismét viszonylag sima és nyugis volt a munkanap.

Utána pedig Druszámmal találkoztunk a Hollóban. Dumáltunk, bohóckodtunk, ötleteltünk, jó kis délután volt.

Hazatérve még egy-két levezető sör lecsusszant....:) Annyit azért elárulok, hogy régebben ezeknek a levezetéseknek kicsit depresszív volt az alaphangulat. Most pedig elég jó hangulatom volt/van.:) Fürcsi, vacsi, tévé-hármas zárta a napot.:)

---

Csütörtök. Egy olyan fotót dobott fel a facebook emlékként, aminek nem volt semmilyen évfordulója, viszont említettem a Hollóban Gábornak. Az meg mi?:O :)

Sima kelés, sima nap. Ebéd előtt, vagy épp után, már nem is tudom pontosan mikor, gondolataimban elmerülve figyeltem a a velem szemben sétáló kolleginát, aki rám is köszönt. Ez engem úgy meglepett, hogy olyan hangosan köszöntem vissza, hogy kb. a fél csarnok hallotta.Vele amúgy egyszer már volt egy "mókás alkotásunk.":)

Csiszár Jenő római konzul lesz. Legalábbis meglepő hír, főleg annak fényében, hogy mégiscsak a Heti hetesből indult. Vagyis... Az Apukám világából. Ahol élő adásban hülyézett le, amikor egy csajjal kapcsolatos sztorit meséltem el neki. Amin aztán évek múlva jót nevettünk Annával.:)

---

Péntek. Amolyan igaz, hamisítatlan péntek, ez a hangulat hiányzott nekem 4 hónapig...:) És rájöttem, hogy a munkahelyi büfében is van TopJoy.:)

Délután Kirával találkoztunk, árkádoltunk egyet. A buszról leszállva alig találtuk meg egymást, pedig ugyanabban a megállóban álltunk.XD

Bevásároltunk, Kira segített elpakolni és hazacipekedni. És még a buszt is éppenpont elértük. 

Picit még beszélgettünk, aztán hazament, és jött Harcsi.

Gimis osztálytársaimmal megbeszéltük, hogy az elmaradt osztálytalálkozó okán fogunk készíteni videós bejelentkezéseket, amiben mesélünk az eltelt évekről. Szó volt róla, hogy ezt most felvesszük Gergővel, de elmaradt. 

Volt viszont sör, meg Kívánságszatyor Pistivel.:)

Meg komoly beszélgetés is volt, mert mi azért azt is szoktunk. 

A levezető sör azért nem maradhatott el!:O :)

---

Szombat. Kicsit kómásan keltem. Vagyis nagyon. És nem másnapos voltam, hanem fáradt.:)

Nem volt gyenge: megbeszéltük Kirával, hogy találkozunk, nekem csak újságért kellett volna elmennem. De hívott Gergő, hogy tud nekem hozni újságokat, és igyunk egy kávét. Így lett!:)

Meg mutattam Gergőnek pár ritkaságot a házikönyvtárból.

Gergő el, érkezett Kira.

Leszedtük a karácsonyfát, elmosogatni, takarítani, teregetni, meg főzőcskéztünk is. Vagyis ő. Én meg néztem. Mint Jenő a moziban...XD

A sajtleveshez készített "bundáskenyér-szerű" levesgyöngy vagy mi a szösz isteni volt, majdnem megettem "magában".:)

Khm... Jó kis délután volt, nagyon jól éreztem magam.:$

Jaj: pénteken arról beszélgettünk melóban, hogy milyen retró magnóink, lemezjátszóink voltak. Kitettük az előszobába az Écsről behozott, érettségire kapott CD-s rádiós magnómat. Azért kemény, hogy 16 évével az is már-már retro. És működik.:)

Lekísértem Kirát a buszhoz, vittünk is le ezt-azt, és hamar nyugovóra is tértem, olvastam, tévéztem. 

---

Vasárnap. Facebook-emlékeim között felfedeztem, hogy 3 évvel ezelőtt a kórházban megakadt a szemem egy gyógytornászlányon. Élnék a gyanúperrel, hogy arról a gyógytornászról van szó, akihez most járok. De ez persze nem 100%. De az élet néha tényleg érdekes dolgokat produkál.:)

Mára már semmi nincs tervben. 

Pihi, pakolászás, ebéd, ilyesmik. 

Holnaptól gyógytorna újra, hétfőn ezúttal szájsebészet is. 

Meg még biztosan lesz egy s más, majd mesélek. 

A címben szereplő kifejezést egy ismerősömtől kölcsönöztem, kommentben írta egy posztom alá. Nekem ezekből az örömpillanatokból mostanában bőven kijut: a kezem napról-napra jobb, segítőkész barátok, ismerősök vesznek körül, mosolygok, s a világ visszamosolyog. Vagy valami ilyesmi. Ja, és nem sietek sehová.

Mára viszont ennyi voltam. 

Gyerünk, Roger!

