2015. március 22., vasárnap

Lakodalom Lajos

Frissítettem, vagyis inkább javítottam az előző bejegyzésben a stadionok, ahol jártam, és a mulasztott meccsek okai "című" részeket. Így már talán teljes a kép.:)
Az legutóbbi posztból azt is kifelejtettem, hogy állást ajánlott az a pénzügyi tanácsadó cég, akik révén felvettem a lakáshitelt.
Hehe... Alapból nem értek a pénzhez, meg aztán ugye brókerbotrányok vannak, szóval nem lenne a legszerencsésebb időzítés ilyen területre váltani. Szóval rövid úton megköszöntem az érdeklődést.
---
Vasárnap. Elég depressziós hangulatban telt. Nem is tudok, hogy egy-két facebook-kommentet leszámítva beszéltem-e valakivel. Este kedélyjavító gyanánt hamburgert vacsoráztam, és 7-kor már ágyban voltam. Ez nálam nem túl gyakori.
---
Hétfő. "Aki kurvának áll, ne csodálkozzon, ha megbasszák."-tartja a mondás. Szóval ha a hétköznapokon ETO-sálat, és -sapkát hordok, ne csodálkozzak azon, hogy cseszegetnek az ETO esetleges csődjével. Ez valamennyire rendben is van. De az emberi hülyeség akkor is szinte határtalan.
Hihetetlen, hogy sokan csak addig jutnak el, hogy az aranylábú focistáktól elvették az audijukat, és ezentúl kénytelenek buszozni. Ami persze hülyeség, de poénnak "jó". Vagyis nem az, de mindegy. Mindenesetre ezeket az embereket megkérdezném, hogy mit szólnának, ha egyik pillanatról a másikra tök váratlanul megszűnne a munkahelyük. Ugye, hogy nem annyira mókás?
Amúgy az ETO-játékosok egészen biztosan eljutnak edzésre a tömegközlekedés igénybevétele nélkül is. De egy 111 éves sportklub nagy hagyományokkal rendelkező szakosztálya került végveszélybe, mely szurkolók ezreinek sokat jelent. Szerintem.
Szóval egész nap szar kedvem volt. Ha jól emlékszem, fél 4 körül jöttem haza, kollégám hazadobott, neteztem, pihentem... Majd jött a két Bandi. Ittunk egy sört, lemértük a hűtőben a törött üvegpolcot, aztán elindultunk meccsre.
A Pápa volt az ellenfél, és ilyen előzmények után nem is csoda, hogy kriptahangulat uralkodott a stadionban. A végeredmény 0-0, esetünkben kb. másodlagos. A vendégek egy pontjukat egyébként szerény véleményem szerint az ihletett formában védő Szűcs Lajosnak köszönhették.
Bár jeleztem főnökömnek, hogy nem kizárt, hogy később érek be dolgozni, vigyáztam, hogy egy levezető sörnél ne igyak meg többet.
Így időben lefeküdtem, időben felkeltem, minden teljesen rendben volt.:)
---
Kedd. Szóval beérem dolgozni. Semmi konkrétumot nem írtam fel, de jó nap volt, szép idő, szóval teljesen okés volt.
Fél 3-ig voltam melóban, aztán itthon relaxáltam. Az ETO kapscsán most tényleg minden képlékeny, bár állítólag az NB1 jövőre szinte biztosan bukó.
Este Szomszédokot néztem, meg Derricket. Retro.:)
---
Szerda. És itt már nem írtam semmit a puskacetlire.:O
Meló után elmentem a plázába, az adóbevallást elkészítő kolleginának vettem norbis-rékás csokit. Ez volt a kívánsága, bár ennyiért személy szerint inkább egy Milka-desszertet választottam volna...:)
A CBA-ban is vettem ezt-azt, aztán hazajöttem dögleni.
---
Csütörtök. Délelőtt fogalmam sincs, mi történt, nem is írtam fel semmit, és nem is emlékszem.
Délután pedig volt kollégáimmal egy elég emlékezetes beszélgetésem. Az én magánéletemre terelődött a szó, és elmondták a véleményüket, miszerint azért vagyok egyedül, mert túl jó nők tetszenek, egyikük szavaival élve "három-négy kölnyvespolccal a saját szinten felett válogatok". Tekintettel arra, hogy 34 évesen egyedülálló vagyok, még akár lehet is igazságalapja ennek a gondolatmenetnek.
Viszont a -reményeim szerint- építő jellegű kritika hamar átváltott zrikálásba, ami -érzésem szerint- már-már az alázás szintjét súrolta.
Az életben nem minden fekete-fehér. Repkedtek a példaként felhozott nevek, köztük féligazságok, és netto faszságok.
Közös volt bennük, hogy nem mondhattam semmit, mert bármi felhasználható lett volna ellenem.
Sarokba szorítva éreztem magam. Na mindegy. Vagyis nem az.
A történtekről egyébként írtam wordben egy kisebb szösszenetet, amit jópáran elkértek, és nagyon kedves válaszokat kaptam.
Egyébként nagy örömmel tölt el, hogy van az életemben egy, a szintemnél három-négy polccal magasabban lévő "könyv". 
Lapjain sok-sok hasznos, elgondolkodtató dolgot találtam már, sőt gyakran magától ott nyílik ki, ahol a legnagyobb szükségem van rá.
Sokat tanultam tőle. Azt is, hogy a címlap, a borító nem a leglényegesebb része egy könyvnek, a fülszöveg is csak felületes információkat tartalmaz. 
Khm... A zseniális metaforából kikanyarodva: vicces, de az említett lánytól pont könyvet kaptam születésnapomra.:)
Meló után egyébként éppenpont vele mentem volna az Árkádba, de valami sajnos közbejött neki. Így egyedül vágtam neki a ruhavásárlás-projektnek.
Először vettem egy szövetnadrágot. Az eredeti ötlet fekete farmer lett volna, de az eladócsaj meggyőzően érvelt, neki adtam igazat.:)
Frusztrált is voltam, szék sem volt a próbafülkében, szóval nem kizárt, hogy nem tökéletes a nadrág mérete, övvel még nem mertem felpróbálni.:)
Utána pedig vettem egy nagyon pöpec nyakkendőt egy másik nagyon kedves eladólány segítségével. Sőt, adott pótgonbot is a régebbi nadrágomhoz-grátisz.:)
Kellőképpen frusztrált, amolyan világvége-hangulatban értem haza, net, tévé, fürcsi, vacsi volt a hátralévő program. Aztán elég hamar lefeküdtem aludni.
