Hétfői pótposzt

Pont nemrégiben gondoltam rá, hogy nem csak vasárnap kéne posztolnom, mert az már kicsit uncsi, meg ritka... 

Erre tessék, hétvégén nem volt időm írni, úgyhogy most itt egy hétfői bejegyzés. Nagy dolog ez, mert utálom a hétfőt!:D

Most így a szokásos puskacetlimre tekintve kicsit homályosnak tűnnek az emlékek, de azért igyekszem valami értelmeset összehozni!:)

---

Vasárnap. Elbaggyogtam Lidlbe, aztán bementem apuhoz kórházba apuhoz. 

Hazatérve vacsorára sütöttem pesztós melegszendvicset, és egy jó nagy szelet sütit ettem utána, a szomszédomtól kaptam fájdalomcsillapítóért cserébe... Ejnye, a tányér még minidig itt van nálam... De legalább tegnap elmosogattam!:D

---

Hétfő. A szokásos 3-4 kávé helyett ötöt megittam. Ennek ellenére jó nagyot pihentem hazatérve. A Kék fényt nem felejtettem el megnézni, és persze facén is aktív voltam...:)

---

Kedd. "Megvilágosodtam." Egy engem elég régóta foglalkoztató dolog kapcsán sikerült valamennyire rendeznem a soraimat, és ennek nagyon örülök...:) Ennyi.

Délután felhívott egy kolléganőm, hogy bent vagyok-e még. A helyzetet kihasználva persze én is megkérdeztem, hogy ő bent van-e még. Bent volt. Nyilvánvaló, mert hát nem mobilon beszéltünk.:)

Aztán együtt távoztunk, és elkísértem a Lidlbe bevásárolni. Vagy elvitt. Nézőpont kérdése.:)

Busszal jöttem haza, és nem meglepő módon igen hamar kidőltem, talán már Berényi Claudiával lefeküdtem.:)

---

Szerdán eljött a nagy nap: elmentem az Árkádba szemüveget csináltatni. Egy optometrista vizsgálta meg a szememet, majd következett a szemüvegkeret kiválasztása. 

Az eladócsajszi persze az összes jelöltre azt mondta, hogy igen jól áll, szóval már-már puncimágnesnek éreztem magam.:)

Ilyen és olyan akció keretében, egy rakat kedvezmény után 53 ezer forintot fizettem. 

A szemüveg még nem készült el, mert az egyik lencse elég speciális, Pestről kellett megrendelniük. A másik lencse meg speciálisan ablaküveg, a jobb szememet ugyanis nem használom...

Ja, és kötöttem egy biztosítást is, melynek keretében két éven belül ha megsérül, összetörik a szemüveg, akciós áron cserélik, vagy javítják. 

Ha elhagyom, akkor is pótolják... Hát őőő lehet, hogy pár hónap múlva "elhagyom"...XD

Jaj: szemüveg. Erről mindig eszembe fog jutni, amikor pár éve Dórival a Segafredoban ücsörögtünk, és Anyu küldött egy SMS-t a következő szöveggel:"Kész a szemüveg. Anyád."

Hát nem aranyos?♥

Viszonylag hamar hazaértem, 5-kor már bontottam is az első sörömet.:)

Zene, cigi, sör, lazulás...:)

Közben becsöngetett az egyik szomszéd srác, hogy írjam alá a Fidesz ajánlóívét. Aláírtam...XD

Aztán facebookon kaptam egy képet egy ismerős leányzótól. A képre kattintva először egy feliratot láttam meg, hogyaszongya "Dugj seggbe"... Hát, szenzációs reflexemnek köszönhetően nem köptem telibe a telefonomat sörrel...:)

A képen természetesen nem a csajszi volt látható, csak egy poénos képet küldött... Persze vannak dolgok, amikkel nem viccelünk... Haha...XD

---

Csütörtök. Nem tudom, mi ütött belém. Egyik kolléganőm ahányszor rám nézett, mosolyognom, esetleg nevetnem kellett. 

Már volt, hogy a számat harapdáltam beszélgetés közben, hogy ne röhögjem el magam. 