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;) 

Közeleg a B oldal

Vasárnap. A bejegyzés megírása után elvonszoltam magam fürdeni. Úgy volt, hogy találkozunk Kirával, az most sajna elmaradt. Jött viszont Gergő. Dumáltunk, bohóckodtunk, fotóztunk, Kívánságszatyort néztünk. Szóval jó volt...:)

MC DC-t új szerepkörben fedeztem fel, lakodalomban freestyle-ozott, és hát szerintem rohadt jól nyomta.:)

Életének 101. évében meghalt Olofsson Placid katolikus pap, bencés szerzetes. Tőlem talán váratlan lehet, de ő egy nagy "kedvencem", "példaképem". Hihetetlen, milyen derűvel tudott mesélni az életről a gulágon töltött rabságról. Karácsony táján szerettem volna megosztani egy videót, akkor elmaradt, most pótolom. Mindenképpen nézzél bele, szerintem kihagyhatatlan!:)

Egri Viktor sportriporter soha nem volt a szívem csücske. Most karakán módon leírta a véleményét a FIFA-gáláról, a Puskás-díj átadásáról, Orbán szerepéről. Ahogy Szöllösi Győrgy Nemzeti Sport-főszerkesztő reagált rá, az viszont egészen elképesztő, már-már ijesztő...

---

Hétfő. Jól indult a nap. Nagyon jó volt a gyógytorna, de erről nem szeretnék bővebben írni.:$ 

Szóval jókedvűen mentem dolgozni. Egy egészen érdekes hírrel szembesültem. Az állam kicsit leesett, de azért sikerült összeszedni. 

Fél 5-ig meló, busszal jöttem haza. 

Pihentem, tévéztem, Kék fényt is néztem.

---

Kedd. Felírtam, hogy tervezés. Nem tudom, mit terveztem. Gondolom, a napot...:) Szokásos menetrend: kórház, busz, meló. 

5-ig voltam, egész nyugisan telt a nap. Napközben észrevettem, hogy nincs a pénztárcámban az ETO-bérlet. Kicsit megijedtem, de bevillant, hogy Kira hová tette, amikor pakolásztunk a konyhában. És ott volt...:)

Kilenckor sikerült elvonszolni magam fürdeni, utána még kajáltam. Meg Alindát néztem. Eszméletlen jó beszélgetései vannak a Hír TV-n, érdemes megnézni.:)

---

Szerda. 5-kor kelés, két kávé, negyed 7-kor indulás. Kórház, busz, meló. Igencsak passzív nap volt, erről ugye bővebben nem írhatok. 

Azt viszont elmesélhetem, hogy megütöttem a főnökömet.:D Persze véletlenül, kabátfelvétel közben. 

Egy kolleginának mutattam, hogy mozog a kézfejem. És egy másik, számomra ismeretlen kollegina megfogta a kezemet, így segítve visszavenni a csuklórögzítőt.:)

Melinda kollegina pedig küldött nekem keksztekercset. Volt, aki azt hitte én csináltam, csak az volt neki gyanús, hogy túl szép volt...:D

Kollégám hazahozott, egész délután nem csináltam semmit.:)

---

Csütörtök. A szokásos reggel, azzal a különbséggel, hogy elkezdtek özönleni a szülinapi köszöntések. Gyógytornán direkt kiléptem a zinternetből.:) 

Aztán visszaléptem, mert torna végén nem tudtunk elköszönni, így messengeren megtettem. Aztán persze Zuckerberg bácsi súgott a lányoknak, így ők is megköszöntöttek.:)

Torna után elmentem szülinapi nasi-beszerzésre. A boltból kilépve ismét észrevett volt osztálytársam, Rudi, és elvitt a munkahelyemre.:) 

Hazatérve válaszoltam a szülinapi köszöntésekre, még tegnap is kaptam, összesen majd' 400-at. Ezúton is köszönöm!:) Voltak, akiknek az írásán egészen elérzékenyültem. Tényleg...:)

Nem terveztem, de egy-két sört azért megittam. 

Hm... Semmiféle narcisztikus hajlam nincs bennem, Oravecz Coelho-nak sem tartom magam, ez az írás valahogy mégiscsak "kitört" belőlem. Szerintem vállalható. 

Szeretnék majd hasonló írásokat elkövetni, lenne mit mesélnem. És többen is jelezték, hogy érdemes lenne...:O :)