---
Péntek. A szokásosnál fél órával előbb keltem, összeválogattam az ünneplő ruhákat, kollegina megígérte, hogy felvarrja nekem az ominózus gombot.
Reggel a dohányzóhelyen megkaptam egy csajtól a keddi Kisalföldet, amiből mástól már korábban megkaptam kivágva egy ETO-cikket.
Így viszont megtaláltam magunkat a címlapon. Bár ilyen áron inkább lemondtam volna eme nagy dicsőségről...
Kollegina felvarrta a gombot, egy munkatársam pedig megkötötte a nyakkendőt.:)
Köszönöm Nekik a segítséget!:)
Volt részleges napfogyatkozás, de nem mentem le megnézni. Cigiszünetben viszont fáztam.:)
Ezúttal a változatosság kedvéért kettőig voltam melóban.
Hazajöttem, kimostam az ünneplőcuccot, meg döglés volt.
A délutáni csapatépítő tréninget már régen lemondtam, aztán úgy volt, hogy lesz egy tejfakasztó. Az sajnos elmaradt, de a csapatépítő kocsmai folytatására már nem mentem oda. Rá kellett pihennem a szombati napra, meg aztán volt bennem egy "kis" félsz, hogy a csütörtöki beszélgetésnek folytatása lesz.
---
Szombat. Mókás volt az ébredés. Azt álmodtam, hogy egy kolléganőmmel beszélgetek egy kávézóban. Fura volt felébredni. Erre a beszélgetésre a valóságban sosem fog sor kerülni. Ej-ej, az a fránya szintkülönbség. *irónia OFF*
Délelőtt punnyadtam, majd elmentem lottót, tippmixet feladni, meg vettem péksütit.
Fürcsi, kaja, készülődés... És fél 3 körül tesómék jöttek értem, Lui barátunk és Anikó esküvőjére voltunk hivatalosak.
A polgárin megint bevillant, hogy fura lenne, a saját esküvőmön virággal köszönteni apámat, Anyu üres helye mellett...:( Aztán tesómék felvilágosítottak, hogy ez fakultatív rész, szóval ezen nem múlhat...
A templomi szertartás is nagyon szép volt, utána pedig a Révész Panzió felé vettük az irányt. Mintha be lettem volna kamerázva, amint beültem a kocsiba, rám írt az -egyik :)- fentebb említett lány. Amikor válaszoltam neki, hogy esküvő és lagzi között vagyok, visszaírt, hogy akkor nem zavar. Pedig sosem zavar.
A lagzi nem a klasszikus ereszdelahajam-hangulatban zajlott, picit visszafogottabb-beszélgetősebb volt, de teljesen jó volt a hangulat.
Eredetileg úgy volt, hogy unokaöcsém is velünk partizik, de neki sürgős pihenhetnékje támadt, névtáblája azért neki is volt.:)
Összecimbiztünk a hely egyik recepcióssal, aki ott akkor épp fotós volt, és nagyon jó arc.:)
Volt egy 3 év körüli kissrác, Ábel, aki járkált körbe-körbe, először Sprite-ot osztogatott, majd marcipánt. Igen édibédi volt.:)
Ja a welcaome-drink pezsgőt és az aperitifként elfogyasztott cseresznyepálinkát leszámítva üdítőztem, szolidáris voltam tesómmal, meg az ifjú férjjel, meg a sofőrökkel.
Sógornőmmel kooperálva egy nagyon fain versikét rittyentettünk az emlékkönyvbe. Ami egyébként szerintem igen-igen jó ötlet.:) Mármint nem a vers, hanem az emlékkönyv.:)
Tesómék esküvőjekor, hat évvel ezelőtt Diósgyőrben játszott az ETO, és nyert 3-1-re. Akkor a pincérek jelezték nekünk az eredmény alakulását.
Ezúttal Dunaújvárosban vendégeskedett a csapat, 2-0-ra nyertünk, most András barátom és a jó öreg LiveScore segítségével informálódtam.
Volt menyasszonyrablás is, a logisztika kicsit akadozott, a figyelmem is lankadt, így én a rablók helyett a felmentősereggel érkeztem a Lapos Tanszékre. Jó móka volt.:)
Elég korán, 11 körül tesóméknak el kellett indulniuk, én is eljöttem velük.
Itthon megittam két levezető narancsszörpöt, majd kb. fél 3-ig irkáltam Andrással. Aztán olvastam.
---
Ma döglés volt, meg kaja, meg mosás.
Délelőtt olvastam, hogy meghalt Reszeli Soós István, aki több ciklusban volt az ETO vezetőedzője. A vége felejtős, de a '97-es őszi bajnoki cím a klub krónikájának aranykönyvébe tartozik. 
Este Barca-Real, nézem, amíg el nem alszom.
Holnap jön Bandi, meg postára kell mennem valamikor, meg lehet, hogy lesz német is. Péntektől hétfőig pedig Ausztriában unokaöcsizek. Ezúttal Bécsből egyedül megyek Mödlingbe, amitől egy kicsit fosok, mert a tájékozódási képességem kb. egy papucsállatkáéval vetekszik. No mindegy, valahogy csak megoldom.
Aztán majd mesélek.:)
Addig is jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

2015. március 15., vasárnap

A kialakult helyzetre való tekintettel

"Vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok. Biztosíthatok mindenkit: a futball sokkal, de sokkal fontosabb."
---
A kialakult helyzetre való tekintettel öncsődöt jelentett a Quaestor Financial Hrurira.
A kialakult helyzetre való tekintettel csődvédelmet kért a Quaestor csoport által tulajdonolt Győri ETO FC Kft. 
A kialakult helyzetre való tekintettel azonnal megszüntette a Győri ETO FC Kft-vel kötött támogatói szerződését az Audi Motor Hungária Kft.
A kialakult helyzetre való tekintettel egy darabig nem lesz több blogbejegyzés. 
Sziasztok, jók legyetek!