Vidám lány, kedves lány, évek óta ismerem... De nem tudom, mi történt...:O Mindenképpen pozitívum, hogy nem kellett magyarázkodnom -utálom, ha pozitív dolog kapcsán kell magyarázkodnom...-, mert magyarázat nincs...:)

Háhá, nem kell elcaplatnom a Lukácsba szavazni!:)

Ide a szomszéd utcában lévő könyvtárba kell mennem. Még a végén elvonszolom magam, hacsak nem ragadok le útközben egy kocsmában...:D

Délután bementem apuhoz. 

A kórház bejáratánál persze összefutottam egy kolléganőmmel. 

Útbaigazítást kért, elmagyaráztam neki az utat a Sürgősségi osztályig. Az meg már csak faternál jutott eszembe, hogy a sürgősségire én szeretnék elmenni beszélni egy ismerősömmel. 

Jaj... Apu minden nap Blikket vesz... Jó, agypihentetésnek megfelel, de annyira primitív fos egy újság, igénytelen stílusban megírt gagyi cikkekkel, hogy az elképesztő... 

Jó, hát én sem fogok soha Pulitzer-díjat kapni....:D

----

Péntek. Khm... Le merjem írni? Le merem írni: tök mókás, amikor egy látásból ismert, és általam nagyon szimpatikusnak gondolt leányzó anyukája megkér, hogy fordítsak le neki valamit....:) 

Hogy ez pontosan miért jó, azt nem tudom, de kétségkívül jó!:)

Meló után először a plázába mentem. 

Útban odafelé kellett csinálnom egy satuféket, mert szembetaláltam magam egy pocsolyával. Kikerülni meg nem tudtam, mert szembe jött egy fiatal pár, láthatóan egymásba feledkezve. Aztán a csaj észrevett. Picit arrébb ráncigálta a pasit, hogy elférjek, dobott egy mosolyt nekem, egyet az "embernek", aztán mentünk tovább...

Helesek voltak..:)

Befizettem a kábeltévé-csekket, hoztam a szokásos szórakozott formámat.:)

Aztán lottó, tippmix. 

Három tippmix, asszem mindegyik egy meccsen ment el...:( :)

Picit bementem bementem apuhoz, aztán hazajöttem. 

Mostam egy adagot, meg szoftverfrissítés után újra beállítottam a kedvenc csatornáimat a digidobozon. A gáz csak az, hogy szemüveg nélkül alig láttam a csatornák neveit, így szinte beleültem a tévébe...

---

Szombat. Összepakoltam apu cuccait, ruhákat, újságokat. 

Rendet raktam a konyhában. 

Aztán bementem picit apuhoz. Muci néni hozott nekem töltött paprikát, meg fánkot. Csörgefánk, vagy micsoda...:)

Délután leballagtam a buszmegállóhoz, várni egy cimborámat. 

Már meg sem lepődtem azon, hogy összefutottam egy, frissen a szemközti házba költözött kolléganőmmel...:)

Aztán Tibi barátommal elmentünk az ETO Parkba, mozgássérült farsangra. Igen jó volt...:)

Egy kissrác bűvészbemutatót tartott, volt sok süti, meg jelmezverseny is. Én nem öltöztem be, nem vagyok valami kreatív etéren...:)

Meg bocciáztunk is. Ami egy sport, a legjobb tudomásom szerint kifejezetten mozgássérültek számára. 

Leírhatnám, hogy különböző színű golyók, meg célgolyó, de inkább megmutatom, érdemes megsasolni!

Mi persze közel sem vagyunk ennyire profik, de nagyon lelkesek voltunk, Petivel kifejezetten hardcore stílusban játszottunk!:)

Meg megismerkedtem egy kedves leányzóval. 

Nem mertem megszólítani, ezért az üdítős asztalnál mondtam neki, hogy "Segítenél, én béna vagyok?" 