Tervben volt, hogy vasárnap rögtönzünk Harcsi barátommal egy „köszöntés-megköszönő” videót, amit aztán ma posztolok, de elvetettem az ötletet, mert hát mi van, ha senki nem köszönt meg, vagy esetleg nem küldök tovább egy körlevelet, és meghalok időközben. Szerencsére egyik eset sem történt meg, mindenesetre ma a rend kedvéért a kórházban lefejeltem egy ajtót. Nemnormális. Aztán eszembe jutott, hogy írok egy posztot arról, hogy mi az a boldogság, mert hát rengetegen kívántak nekem boldog születésnapot. Életemben kb. háromszor voltam igazán boldog, de ez nem baj, magas a mérce. Azon is gondolkodtam, hogy írok arról, hogy 36 éves lettem, és ez már majdnem 40, közeleg a B oldal.
De ma reggel történt valami. Reggeli kávémat kortyolgatva, facebook-emlékeim nézegetve megláttam, hogy egy ismerősöm két évvel ezelőtt Bushido Alles wird gut című számával köszöntött fel.  Minden jó lesz. Hátborzongató, ugyanő mutatta meg Márti dalát is. Kezdjetek el élni!
Dóri több mint egy éve meghalt egy szörnyű balesetben. És hiszem, hogy most odafent a szája szegletében egy mosollyal belekortyol a fröccsébe, és csóválja a fejét, hogy mekkora f@szságokat írok.
36 éves vagyok, lehet, hogy nem itt kéne tartani. Család, gyerekek… Igen, szép lenne, nem így alakult. Hiszem, hogy semmi nem történik véletlenül. A kéztörés megmutatta, hogy szépen lassan nyugodtan kell haladni a kitűzött cél felé, emellett fantasztikus embereket is megismertem az úton. Nem, nem csak a gyógytornászlányokról van szó, a masszőrsrác is hatalmas fazon. DAC-drukker. MÁVDAC. Vagy Gábor, aki soproni, de messze nem szarházi…
Megesett, hogy egy lány megkért, kérjek elvitelre kaját, idejön hozzám, megeszi nálam. Vagy húsleves főtt a tűzhelyemen. Vagy egy lány behozta busszal a kiskutyáját, hogy megmutathassa nekem. Volt, aki azt írta, hogy hisz bennem. Megint más a rám jellemző humorról és pozitív hozzáállásról beszélt.
Apró kis csodák ezek. Vagy amikor valaki „reagál a rezdülésedre.” Ezt „nem lehet papírra írni, egyszerűen érezni kell”-ahogy a dal mondja. Volt benne részem, örülök neki.
Kapuba kéne állni, kiöklözni egy jól irányzott löketet. Még nem megy fel a kesztyű a kezemre, és egy szaloncukor elkapása is fáj. De meglesz az. Szépen lassan.
És jó nyomoz hagyni az emberekben. Mert az élet túl rövid. „Ne vedd túl komolyan az életet, úgysem úszod meg élve!” Ugye?
El kell kezdeni élni, és akkor minden jó lesz!
Rengetegen felköszöntöttetek ma, köszönet érte! Remélem mindenkinek sikerült válaszolnom!
A szösszenetért bocsi, ez most így kikívánkozott.
Ui.: a mez ezúttal csak az azért, hogy 10 évet letagadhassak. :) És lefényképeztem a kollégáktól kapott csokikat és képeslapokat is, de véletlenül töröltem…
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :) Meg a bakok! ;)
Egészségetekre! :)

---

Péntek. Szabadnap. Reggel viszonylag időben megvolt a villanyóracsere. Szomszédasszony hozta a formát...XD

Legközelebb amúgy 15 év múlva cserélik.:)

Mármint az órát, nem a szomszédasszonyt.:)

Gyógytorna. Egy ideig az utolsó. Kedden kontroll, akkor dől el, hogy kell-e még mennem. Valószínűleg amúgy igen. 

De Zsuzsi jövő héten szabin lesz. A "magánrendelésén" egyébként mindenképpen folytatjuk. De most egy hétig nem megyek.:)

Kórház után pláza. Addig agyaltam, hogy mit hozzak ebédre, hogy nem hoztam semmit...:) 

Így konzerv lett az ebéd. 

Hír: óvodásoknak mutatták meg az esküvő menetét. Lett közülük menyasszony, vőlegény, tanúk, násznép, ahogy kell. Igazi anyakönyv-vezető "adta össze őket". Frankón megláthatták, hogy zajlik egy esküvő, szerintem tök aranyos... A kommentek viszont... Gyerekházasság, meg ez a migránsoknál szokás... Azon gondolkodtam, hogy ezek alapból ilyen kretének, vagy gyúrnak rá, netán viccesnek gondolják magukat...

Este lájtos sörrentés Bandi barátommal. Két kör után távoztunk az ojjektumból.

Levezető sör helyett ezúttal csirkefalatokat sütöttem, és teát főztem hozzá.:)

---

Szombat. Reggel értesültem a veronai buszbalesetről. Nem ismertem őket, de leírhatatlan fájdalmat érzek, borzalmas tragédia... 

Persze ebbe is sikerült már belekeverni a politikát, ami teljességgel méltatlan... Azt viszont leírom, hogy torokszorító volt Szíjjártó Péter sajtótájékoztatója. Mármint... A sírás kerülgette, nem lettem volna a helyében... Meg az iskola igazgatóhelyettese... Erre nem lehet felkészülni. Attól tartok, feldolgozni sem... 

Sok a gondolat, a kérdés, de erre tényleg nincsenek szavak.... Nyugodjatok Békében! A családtagoknak, barátoknak, tanároknak pedig sok erőt kívánok!

Ebédre chilis bab konzervet ettem volna, de letörtem a nyitófület, kibontani meg nem sikerült. Így káposztakonzervet ettem. 

Aztán pláza. Könyvesbolt, újságos, CBA. 