Eredetileg ennyi lett volna a mai poszt. 
De azért erőt veszek magamon. 
De kicsit összeszedetlen és szétszórt lesz a mai írás. Ahogy én is érzem magam... 
---
Nem tudom, hogy a hétfői volt-e a GosziBlog történetének leghosszabb posztja, de hogy azt írtam legtovább, az egészen biztos. Volt mit kipihenni. Nem, nem emlékszem, hogy néztem-e a Kék fényt.:)
---
Kedd. Öncsődöt jelentett a Quaestor Financial Hrurira, ami elég ijesztő hír volt, mert ugye az ETO focicsapatának is a Quaestor-csoport a tulajdonosa. Akkor még arról szóltak a hírek, hogy a problémát talán sikerül külön kezelni. Bár ez akkor is elég meseszerűen hangzott. 
3-ig voltam melóban, itthon döglés-punnyadás volt a program, és hambit vacsoráztam. Mást nem írtam fel. 
---
Szerda. Csődvédelmet kért a Győri ETO FC Kft. Nem vagyok pénzügyi szakember, de legjobb tudomásom szerint ez azt jelenti, hogy 3 hónapig nem kezdeményezhető végelszámolás a cég ellen. A bajnokságból hetvenvalahány nap van háta, szóval a szezont be lehet fejezni. Reménykedem, hogy egy ilyen hagyományokkal, és ilyen infrastruktúrával rendelkező klubot valaki ne akarna megmenteni. 
Győr 2017-ben Ifjúsági Olimpiát rendez, ami a 2024-es budapesti olimpiai pályázat egyfajta referenciája lenne. 
Elég hülyén venni ki magát, ha a polgármester úr, MOB-elnök a kukába dobna egy 111 éves sportegyesületet. 
Khm... Az ETO NB1/B-s férfi kézilabdacsapatának egyébként január óta (!!!) a Buda-Cash volt a névadó szponzor. Mik vannak... 
Ja: szerdán vettem észre, hogy facebookon kizártak egy zárt ETO szurkoló-csoportból. Az indoklást egy csoportban maradt jóbarátom küldte el privátban. 
A döntést tudomásul vettem, az időzítés siralmas. Most összefogni kellene, nem csoportot ritkítani. Szerintem. 
Este egy tökéletesen tét nélküli, ámbár presztízs szempontjából elég fontos meccsen kézislányaink vereséget szenvedtek a Ferencváros otthonában. Túléljük, de a sorokat rendezni kell. Tomorit pedig nem szeretném Győrben látni. ETO-mezben főleg nem...
Közben olyan meleget csinált a konvektor, hogy szaunában éreztem magam. Le is húztam őrlángra. 
---
Csütörtök. Reggelre tök forró lett az őrlángon hagyott konvektor. Ez az álmoskönyvek szerint nem jelent jót, főleg egy kigyulladt gázbojler után. 
Sikerült szerelőt szereznem, aki vagy csütörtök délben, vagy péntek reggel ért rá. A péntekre szavaztam, egy szabi mínusz, de legalább pihenhettem is egyet. 
Meló után németóra volt, jól megdolgoztattam kedves barátomat, akinek pár órával később a gyermeke is megszületett. A kettő között nyilván nincs összefüggés, de tök jól jött ki, és ezúton is gratulálok.:)
Hazaérve rám írt András barátom, hogy megfőzte a szombatra ígért paprikás krumplit. Áthozta, és egy-két sört is megittunk. 
Meglepődött, hogy tudok vakon gépelni. Hogy ez hogy derült ki sörözés közben? Felvetődött egy Tatabányáról Debrecenbe szerződött kameruni csatár neve, aki később az MSV Duisburgnál kötött ki. Én pedig bepötyögtem gugliba, hogy Tatabánya Debrecen Duisburg. A fialatalembert Dorge Rostand Kouemahának hívják. Igen jó vagyok!:)
---
Péntek. Szerettem volna időben felkelni. Ehhez képest 7.55-kor pattantam ki az ágyból, és 8-ra jött is a szerelő. 
Aki úgy beszélt, mint egy egyetemi filozófiaprofesszor. Mókás volt. 11 ezer forintért meg is javította a konvektort. Működik.:)
Egész nap pihengettem, délután meg bementem a vasútállomásra újságért. Az eladócsajszi amint meglátott, mondta, hogy 2 nap keresés után megtalálta a Forma-1-es újságot, és mutatta is, hogy hol van. Sőt azt is megkérdezte, hogy Sport Pluszt is kérek-e. Nem kértem. De az ilyen gesztusok jól tudnak esni az ember fiának. 
A dohányboltban nem a csajszi volt...:(
Hazatérve olvasgattam, meg folytattam a semmittevést. És persze megettem a maradék paprikás krumplit. Lelke volt, baszki, nagyon ízlett, és nem csak azért írom ezt, mert tudom, hogy Bandi olvassa.:)
---
Szombat. Reggel jött a hír, hogy az Audi nem támogatja tovább az ETO felnőtt "profi" focistáit, az utánpótlás mellett viszont maradnak. 
Mélyütés, innen tényleg szép nyerni. 
A Forma-1 időmérőt figyelgettem, bár túlzottan nem kötött le. 
Nem túlzás, kb. életem második legrosszabb napja volt. Csak néztem magam elé bambán, és semmihez nem volt kedvem. 
Szerencsére befutott tesóm. Elmentünk kajálni, meg sütizni, beszélgettünk, kicsit elvonta a figyelmemet. 
Aztán este egy kedves barátunk legénybúcsúját tarottuk a Hrabalban. Ettünk-ittunk-beszélgettünk, cimboránknak csak egy feladatot kellett teljesítenie: az összes kéziscsaj által dedikált ETO-mezen kellett az autogramokat beazonosítania. 
Azért csapatmunkában megoldottuk.:)
Ja: a Hrabalt bátran ajánlom mindenkinek: finom kaják, finom cseh sörök, kedves pincérek. Dobre, nagyon dobre!:)
A levezető sört a Koziban ittuk meg, itthon már csak kajáltam.:)
---
Ma hajnalban tesóm visszament. Nagyon hajnalban. Fel akartam kelni kávézni vele, de teljesen esélytelen volt, a Forma-1 rajtja előtt 10 perccel keltem, akkor már egy órája úton volt. 