És nem hazudtam két literes dobozos üdítőből tölteni egy puha műanyag pohárba számomra nagy koncentrációt igénylő feladat.:)

A lányról kiderült, hogy szokott menni ETO-meccsre, volt már Brazíliában... Szóval szimpatikus, na...:)

Hazatérve megittam öt sört... Na jó, egy szemet sem..:D

Vizet ittam, és Copy Con-t hallgattam. És nem tudom eldönteni, hogy ő egy faszi, vagy egy együttes...:)

Meg a Dal döntőjét néztem. Bogira szavaztam volna, de nem hagyta a rendszer....:( 

De Kállay Saunders dalával sincs bajom. 

---

Vasárnap reggel-délelőtt heverésztem, aztán elmentem a kútra Sportért. 

Aztán mosogattam. 

Baszki, lusta vagyok: inkább használok minden nap másik kést, csak ne kelljen mosogatni... Mert az ugye túl egyszerű lenne!:)

Lasagnét sütöttem, meg megnéztem a 2016-os EB-selejtező sorsolását. 

Görögország, Magyarország, Románia, Finnország, Észak-Írország, Feröer-szigetek. 

Megoldható. 

Jaj, hányszor mondtuk már az elmúlt 28 évben...:/

Morbid volt, amikor a riporter megjegyezte, hogy Ukrajna is örülhet a sorsolásnak. 

Aztán pár másodperc után kapcsolt: ott most a foci tényleg sokadlagos dolog... 

Utána a hoki olimpiai döntője következett: Kanada nyert Svédország ellen, pedig a skandinávoknak szurkoltam...:( :)

Délután elmentünk tesómékkal Árkádba. 

Thai kacsát ettem tésztával.... Nem volt marhahús...:D

Elég későn értünk be apuhoz, de elég sokat beszélgettünk. Hát őőő... Gyógyul... Minden értelemben...:/ :)

---

Ma. Sajátos dolog, ha valakivel életedben először beszélgetsz személyesen, és az egyben búcsúzkodás is... 

Azért remélem, hogy hallunk még egymásról!:)

Gergő kollégám eldobott a kútig, aztán a 14-es busszal jöttem haza. 

Ma már csak fürcsi, vacsi... Facecsi, meg Kék fénycsi...:D

Szerdán már meccset játszik az ETO, a Ligakupában a Lokit fogadjuk. 

Nem tudom, hogy megyek-e, ha addig nem lesz meg a szemüvegem, akkor sok értelme nincs...:)

Pénteken Delta-buli lesz a NEO-ban, nagyon szeretném őket látni élőben, de aznap visszük haza aput kórházból, és megbeszéltük, hogy kint alszunk Écsen. 

Vasárnap meg Fradi-ETO a Dreherben!:)

Hétfőn meg tesóm elkísér telefont venni. Döntöttem...:)

Na de mára ennyi!

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Vaksi hapsi

Már tegnap délután szerettem volna posztolni, de nagyon fáradt voltam...

Elég eseménydús hét volt, most először telt be a puskacetlim, és egy másodikat is el kellett kezdenem.

Kicsit agyalós írás lesz, mert egy-két sztorinál nem vagyok benne biztos, hogy leírva is érdekes lesz-e, szóval szortírozok.

Meg a személyiségi jogokra is vigyáznom kell...:)

---

Vasárnap elfogyasztottam a Muci nénitől kapott ebédet, és ahogy gondoltam, le kellett dőlnöm utána pihenni, nem tudtam rögtön elindulnia  kórházba. 

Aztán még később sikerült elindulni, mert az orrom előtt ment el a busz. 

Apunál aztán igazi focitörténelem órában volt részen. 

Faternak szobatársa volt egy 82 éves bácsi, aki anno 1949 és 1951 között az ETO második csapatában focizott. 

Röpködtek a sztorik a régiekről, a törzshelyek, az ismerősök... 