Tanulópénztárosnál voltam, szegény csajnak bonyolítottam az életét, kiszakadt a zacsi, és a szalagon landolt a sajtos stangli. Szerencsére segített megoldani a problémát.:)

Onnan a Hollóba mentem, Melindával találkoztunk, söröztünk. Egy élmény volt, nagyot beszélgettünk.:) Meg nagyokat nevettünk, meg agyaskodtunk, volt ott minden.:)

Taxival jöttem haza. A taxis hatalmas fazon volt. Megoldotta a korábban említett pénztárgép-problémát: popsitörlő tartójának keretében rögzítette. Találékony a magyar!:D

Hazatérve még levezető sör, meg sütöttem melegszenyát. Fincsi volt.:)

---

Vasárnap. Azaz ma. Elég hamar felébredtem, ejtőztem, kávéztam, teáztam, fürödtem, most pötyögök.:)

Mindjárt mosogatok, aztán kaja. Meg elugrok cigiért, meg találkozom Kirával, este meg jön egy kolléga.:)

Nincs unalom.

"Goszi veled mindig történik valami, és neked mindenhol vannak ismerőseid." Ez tetszik!:)

Jövő hét? Meló. Kedden kontroll, meg fogorvos, meg Edittel, aki ezúttal nem a sógornőm, hanem volt osztálytársam, elmegyünk apámhoz Barátira. 

Meg Druszámmal-kollégámmal sörrentés is lesz.:)

Meg még egy s más biztosan lesz, majd mesélek!:)

De mára ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Normalizálódó kerékvágás

December 30-án jelentkeztem utoljára "normál" bejegyzéssel, szóval lesz mit mesélnem. Nem kizárt, hogy egy kicsit száraz lesz így az iromány, valami innivalót mindenképpen vegyetek magatokhoz!:) Vagy ha úgy jobban tetszik, tömény lesz. Akkor viszont készítsetek be... sört!:) 

Azt már le sem írom, amikor anno fősulin egy tesiszakos srác beleírta a beadandójába, hogy ha a tanárnő addig elolvassa, vendégül látja egy sörre. Pesti Timi tanárnő annak rendje és módja szerint jelentkezett is a sörért! Hogy én mikre nem emlékszem...:)

*

Péntek. A bejegyzés megírása után ugye jött Eszti, és németeztünk a karácsonyfa árnyékában. Jó volt.:) Jutka jó alaposan feltankolt kajával, ezúton is köszönet érte.:) 

A mosás kimaradt, kajáltam, olvastam, teáztam.:)

---

Szombat. Szilveszter napja. Időben keltem, kávéztam, fürödtem. Megérkeztek tesómék, Markhoz pedig a győri Jézuska. Nagyon aranyos volt, tetszett neki a dömper.:)

Aztán bementünk a városba, megnéztük a belvárosi forgatagot. 

Később írt egy ismerősöm, hogy látott, de nem tudott leszólítani, mert rohantam. Ne viccelj, Markot kergettünk.:)

A leányzót egyébként a vakvéletlennek köszönhetően Szabó Péter motivációs csoportjában ismertem meg. Írnám, hogy a lányom lehetne, ha az egyik első randim sikeres lett volna, de én már abban sem vagyok biztos, hogy randizam-e valaha.:) Amúgy nagyon aranyos, jó fej lány, jókat dumálunk, bohóckodunk. 

Keresztneve megegyezik azzal a kolléganőmmel, aki bejelölt, amikor kórházban voltam, pont a műtét után igazoltam vissza. Vicces volt, mert mindig megakadt rajta a szemem, de fogalmam sem volt, ki ő. Reménykedtem, hogy azért jelölt be, mert hallotta mi történt, és írni szeretne, hogy jobbulást kívánjon. De nem így történt. Na jó, ez csak vicc volt amúgy!:)

Na... A városból indulva egy BMW-s "uriemberrel" volt egy kis afférunk, elég ijesztő szituáció volt. 

Tesómék hazadobtak, aztán pihengettem, kajáltam, készülődtem... És elindultam Kutyához szilveszterezni. Én a panelházak között kb. mindig eltévedek, ezért okosan bevártam Peti barátomat. 

Jó kis este volt, lájtosan indult, aztán picit azért bedurvult... Sör, pezsgő, többféle pálinka, kicsit adtunk a testünknek..:) 

Taxit nagy nehézségek árán sikerült fogni, majdnem busszal jöttem haza. Már szinte kijózanodtam, mire hazaértem, szóval a levezető sör nem maradt el. 

6 óra körül sikerült ágyba keveredni.

---

Vasárnap. Jó párszor felkeltem, utoljára délután 3-kor. Mostam. Elvileg elmostam a szerencsémet. De nem vagyok babonás. Eddig bejött.:)

A vacsora, az ebéd, meg a reggeli melegszenya volt. Finom volt.:)