A versenyt Hamilton nyerte. És ennyi. 
Meg egy mosást is elindítottam. 
Ma már nem megyek sehova, a boltok is zárva, meg ünnep is van. 
Folytatom a semmittevést. 
Jövő hét? Lesz német, vagy tejfakasztás.:)
Meg lesz esküvő, úgyhogy az ünneplő szerkómat össze kell rendezni. 
Ja, meg persze holnap ETO-Pápa. 
Ha és egyáltalán... 
---
Még nincs vége. 
A kialakult helyzetre való tekintettel pár szösszenet.
*
Úgy írok nőkről, hogy soha nem volt barátnőm. Úgy írok sportról, hogy tornából világéletemben felmentésem volt. Úgy írok autósportról, hogy nincs jogosítványom. Nem semmi azért...:D
*
"Lecserélheted a nődet, a kocsidat, de a kedvenc klubodat soha!" A Kispest-szurkolóknak volt anno egy ilyen drapijuk. 
Mint fentebb írtam, nőm még sosem volt, autóm is csak névlegesen. 
Azt is sokan tudják rólam, hogy a pesti évek nyomán évekig Újpest-drukker voltam. De 2005 táját ráleltem a helyes útra. Nem lesz több klubcsere. 
*
Ayrton Senna volt a kedvenc autóversenyzőm. Meghalt. Utána jó sokáig nem volt kimondott kedvencem. Aztán Robert Kubica kiérdemelte ezt a státuszt. Összetörte magát. 
Jelenleg Alonso és Räikkönen a két kedvencem, a spanyolról nem tudni, hogy fog-e még versenyezni egyáltalán.
Kedvenc külföldi focicsapatom, a Barca ki van zárva az átigazolásból. 
Az ETO kézislányai sorra elbukták azokat a nemzetközi kupadöntőket, melyeken személyesen szurkoltam nekik. 
Az ETO focistáinál meg ez a helyzet. 
Nem vagyok jó kabala. 
*
On tour. Stadionok-városok, ahol ETO-drukkerként megfordultam: DAC-pálya, Gyirmót, Sopron, Székesfehérvár, Tatabánya, Siófok, Pápa, Szombathely, Zalaegerszeg, Paks, Kaposvár, Veszprém, Debrecen, BVSC Sporttelep, Bozsik Stadion, Hidegkuti Stadion, Stuttgart, Nyitra. 
2013, focistáink bajnoki címe, és a kézislányok első BL-győzelme  óta a blog alcíme: We are the champions. 
Most a The Show must go on következik. 
*
Sérvműtét, zalai temetőlátogatás, Anyu halála, apánk a sürgősségin, osztálytársam koccanása a házunk előtt, meg egy bölcsességfog-bedurranás, meg egy ausztriai látogatás. 
Tudomásom szerint hat hazai meccset hagytam ki az elmúlt kilenc szezonban. The show must go on. 
*
Teljes menetfelszerelésben vagyok, indulnék ETO-meccsre, és álmaim nője ott áll a bejárati ajtóban, lenge öltözékben, és megkér, hogy maradjak vele. 
Többször feltették már nekem ezt a kérdést, hogy miként döntenék. 
A felvetés nyilván elméleti. Életem nője nem fog ott állni a bejárati ajtóban. Nincs kulcsa a rácshoz.:D
Amúgy meg nem életem nője az a nő, aki egy ETO-meccs időpontjában akar meglátogatni. 
ÉS MECCSRE AKAROK MENNI!
---
ETO-sálat, és ETO-sapkát hordok a hétköznapokban is. Ha lecserélem, megtagadom szeretett csapatomat. Ha nem cserélem le, rajtam élcelődnek vadidegen emberek. Tegnap is volt rá példa. 
Sportrajongónak lenni nehéz dolog. 
Barátok közt, Jóban-rosszban. 
De ezt a szappanoperát az élet írja. 
---
És ennyi voltam mára. 
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
"Csak az ETO, mi van nekünk..."

2015. március 9., hétfő

Tizenkilenc

Akár csajosposzt is lehetne, de nem lesz az, ha már egyszer osztálytalálkozót tartottunk.:)
---
Hétfő. A bejegyzés megírása után rántottát sütöttem, ami elég életveszélyes mutatvány volt, mert közvetlenül előtte mostam el a serpenyőt, és pattogott az olaj, mint a nemtommi.
Aztán pihi, meg Kék fény, meg alvás.
---
Kedd. Főnököm és helyettese távollétében én voltam a főnök. Régi álmom vált ezzel valóra. Csak viccelek. Nem vágyok hasonló babérokra. És "főnök" voltom is csak egy-két apróbb adminisztratív tevékenység lebonyolításában merült ki.
Írtam például két kilépőt. Az egyik lánytól megkérdeztem, hogy ugye nincs gond, hogy előbb le kell lépnie, mire ő úgy válaszolt, hogy nincs, csak szép idő van, és élvezni szeretné a napsütést.Persze csak viccelt, de én simán elhittem neki. Nem volt okom kételkedni, meg aztán miért is ne élvezhetné valaki a napsütést csak úgy?:)
Kollegina azt találta mondani, hogy hiányoznék a munkahelyemről. Hm... Ez jó nagy túlzás, de azért jól esett ilyet hallani, és köszönet érte.:)
Este átjött András barátom, söröztünk, beszélgettünk, majd ő távozott, én pedig nyugovóra tértem. 
---
Szerda. Gyorsan eltelt a nap. A tervekkel ellentétben nem mentünk ki Gyirmótra Újpest-meccsre, inkább a Dreherbe mentünk sörözni. Ott melegebb volt.:) 
Így aztán tudtam találkozni volt osztálytársnőmmel, az osztálytalálkozó szervezőjével. Kifizettem a menüt, meg lefoglaltuk a helyet a Pozsonyiban. Utána volt olyan rendes, hogy eldobott a Dreherhez. Ott aztán Andrással összeszámoltuk, hogy előző héten ugyanott mennyi sört ittunk meg. Inkább nem írom le. Ezúttal két sör után hazamentünk.:)
Aztán még itthon egy kávé is lecsúszott, aztán csak döglés volt a program.:)
---
Csütörtök. Semmit nem írtam fel. Tényleg. Meló után tartottam egy németórát, szerintem egész korrekt módon megdolgoztattam Balu barátomat. És hullafáradtan értem haza. És minden bizonnyal kávét is ittam. Este 6-kor.:)
---
Péntek. Stresszes, már-már idegszanatóriumot idéző nap volt. 
Van munkahelyemen egy szerintem nagyon kedves szokás. Nőnapkor mi fiúk/férfiak osztjuk ki a virágokat kolléganőink számára. 
Két évvel ezelőtt egy látásból ismert, ámbátor nagyon szimpatikus leányzónak is én adtam át a virágot, és jópár hónappal később, születésnapomkor kezdtünk el egymással beszélgetni, előtte a virágátadáson kívül nem volt köztünk személyes kontaktus. Vagy kommunikáció. Akkor egyébként már nem dolgozott a cégnél. 
Idén egy lánynak írtam üzenetet, hogy neki én szeretném átadni a virágot. Későn olvasta az üzit, nem is vettük észre egymást. 
Egyfelől sajnálom. Másfelől viszont nem bánom. Méghozzá azért, mert ő rengeteget jelent nekem, tudom mennyi kisebb-nagyobb élményt köszönhetek neki, mennyi érzelmet váltott már ki belőlem.
Én pedig szerettem volna elkerülni, hogy bárki is kiröhögjön, vagy kigúnyoljon, azért, mert együtt látott minket. 
Mert egy nagyon szép lányról van szó. De ez csak a külcsín. A jéghegy csúcsa, a hab a tortán, a meggy a habostortán... Ahogy tetszik.. Na jó, nem viccelem el: büszke vagyok rá, hogy ismerhetem. És ezt ő is tudja. És nem örültem volna, ha akárcsak zrika szintjén is cseszegettek volna vele. 
Virtuális élettársam sajnos ugyancsak nem volt látótávolságban..:/
Az más kérdés, hogy aztán senkinek nem adtam virágot, mert kicsit kisodródtam a virágok megközelítésekor, és mire odaértem, minden, a közelben lévő ismerős kollegina kezében volt már virág. 
Fél 4-ig voltam melóban, főnököm dobott haza. Nem volt net, úgyhogy csendespihenőztem, meg okostelefonon nyomtam.:)
Közben felhívott egy osztálytársam a találkozóval kapcsolatban, hogy üljünk másnap egymás közelébe, hogy könnyebben pálinkázzunk.:) Hm... Egyébként nem voltunk sokan, nem okozott logisztikai problémát a koccintás, ráadásul szegény srác nem tudott felünk inni, mert kocsival jött. 
És nála sem volt net. Megnyugtattam, hogy a hibát már bejelentettem.:) 
Aztán kedves barátom és menyasszonya érkezett, és átadták nekem az esküvői meghívót, meg persze beszélgettünk is. Meg az unokaöcsis képeket is megmutattam nekik.:)
Aztán fürcsi, vacsi, és elég hamar nyugovóra tértem.:)
---
Szombat. SMS-t kaptam a vidanettől, hogy az általam bejelentett hibát központi meghibásodás okozta, a hibát kijavították, és elnézést kérnek a kellemetlenségért. Jó tudni, hogy szombaton korán reggel így odafigyelnek az emberre. Tényleg.:)
Hm... Leírhatom? Leírom. Amikor rám tört az előző bejegyzésben említett az őszinteségi roham, egy leányzónak írtam le, hogy tök fura, hogy az egyik legkedvesebb lányismerősöm vőlegényének a húgával irkálok. Semmi féltékenység, meg izé, de azért mégiscsak, na...:) Az üzenet elküldése után rögtön b*szkodtam a homlokomat, hogy ezt talán nem kellett volna. És itt sem írtam volna le, de a lány megmentette a helyzetet, közölve, hogy azért van köztük hasonlóság leendő sógornőjével.:)
Na szombat délelőtt erről személyesen is meggyőződhettem, megdupláztuk eddigi találkozásaink számát. A Hollóban kávéztunk, beszélgettünk. Közben persze lottót, tippmixet kitöltöttem.:) Jó gyorsan eltelt az idő, átmentünk a plázába. 
Wehe..:) Befutott valamiért a CBA-ba, én meg rácsörögtem, hogy hozzon nekem egy Sportot. Ő meg visszahívott, hogy Sport Plusz jó lesz-e.:) Természetesen a Nemzeti Sportra gondoltam, de ezt a szlenget nem ismerhette, ha nincs sportrajongó a közelében. Azt még nem kérdeztem tőle, hogy tudja-e, mi az a les.:)
Ja, amúgy a paralimpiás téma miatt később a Sport Pluszt is megvettem.:)
A plázából hazaindultam. Vagyis egy megálló után leszálltam a 14-es buszról, mert tömve volt. 
Beszarás: leszállsz az első ajtónál, az ajtó kinyitásakor az ott álló három utastárs nem áll arrébb (!!!), úgy, hogy felszállók is voltak. 
Ja, és nem is volt tele a busz, a közepe tök üres volt. Azt hittem, elsírom magam. 
A másik busz sofőrje meg majdnem odacsukott...:/
Na mindegy, épségben hazaértem. 
Úgy volt, hogy Andrással nézem meg a Fradi-ETO-t, sör és paprikás krumpli társaságában. Ez aztán elmaradt. Talán nem is baj, mert értékelhetetlen játékkal 3-0-ra kikaptunk, és nem kizárt, hogy bánatunkat rengeteg sörbe fojtottuk volna, az aztán megalapozta volna az osztálytalálkozót. 
Na, szóval csak elérkeztünk a szombat estéhez. Edit jött értem, aki nem a sógornőm, hanem a volt osztálytársam. De ez egyértelmű.:) A bonyodalmat induláskor az jelentette, hogy nem találtam meg a lakáskulcsot. Beesett a cipők közé.:)
*
Ezt a részt dramaturgiailag elkülönítem.:)
Egy kis személyes felvezetés. Hogy kerültem én a Fekete István Általános Iskolába?
Kevés dologra vagyok büszke magammal kapcsolatban, erre azért egy picit mégis. 