---

Hétfő. 5-kor keltem, fél 8-ra mentem gyógytornára meg fizikóra. Aztán irány Kun Béla, azaz Marcal City. Tesómékat vártam, párszor megfagytam közben. Az OTP-ben ügyeztünk, meg vettünk apánknak pár bútort. Nem tudtam, mi jelent a feljegyzéseim között, hogy GYUB. Most leesett: Győrújbarát. Mert hogy voltunk apámnál az otthonban. Én egy zseni vagyok.:)
Tesómék a plázánál tettek ki, hazatérve döglöttem, meg bundás kenyeret sütöttem.:)
---
Kedd. Gyógytorna, kezelés, majd háziorvos. Megkaptam a zöld jelzést, szerdán kezdhettem dolgozni. Aztán jött az infó, hogy üzemorvoshoz is kell még mennem. Ezt kicsit szarul fogadtam, paráztam tőle, hogy ő nem fog visszaengedni dolgozni. Szóval egész nap idegállapotban voltam, enni se nagyon volt kedvem.
Este nagy nehezen sütöttem sajttal töltött erőspaprikát. finom lett.:)
---
Szerda. Héttől gyógytorna. Zsuzsi próbált lelket önteni belém, hogy minden okés lesz. Üzemorvos. Minden okés volt. Tudod, mikor nyugodtam meg? Amikor vártam a rendelő előtt, és röhögés hallatszott ki. Ahol vidámság van, ott nagy baj nem lehet. Szóval teljesen sima ügy volt, jókat nevetgéltünk. A doki néni közölte, hogy "alkalmasít" -tényleg ezt mondta :) -, de megkért, hogy ezt a borulós mutatványt ne nagyon ismételgessem.:)
Taxival mentem melózni, hogy időt nyerjek. A taxis bemutatta az online pénztárgépet, hát mit ne mondjak, pazar.

Meló. Teljesen pozitív. Jó volt újra menni, újra dolgozni, újra találkozni a kollégákkal. Melindával konkrétan majdnem összeütköztünk, mintha összebeszéltünk volna, pedig nem.:)
Jó párszor elmeséltem, mi történt, meg hogy vagyok, jól esett az érdeklődés. Az SAP-mat viszont sikerült kilőnöm, négy hónap után elfelejtettem a jelszót... Nem is én lennék.:) Tök fura, de azon meglepődtem, hogy páran meglepődtek a hátizsákomon, pedig évek óta használok ilyen testtáskának nevezett válonátb@szós izét.:)
Meló után ezt a pazar fotót lőttem a buszmegállóban.:)
Aztán még elmentem a Reálba bevásárolni. Topjoy nem volt...:(
Az este folyamán pedig kibékültem valakivel. Azért az nagyon morbid, hogy úgy békültök ki, hogy mindketten azt gondoltátok, hogy a másik haragudott. Örülök, hogy sikerült felülkerekedni a büszkeségen...:)
---
Csütörtök. 5-kor kelés, két kávé, 7-től kórház. Aztán bementem a Coopba. Tök durva, Anyu évekig ott vásárolt be munka előtt, én nem annyira csipáztam azt a boltot. De most praktikus volt.:)
Meló olyan nyugis, beszoktatós. A főnököm dobott haza, itthon nem csináltam semmit. Vagyishát döglöttem, na.:)
---
Péntek. A megszokott új menetrend: 5-kor kelés, 7-től kórház. Elképesztő hideg volt, azt hittem leesnek az ujjaim. A kórházba érve pettingeltem is egyet a radiátorral. Biztos senki nem nézett hülyének.
Amúgy a táppénz alatti háromórás készülődésekre visszagondolva nem semmi, hogy 7-re képes vagyok beérni. Hős vagyok.:) Sőőőt még a Rehab Rábába is elloholtam új csuklórögzítőért. Kiderült, hogy egész eddig rosszul hordtam...XD
Meló fél 4-ig, aztán egy kollégám dobott haza, akivel tök véletlenül egyszerre indultunk el. Egyébként tök jó volt újra pénteki hangulatban lenni.:)
Hazatérve semmi extra, ejtőztem.
---
Szombat. Iratrendezgetéssel indítottam, aztán nagy nehezen rászántam magam, hogy elinduljak a városba. Ez olyan XXI. századi dolog: nem mertem elindulni, mert olvastam facén, hogy fáznak az ismerőseim. Tényleg kurva hideg volt.
Olyan dolgok történtek, amik azt mutatják, hogy kezd visszatérni a régi énem. A szökőkútnál konkrétan majdnem elütött egy autó. Annyi történt, hogy belefeledkeztem az előttem sétáló lány popsijába. Vagyis annak látványába, na...:D A lottózóban csak simán bénáztam. A boltban meg nekitoltam egy polcnak a bevásárlókocsit. A huszas kiesett belőle. A bevásárlás végén megkérdezte egy néni, hogy milyen pénz van benne. Nagyot nézett, mikor közöltem, hogy semmilyen.:)
Az ebéd virsli volt. A blog elmaradt. Mostam, mosogattam, felmostam, aludtam.
Fent említett ismerősömben tudatosult, hogy tanár vagyok. Nagy örömömre szolgál, hogy megmutathatom, hogy a tanárok is emberek. Csak néha titkoljuk.:)
---
Vasárnap. 9-kor keltem. Megírtam az évösszefoglalót, aztán kajáltam. Degeszre zabáltam magam, szóval kajakóma következett.