Az alsó tagozatot Budapesten, a Mozgásjavító Általános Iskolában. Az első év amolyan előkészítő volt, 13 fős osztályunkból azon négy ember közé tartoztam, akiknek külön felzárkóztató foglalkozásokra kellett járnia. 
Aztán valahogy csak elkaptam a fonalat. Harmadikban már kitűnő voltam, negyedikben meg megkérdezték Anyuékat, mi lenne, ha kísérleti jelleggel ötödiktől egy pesti általános iskolába járnék-ép diákok közé. 
Édesanyám szerencsére éppen akkoriban olvasott egy cikket a Kisalföldben, hogy a Feketében van egy konduktív csoport, ahol délutánonként mozgássérült gyerekkel foglalkoznak. 
Anyunak több sem kellett, felkereste az iskola akkori igazgatónőjét. Ő szerencsére beleegyezett, így az 5. osztályt a Feketében kezdhettem el. 
Volt egy kis bökkenő: Pesten angolt tanultam, de a Feketében nem volt akkor angoltanár. A negyedikes német anyagot el kellett sajátítanom 1992 nyarán, hogy becsatlakozhassak. Megoldottuk, a barcelonai olimpia, 11 magyar aranyérem bűvöletében is. 
Hogy aztán fősuli alatt a némettanári gyakorlatomat a Feketében, a kommunikációsat pedig a Kisalföldnél töltöttem, már csak egy kis adalék. 
Nem beszélve arról, hogy Anyu ekkor ment a kórházba dolgozni, hogy a közelben legyen, ha bármi gond lenne. Ez aztán tesóm és az én életemre is bőven, több ponton hatással volt. 
Ez azért így elolvasva nem semmi. Talán valamit letettünk az asztalra az üres söröskorsókon kívül is. 
Még valami: az említett tanítási gyakorlaton jutott eszembe, hogy a Feketének van egy sajátos, megmagyarázhatatlan hangulata. Valahogy a diákok között is olyan érzésem volt, hogy egy nyelvet beszélünk. De ezt nem tudom bővebben elmagyarázni. 
De szerencsére ugyanezt éreztem az osztálytalálkozón, 19 év kihagyás után is. 
Megérkeztünk.:)
Facebookon elég frappánsan sikerült összefoglalnom: nosztalgiázós-evősivós-csippendélsós-milffelcsoportképkészíttetős-fogassalhármasbantáncolós-gugulvafutós-celebpartys osztálytalálkozó. 
Hát igen. Sztorizgatások, kaja-pia. Mondjuk a szokásosnál több volt a pálinka.:) A chipendale-show részemről annyiban volt emlékezetes, hogy előtte fogyott el a söröm, és már nem jött pincér, amíg vége nem volt a produkciónak.:D
A csoportképünket egy szomszéd asztalnál általam leszólított nőci készítette, gondolom, hogy meg lehetett könnyebbülve, hogy nem táncolni hívom.:D A képet ide személyiségi jogi okokból nem teszem fel, nem kértem engedélyt a többiektől. Pedig celeb vagyok, megtehetném.:)
Tök gáz, de én tényleg nem nagyon emlékszem olyanra, hogy valaha is táncoltam volna osztálytársnőmmel. Cink.:) Most viszont érett, harmincas nőkkel táncoltam.:D A lányok szerint egyébként tudok táncolni. Szerintem csak szeretek.:) De a fogas közelsége nehezítette a helyzetet.:D
Celebparty: egyik ex-osztálytárs már itt facén hülyült, hogy a blogfilmmel, meg a rádióinterjúval celeb lettem. Haha: aztán kiderült, hogy az ő felesége is szerepelt már a Győr Plusz Rádióban. Ő amúgy szintén osztálytársunk volt, és annyira jó őket együtt látni. Ezt muszáj volt leírnom.:)
Hm... Egyébként Csabi szolgáltatta számomra az év poénját. Fizetés, pincér, ezer forintot visszakapok. mire ő megszólal: "Írd alá, és add vissza neki!" :) Legközelebb megjátszuk!:D
Aztán átvonultunk még egy kocsmába, ahol zárásig beszélgetünk.
Osztálytársnőm túlélte az egyensúlyvesztésből adódó gugulvafutást az út közepén, így azt is megbocsátom neki, hogy ráborított a farmeromra egy korsó sört!;)
Fantasztikus este volt, nagyon jól éreztem magam. Remélem hamarosan folyt. köv., kicsit talán nagyobb létszámmal!:)
Otthon még két levezető sört megittam, és azzal a lánnyal irkáltam messengeren, akivel délelőtt találkoztam.:)
---
Vasárnap. Elég hamar, fél 9 táján felébredtem. Nem voltam másnapos, csak fáradt. Az viszont nem kicsit.
Neten és tévén kívül mindenhez lusta voltam, vagyis mostam egy adagot, meg bundáskenyeret sütöttem. Este fél 8-kor éhgyomorra.:)
És ennyi.
---
Hétfő. Vagyis ma. Reggel felkeltem negyed 5-kor, de egy kávé kevésnek bizonyult, így aztán picit megkésve mentem be dolgozni.
Közben még hiányérzetem is volt, nem találtam a baseballsapkámat, meg a sálam. Jah, szombat éjjel beraktam őket a kistáskámba a babaképek mellé...:)
Az odaút sima és zökkenőmentes volt, a nap is gyorsan eltelt.
Majd' egy év szünet után újra beszélgettünk egy kolléganőmmel, örültem neki. 
Aztán elmentem postára, feladtam egy csekket, meg az adóbevallást. Végig mosolygott, aranyos volt, nem az az életunt, antiszociális bürokrata.
Dohánybolt. Pár hónapja meséltem, hogy jó háromnegyed órát beszélgettem egy aranyos dohánybolti eladóval. Ma megismert, és szinte "leszúrt", hogy miért egy csík cigit veszek egyszerre, így ritkábban jövök. Ha ezen múlik...:)
Ilyen előzmények után az újságoshoz már fülig érő vigyorral érkeztem. A Nemzeti Sport idei Forma-1-es különszámát kerestem. A csaj váltig állította, hogy van, de nem találta, majdnem átkutatta az egész boltot. Szóltam neki, hogy hagyja csak, úgyis jövök még. Cigiért a szomszédba.:)
Nem, más újságért is, a FourFourTwo még nem jelent meg.:)
Szóval jó kis délután volt.