Pihentem. Aztán egy exkollegina kérdezett valamit facén a telefonjával kapcsolatban. Olyan, mint az enyém.
Segíteni nem tudtam, de rájöttem, hol kell betűtípust, betűméretet, meg háttérképet módosítani. Nagy király vagyok.:)
Megmutatom az első telefonomat: ilyen volt őnagysága.:)
---
Hétfő. Végre egy hétfő, amit utálhattam volna, de nem volt vészes.:) Fáztam, buszoztam, aztán kórház. Gyógytorna, kezelés, büfé, busz, meló. Ebédre mondjuk műkaja...:)
Délután pedig jött egy kisebb holtpont...
Meló után kollegina eldobott a vásárcsarnokig. Gondoltam kisétálok a 14-eshez. Ez meg is történt, de közben akkorát estem a zebrán, azt hittem ott maradok. Nem maradtam. Hazajöttem, pihi, fürcsi, kaja, messenger, Kék fény.
Ja: akkor is fürdök, ha nem írom le.:)
---
Kedd. Üzembe helyeztem a konyhában egy Écsről behozott ébresztős rádiót. Nagyon vagány.:)

Fázás, busz, kórház... A bejáratnál megállított egy néni, hogy mi újság velem, meg hogy vagyok, mert hát Anyu munkatársa volt... Négy év után azért nem semmi..:O
Basszus, el kellett törnöm a kezem, hogy megélhessem, hogy úgy indulok dolgozni, hogy egy lány azt mondja nekem, hogy nagyon vigyázzak magamra. Még ha a gyógytornászomról is van szó.:) A buszmegállóban meg észrevett egy általános iskolai osztálytársam, és elvitt dolgozni. Melóban meg... Felhívtam egy kollégát. Annyira meglepte, hogy az én telefonomról kap hívást, hogy be is mutatkozott. Kikérdezett, hogy hogy vagyok, és közölte, hogy örül a visszatérésemnek. Már majdnem zavarban voltam, tőle ez nagyon meglepett.
Szóval na, az apró csodák velünk vannak, csak észre kell venni őket.:) (megj.: ezt a részt szépen leírtam a hétfőhöz. Most másolgattam az irományt...:))
Egy kolleginát meglátva majd leesett az állam. Erről ennyit.:)
Amúgy meg "beindult a buli", kezdődget a normál üzemmód. Még ha ilyen szó nincs is.:)
Fél 4-ig voltam. Aztán semmi extra, pihentem, meg rántottát sütöttem. És fel tudtam emelni a serpenyőt bal kézzel. Eddig ez nem ment...:)
---
Szerda. Pöttyet közhelyes nap: kelés, kávé, fázás, busz, kórház, büfé... Jaj: imádom a kórházi zsemlét, van benne anyag!:)
Meló megint fél 4-ig. Aztán zenéket válogattam a telefonon. A 2016-os év felfedezettjei eszerint számomra a Road zenekar, valamint Dzsiiza. Mesteri.:)
Este pedig Dórival telefon.:)
---
Csütörtök. Esett a hó. Azaz nem volt annyira vészesen hideg.:) Felírtam, hogy lift, de nem tudom mi történt Schindler bácsival.
Gyógytorna, kezelés, büfé hármas pipa. A buszmegállót épp akkor takarították a hómunkások, amikor odaértem.:)
A munkanap egész pörgősre sikeredett, nem volt unalom.
Délután itthon pihenés volt, meg főtt tojást főztem, meg tévét programoztam. Pár csatorna mínusz, aminek nem örültem...
Jaj: mennem kell majd Földhivatalba, meg jönnek villanyórát cserélni. Előbbit tudtam, utóbbit még csak nem is sejtettem. És borul a gyógytorna menetrend... Mindegy, túlélem.
Megtudtam, hogy elkapták a 2003-ban Győrben történt gyilkosság elkövetőjét. Egészen banális történet. Elképesztő, már-már hihetetlen.
---
Péntek. A szokásos kezdés. Újfent a kórházból mentem dolgozni, és ez kb. január 23-ig így lesz. Hogy utána mi lesz, az majd 24-én kiderül. Aznap kontroll.... Amúgy szerintem szépen alakul a kezem.:)
Elég sokáig maradtam melóban.Többszáz emailt kellet feldolgoznom/átfutnom/elolvasnom, most végre az októberi családi nap képei is sorra kerültek, ami nekem ugye a betegállomány miatt kimaradt. Jó kis rendezvény lehetett.:)
Annak azért örülök, hogy egyedül néztem a képeket. De ezt nem fejteném ki bővebben.:)
5 körül értem haza, kávé, tea, meg pihi volt a program.
---
Szombat. Rendrakás, mosás, ilyesmikkel telt a reggel. Aztán főztem tésztát. Délután meg Kirával találkoztam. Plázáztunk, aztán Holló.
Hosszú idő után sört ittam kedvenc kocsmámban.:) Végülis megfogadtam, hogy először menjek dolgozni, aztán már nem ragaszkodom a limonádéhoz...:)
Hazatérve még azért levezető sörök következtek, közben kézimeccs, meg messenger.
Nem, ezúttal nem ittam depressziósra innom magam. Az előzmények, a körülmények, és a társaság nem engedte..:)
Aztán még update-vacsi: kolbász, szalonna, sajt, sajtos stangli.:)
11 körül már ágyban voltam.:)
---
Vasárnap. Vagyis ma. 10 előtt keltem. Kávéztam, teát főztem. A blognak alig sikerült nekiállni, '90-es évekből származó zenei válogatásokat hallgattam rogyásig. Most éppen ez szól.:)

Délután elvileg jön Kira is meg Harcsi is, bandázunk egyet.
Jövő hétre meg van tervben egy s más, de konkrétum még nincs. Mindenképpen mesélek majd. És nem kell két hetet várni!;)
Khm... És ennyi voltam, remélem azért nem voltam túl unalmas, és fogyasztható az írás!;)
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Ez volt 2016

A 2016-os évösszefoglalót eredetileg kedden szerettem volna megírni, de akkor idegállapotban voltam. Ennek okáról majd a következő "rendes" posztban mesélek. Aztán tegnap is szerettem volna írni, de bealudtam. 

Most viszont itt vagyok. Hogy ragyogok, az mondjuk túlzás...:)

---

Első helyen természetesen keresztfiamat, Markot kell megemlítenem. Februárban lesz 2 éves, szépen nődögél, nagyon aranyos és vagány kisember. Azt nem írom le, hogy élmény látni, ahogy nyíladozik az értelme, mert pár év múlva elolvassa, és megkérdezi, hogy mit szívtál körösztfater. Mindamellett élmény látni, ahogy nyiladozik az értelme.:)

---

Foci EB. A '82-es és '86-os foci VB-vel kapcsolatos élményeim finoman szólva is foghíjasak, így az 1996-os atlantai olimpiát nem számítva csak PlayStation-ön láthattam a magyar labdarúgó válogatottat pályára lépni nagy világeseményen. Meg gombfociban. 

Ez a pár nap minden képzeletemet felülmúlta. A csoportmeccsek előtt előzetesen optimistán négy pont megszerzésével számoltam, öt lett belőle. A csoportgyőzelem pedig hab volt a tortán. Jó volt látni, hogy az ország egy kicsit "összekovácsolódott", "együtt lélegzett- az orbánfóbiás károgókról most ne beszéljünk!

Bármilyen meccs, összefoglaló, EB-dal máig is libabőr... "Ott van, b@szd meg!":)

Nem is én lettem volna, ha június 14-én, az osztrák meccs után nem törtem volna össze magam a saját nappalimban, napra pontosan 1 hónapra lesántultam... Aztán kiderült, ezt még lehet fokozni... 

---

2016. szeptember 14.: ETO FC Győr-Debrecen 1-0. NB3-as csapatunk kiejtette a Magyar Kupából az NB1-es Lokit. Úgy voltam vele, hogy kis lötyögős meccsen 90 perc alatt kiesünk, én meg hazamegyek, elkortyolgatom a maradék citromos ásványvizet, aztán lefekszem, másnap úgyis nehéz nap lesz melóban. Igen, azt is mondtam, hogy ha nyerünk, két hétig részeg leszek...