Ja: drága jó anyai nagymamám ma lenne 96 éves, Vagy holnap. A családi legendárium szerint jól sikerült dédnagyapánknak a tejfakasztó buli, és a templomban meg a tanácsházán -vagy hogy nevezték akkor-, más-más időpontot adott meg.
MOST meg átjött a szomszédasszony, kaptam tőle ilyen öntapadós filces bigyót, hogy ragasszam a konyhában a székek lábának aljára, mert hajnalonként erre ébred fel... Hát ez meglepett...:D
A héten a németórán kívül semmi nincs tervben. Szombaton aztán legénybúcsú. Hétfőn meg ETO-meccs. Igen, hétfőn, mert valami kevésbé ismert törvény szerint nemzeti ünnepen nem lehet sporteseményt rendezni. Fura.
Na de mára tényleg befejezem.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

2015. március 2., hétfő

Gyógypedagógiai történés

A hétfői nap hátralevő része vacsorával, meg Kék fény-nézéssel telt. Felírtam még ide, hogy zsemle, de nem tudom, miért. Majdnem mindig zsemlét szoktam vacsorázni. Ja: van egy tizenvalahány éves minisütőm, és mostanában meg szoktam benne melegíteni a zsemlét, így az 1-2 napos is frissnek hat. Igen, lehet, hogy ezt akartam írni.:)
---
Kedd. Hm... Lehet, hogy tényleg hagyni kell a blogolást a francba!:/ Ennél a napnál is olyan címszavak vannak, amiket vagy nem értek, vagy nem tudom elolvasni. Jelzésértékű.
Délelőtt segítettem egy kolleginának telefonon, ausztriai ügyintézés telefonon. Véletlenül magamon hagytam a kabátomat, és megkértem, hogy húzza le a cipzárt. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha valaki meglátja...:/ :D
Egy másik kolléganőm még előző hétvégén megígérte, hogy eljön hozzám kupakokért. Nem jött, de gondoltam itt lakik a közelben, a kupakok nem mennek sehová, szóval semmi pánik. Ő pedig odajött hozzám, és mondta, hogy elnézésemet kéri, de örömteli esemény történt a családban, nem tudott jönni, de nem szólt, mert itt lakik a közelben, a kupakok meg úgyis megvárják. Ezen jót mosolyogtam, aranyos szitu volt.:)
Amúgy ideges voltam egész nap. Nem tudom, miért. De tudom. 
Aztán elmentem postára csekket feladni. A poén az, hogy a vidanetes csekket kellett volna feladnom, de azt elfelejtettem elrakni...:/ :D
Így aztán mire hazaértem, még feszültebb lettem, de szerencsére egy kis messengeres beszélgetés megnyugtatott. Valamennyire. 
Valakivel beszélgetve valamire azt válaszoltam, hogy "Néha ilyen is kell". És neki is rögtön az ugrott be, ami nekem is: egy egy sor egy dalszövegből. Igen, Tankcsapda, Egyszerű dal. Másnap reggel rágugliztam..:D
---
Szerda. Alapszabály: ha rosszkedvű vagy, sose igyál alkoholt. Ehhez igyekszem is tartani magam. Szerdán András barátomtól kaptam egy üzenetet, hogy nincs-e kedvem meginni meló után egy pivót. Volt kedvem. Kutya is csatlakozott, iszogattunk-beszélgettünk. 
A 14-esen egy Olaszországba szakadt magyar nő vitázott a sofőrrel, hogy nem vesz nála jegyet drágáért, mivel az automatából nem tudott olcsóért. Szerencsére megoldottam a helyzetet, fogyatékos kedvezménnyel, kísérőmként ingyen utazhatott. Ezután az Ipar utcáig azt hallgattam, hogy ez milyen szar ország, és hogy mennyire jó fej vagyok én. 
Mindkettővel tisztában vagyok.:D
Khm... Itthon aztán folytattam a spontán sörözést, elég őszintére ittam magam.XD
Majd fürdés, vacsi, alvás. 
---
Csütörtök. Reggel gyanús volt, hogy rohadt világos van. Aha... 8-kor ébredtem fel...:O :) Gyorsan összekapartam magam, a reggeli kávé közben négy sörösdobozt számoltam meg a szemetesben...:O :)
Taxival mentem dolgozni, 9-re be is értem. 
Egész jól bírtam a napot, de sajna a németet ismét csak le kellett mondanom...:/
Aludni persze nem sikerült, mert bedurrant a bölcsességfogam. Fél 2-kor még olvastam, 3.45-kor pedig keltem. Nem semmi. 
*
Facebookon megosztva találtam ezt a szösszenetet... Először az jutott eszembe, hogy jó, hogy ilyen vélemény megjelenhet, de szar, hogy van ilyen vélemény. Aztán jobban belegondolva rájöttem, hogy faszság az egész. 
Sportrajongóként amúgy azt mondom, hogy Budapestnek, és Magyarországnak az olimpia egy tök felesleges presztízsberuházás. Meg lehet nézni a görögök példáját: a létesítmények kihasználatlanok, az ország csődben. 
Jó, aláírom, a fogyatékosok sportja nem része a showbiznisznek, nem "látványsportág". Amikor egy formástestű kiscica riszálja előttem a popsiját, én pedig ballagok mögötte, hát egyáltalán nem vagyok esztétikus látvány. 
Más a szint-szoktam mondani. A csajos példánál maradva: 34 évesen egy normális pasinak már vagy családja van, feleség, gyerekek, vagy pedig bőszen skalpokat vadász, ha úgy tetszik, keresi az igazit. Nekem egyelőre más jellegű sikerélményeim vannak, amikről mondjuk beszélni nem nagyon szoktam, meguntam az elnéző mosolyokat, a velőt rázó kiröhögéseket. 
No de... egy ép kisfiú 9-10 évesen fociedzésre jár, gólokat lő, kupákat, érmeket nyer. Én 9-10 évesen 30 métert alig tudtam egyedül megtenni. Anyám szegényem nem a focimezemet mosta, hanem gyógytornára, meg orthopéd dokihoz hurcolt. 