A 80. perc táján elindultam vécére, hogy ne az ünneplést kelljen félbeszakítani. Sikerült megbotlanom haverom lábában, aki rám is esett... Az első pillanatban nem tűnt vészesnek a helyzet, barátom még oda is szólt, hogy "hogy mi van, kúrtok?" Mivel hogy egymáson feküdtünk...
A helyzet komolyságát látva aztán András hívta kollégáit, a mentősöket.
Jah, szóval ki ne tudná: eltörött a kezem... Négy órás műtéttel raktak össze, azt mondták, kb. 4-6 hónap lesz a gyógyulási idő... Napra pontosan négy hónap után kezdtem el dolgozni....
Terveztem írni kórházi posztot, de képtelen voltam/vagyok rá... Sok mindent láttam, sok mindent meg/átéltem...
Az öt hét alatt volt 10 szobatársam, 10 sors, 10 történet. Köztük nem egy sokkal-sokkal keményebb, mint egy törött felkar.
A kaja nem egyszer ehetetlen volt, az ágy alvásra kb. alkalmatlan.
Azt sem kívánom senkinek, amikor az orvosok tőlem kérdezték, hogy az esés előtt működött-e egyáltalán a kézfejem.
De amikor gyógytornán frissen amputált betegtársammal úgy bohóckodtunk, hogy a gyógytornász a nevetéstől lefejelte a térdemet...:)
...hogy rengetegen mellettem voltatok, segítettetek, biztattatok, látogattatok...
..hogy viszontláthattam azt a gyógytornászt, aki kb. 3 évesen foglalkozott velem, vagy épp Anyu munkatársait...
Sok minden történt. Fogadkozhatnék, hogy megerősödve jövök ki a történetből, de ez tök felesleges, majd az idő eldönti.
"A legfontosabb, amit a győzelemből megtanulhatunk, hogy képesek vagyunk rá." Ez viszont nagyon igaz.
Azt mondják, semmi nem történik véletlenül. Most szerintem kb. 70%-os a kezem. Szeretnék újra védeni, tekézni... Ez éltet.
---
Eladtuk az écsi házat. Azt hittem nem fog megviselni, Anyu nélkül már nem volt az igazi. Háát mégis megvisel, rengeteget gondolok rá. Rengeteg ügyintézés, adminisztráció, logisztika történt... Écsből már csak a temető maradt... Elképesztő....
Az albérlőm elköltözött, kellett a hely.
A lakáshitel "kinullázva", bár magamat ismerve ennek kapcsán tuti lesz még bonyodalom...
---
Sport. Khm... Na nem mintha eddig nem írtam volna sportról...XD
Az olimpia... Fura, de a kiváltott érzelmeket tekintve nyomába sem érhet a foci EB-nek. Fura, de Hosszú Katinka remeklése mellett a legjobban Szász Emese aranyérme maradt meg bennem. Hazaértünk tesómékkal Kecskemétről, bekapcsoltam a tévét, és Emese megfordította a döntőt.
Az ETO NB3-as szereplése pedig még mindig megráz, nem ott lenne a helyünk. Mondjuk paradox módon ez az NB1 annyira nem hiányzik. A keretünk szerintem kimagaslik az NB3-ból, meg kell nyerni, a többi meg majd kiderül...
Kézilabdásaink nem voltak ott az olimpián, az ETO és a Veszprém agyonnyert BL-döntőjének elbukása viszont annál fájdalmasabb emlék.
Forma-1: no comment, ez jelenleg nem az a sportág, amibe 4-5 évesen beleszerettem. Bízzunk a jobb folytatásban!:)
---
"Közélet". Migránsok, Iszlám Állam, Trump, Brexit, Pénztáros Lőrinc: katasztrófa...
Az év az eltávozott hírességek kapcsán is siralmas volt...
Ja: aki ismer, tudja mekkora sportbuzi vagyok, mégis az mondom, ne legyen olimpia Budapesten! Se 2024-ben, se máskor!
Nem kell öt hetet kórházban tölteni, elég egy fél napot is... Mondjuk attól tartok, hogy ez demagógia a részemről...
---
"A lányok, a lányok": az első helyen mindenképpen a mórás lányokat kell megemlítenem. Hihetetlen, mennyi mindenen mentünk keresztül egy év alatt. Érdekes, hogy a projekt, melynek keretében megismertük egymást, a "Velünk élő másság" volt. És elég szépen jelen vagyunk egymás életében, és erre nagyon büszke vagyok.:)
Melinda kollegina: látásból is alig ismertük egymást, mégis megbeszéltük, hogy elmegyünk egyet sörözni, pizzázni.
Ehelyett a kórházban találkoztunk egymással először, mert a mozgássérült kolléga eltörte a kezét. Morbid indítás, ennél mélyebbről nem is lehetne indulni. Mégis felépítettünk valamit, olyan, mintha évek óta ismernénk egymást. Köszönet érte!:)
A németes tanítványom, akivel néha csak beszélgettünk németezés helyett. Rendszeresen hozta nekem a kávét a kórházban. Amikor kezelésre menet kerestem a kórházban, akkor többször richtig nem ért rá, amikor meg kerestem, összefutottunk.
Virtuális élettársam kapcsán pedig egy céges buli maradt meg bennem a legjobban. Ezt a mondatot leírtam, nem törlöm, nem tudok kijönni belőle, ő érti, és ez a lényeg.:)
És igen, van olyan lány az életemben, akivel több mint egy éve nem beszéltünk. De nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe. Néha azt érzem, hogy a fél karomat odaadnám, hogy újra beszéljünk. A jobbat.;) De attól tartok, ennek az égvilágon semmi értelme nem lenne...
Nemsokára 36 éves leszek. Sok mindenről lemaradtam, sok mindenből kimaradtam. Tavaly sok olyan dolog történt, amire nem gondoltam, hogy velem bármikor megtörténhet.
Nem sietek sehová. Lehet, hogy egyedül fogok meghalni, de nem magányosan.
Csak azt szeretném, hogy ne legyen ciki velem jóban lenni.
És ha valaha megnősülök, ebből a dalból lesz idézet a meghívón. Hogy ehhez a lánynak is lesz némi köze? Világos. Ha lesz annyira elvetemült, hogy hozzám jön, lesz olyan bolond, mint én!:)

---
Az év embere. Ilyen se volt még, de most nem hagyhatom ki!:) A GosziBlog 2016-os "Év embere" díját ezennel a gyógytornászomnak adományozom!:)
A legnehezebb pillanatokban meg tudott vigasztalni, ha kell inspirál, ha kell, lájtosan "kóstolgat", egy élmény vele dolgozni, örülök, hogy megismerhettem.
---
A jövő... Prio 1 természetesen a kezem teljes meggyógyulása, a zökkenőmentes visszailleszkedés melóba. Ki kell szurkolni a feljutást az NB2-be!:)
A bloggal is kezdeni kéne valamit, mármint előrelépni. A második blogfilm folyamatosan napirenden van, emellett szeretném kipróbálni a videoblogolást.
Meg az is eszembe jutott, hogy idejét sem tudom, mikor voltam utoljára nyaralni. Ezen is változtatni kéne. Meg még akad egy s más...:)
Na de ezek majd alakulgatnak.
Mára pedig ennyi voltam.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)