Egyébként a paralimpiai mozgalom a második világháború után, Angliában indult el, ahol értelmes elfoglaltságot kívánt szervezni a hadirokkant veteránoknak. Erre volt jó a sport. Mert ott a részvétel a fontos. 
Ülőröplabda. Tudjátok, kik a világ legjobbjai? Bosznia-Hercegovina. És miért? Van utánpótlás? Érted ugye...
Van szerencsém személyesen ismerni egy-két paralimpiai bajnokot. Tudom, mennyi munka rejlik eredményeik mögött. Nem tudom, Molnár úr mit szólna, ha mondjuk karok nélkül kellene átúsznia a Balatont. Ugyanaz a fiú karok nélkül megkeni a vajas kenyerét, rajzol, öltözködik. Tudom, láttam. Hogy ez nem hasonlítható Michael Phelps teljesítményéhez? Nézőpont kérdése. 
Khm... Az irományt olvasva valóban már-már Taigetosz-szökevénynek éreztem magam, de egy apróság megmentett. 
Egy agyament írást egy apró kitétel teljesen hiteltelenné tesz. "Én Juvenalissal tartok:'Ép testben, ép lélek.'" Szóval ne legyen paralimpia, mert aki sérült, az idióta. Az ő olvasatában. Pedig ez pont azt jelenti, hogy ha sportolsz, edzed a tested, akkor a lelked is kiegyensúlyozottabb, egészségesebb lesz.
Persze nem kizárt, hogy én látom rosszul, de az ott egy baromira nem odaillő idézet. 
Molnár úr, "Cogito, ergo sum."
Gondolkodom, tehát vagyok. Elnézést érte. 
Ja: több ismert, általam mindeddig tisztelt sportújságíró ad igazat kommentben a levélírónak. Ez majdhogynem a legszomorúbb az egészben...
 *
Péntek. Szoktam emlegetni virtuális élettársamat. Nem nagyon szoktuk egymást dicsérgetni, maximum én őt pár sör után.
De hihetetlen jó érzés, hogy bár nem rajzolunk egymásnak szívecskéket, nem mondjuk egymásnak, hogy jaj mi örökre jóban leszünk, azért egy-egy összekacsintásunkban sok minden benne van. És ez jó.:)
Lesz csapatépítő tréningünk. Ezt én most kihagyom. 
Se logikám, se kézügyességem, egy ilyen helyre tényleg elsősorban sérült emberekkel mennék el. Soha semmilyen formában nem szeretem hátráltatni az embereket, most sem teszem. 
Másnap esküvőre vagyok hivatalos, ez ugye nem lehet kifogás, mert tesómék esküvője előtt is épp egy céges rendezvényen voltam. Mentségemre szóljon, hogy akkor még fiatal voltam, bírtam a partizást...:)
Hogy van-e más oka is a távolmaradásomnak, a maradjon az én titkom. És nem, nem szeretnék beszélni róla. 
Nem sokkal ebéd után leléptem melóból, tesómmal mentünk élményfürdőbe. Kettőkor már vízben voltunk, háromnegyed 7 táján mentünk el zuhanyozni. Igen jó volt, beszélgettünk, áztattuk magunkat. Néha ilyen is kell...:)
Aztán a Mackó Kuckóban adtunk a gasztronómiai élvezetnek.:)
Fél 9 körül már le is feküdtem, nem kis alváshiányt kellett bepótolnom. 
---
Szombat. Délelőtt tesómmal az Árkádnál találkoztunk, aztán kimentünk a piacra, ami ugye új helyre költözött. Ugyanaz, csak más helyen. Rosszabbra számítottam. 
Mókás volt az a koldus, aki pénzt kért tőlünk zsíros kenyérre, majd vett vodkát...:O :)
Aztán Spar, majd itthon tesóm megnyírta a hajamat.
Utána kimentünk apámért Écsre. Hazavittünk neki egy lapátot, nagyon örült neki. A kajásdoboz csak nem akart passzolni, disznósajtot sem annyit vettem, amennyit kért... 
Innen Tét felé vettük az irányt, apu először találkozott az unokájával. 
Nyilván szereztem benyomásokat, de nem írhatok róluk, mert a) mindenki máshogy mutatja ki az érzelmeit, b) ezek olyan családi dolgok, na. 
Mindenesetre apám életében először evett pizzát.:)
Én pedig életemben először toltam az unokaöcsémet babakocsiban..:)
A nap végén tesóm behozott Győrbe, itthon döglöttem. 
Egy kedves ismerősöm törölte magát facebookról. Véget értek a gyakran éjszakába nyúló zeneküldések, beszélgetések, poénkodások... Sajnálom... 
---
Vasárnap. Egész nap döglöttem, ezt csak a mosás szakította félbe. 
Negyed 1 körül rendeltem kaját, 2-re ért ide. Nem értettem, a futár miért kívánt jó szurkolást, aztán rájöttem, hogy ETO-mezben vagyok.:)
Időben kiértem a stadionhoz. A tavaszi nyitányon a Vidi volt az ellenfél, 0-2-ről sikerült egyenlíteni. Az első félidő közepétől szerintem rendben voltunk, jó kis csapatunk lehet. Ez a félszezon simán jó lesz az összecsiszolódásra, amúgy tényleg kuka. 
Egész meccsen egy sört ittam, itthon meg még egy fél dobozzal, aztán kiöntöttem. Hambit vacsoráztam, majd lefeküdtem aludni. 
---
Hétfő. Nyertem tippmixen kemény 2600 forintot. Jól indult a hét!:)
Sok volt a meló, gyorsan telt a nap, meg unokaöcsi képeit is megmutattam kollégáimnak.
Egy kollégám hazadobott, így időben hazaértem. 
Kis erőgyűjtés után nekiálltam blogolni, de ezt már látjátok. 
Holnap posta, szerdán Gyirmót-Újpest, lesz német is, meg esküvői meghívót is kapok, meg osztálytalálkozó, meg Fradi-ETO... Nem fogok unatkozni...
---
Kicsit sok az agymunka mostanában. A rinyálásomat meg nem szeretném, hogy olvassátok, úgyhogy lehet, hogy blogstop lesz a blogspot-ból. De nem biztos. 
Majd jelzem.
---
De mára ennyi. 
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)