Nagyon bevágottam  -jesszus, miért ezt írtam?:) természetesen bevágódtam akart az lenni...-Gyuri bácsinál akkor, amikor egy olimpiai bajnok csapattársa nevét én hoztam eszébe.:)

A másik szobatárs pedig a '80-as évek ETO-jában "utazott", máig nem tudom, hogy tesztelt-e, mert szinte az összes egykori spíler keresztnevét rosszul mondta...:)

Hm... "Kis segítséggel" sikerült rájönnöm, ki volt az előző posztban említett kórházi lány. Hát, mi tagadás, csapkodtam is a homlokomat, hogy "Jaj basszus, akkor azért volt ismerős..." :)

Mit mondjak? Nem csoda, hogy megakadt rajta a szemem, helyes-kedves leányzóról beszélünk...:)

A kórház után még cigivadászatot tartottam, a kiszemelt dohánybolt ugyanis nem volt nyitva. De egy benzinkútnál leszálltam a buszról, és megoldottam a problémát. 

Este még megettem Muci néni rétesét, aztán alvás.

---

Hétfő. Reggel a munkahelyemen sikerült integetnem egy számomra nagyjából vadidegen leányzónak, mert szemüveg hiányában összetévesztettem valakivel. Amúgy nagyon mókás, messzire csak "körvonalakat" látok, kell egy kis "közelség" mire felismerem az embereket.:)

Meló után elmentem a kórházba, apu átkerült a rehabilitációs osztályra.

Itt már hawaii, dizsi, napszemüveg; pizsi helyett szabadidőruha, napközben asztalnál olvasgatás-keresztrejtvény, szóval kicsit "lájtosabb". 

És maximálisan elmondható, hogy gyógyulgatunk...

Először hallottam fater szájából a "fiam" szót! Persze nem nekem, hanem a szobatársának mondta.

Jaj, de nagyon vagány szobatársa volt... Jókat lehetett hülyéskedni az öreggel. 

Hazatérve kimostam apu cuccát, közben tévéztem. Hatalmas öröm, hogy az M3-on egymás után két Szomszédok-epizódot is leadnak.:)

Sikerült megoldanom a "borotválkozás fűtetlen fürdőszobában"-problematikát: állig beöltözve borotválkozom. Na jó, csak nyakig...:)

A fürdéssel nincs gond, meleg a víz...:)

Este bundás kenyeret sütöttem, Kék fényt néztem, és mosogattam.:)

Le kell írnom két szót: ergya és tanta. 

Mindkettőt mostanában tanultam. Egyik sem pozitív...;)

---

Kedden nem mentem be apuhoz. 

Kolléganőm eldobott postára, feladtam pár csekket, aztán hazabuszoztam. 

Hazatérve kiültem a konyhába, meg akartam inni két doboz sört. Mert ugye egy sör nem sör...:)

Aztán hat lett belőle...XD

Soknak hangzik, főleg egyedül fogyasztva, de sok sem volt, meg nem is voltam teljesen egyedül...:)

Vicces volt, több ismerősömmel beszélgettem közben facebookon, akik kb. váltották egymást, ha valakinek távoznia kellett, belépett helyette más...:)

Szerintem nem is nagyon lehetett érezni irományaimon az alkoholos befolyásoltságot, mondjuk valakivel kicsit őszintébb voltam, mintha teljesen józan lettem volna. De nem biztos. Ennyi belefért.:)

Amúgy ez a keddi nap igencsak misztikus volt. 

Rossz érzés fogott el egy ismerősöm kapcsán, írtam neki, és kiderült, hogy sajnos bejött a megérzésem... 

Remélem, tényleg nincs nagy baj... 

Telefonon-facebookon több régi kedves ismerőssel beszélgettem.

És bejelölt facén egy lány.

Egy lány, akivel 1995 nyarán egy hétig együtt nyaraltunk a Balatonon. 

Ő akkor a móvári Kossuth Lajos Gimnáziumba járt, és mesélte, hogy van a suliban olyan tagozat, ahol németül tanítják a tantárgyakat. 

Ezt érdekesnek találtam, később utánanéztem, jelentkeztem, felvettek... Így kerültem én Mosonmagyaróvárra...:)

---

Szerda. Munka után bementem apuhoz. 

Átbeszéltük az élet nagy dolgait, aztán lementünk az ortopédiára meglátogatni Gyuri bácsit. 

A kórteremből kijövet fater szabályosan lesprintelt, szinte futnom kellett utána. 

Mondtam is neki, hogy "langsam spazieren, fater!" Na jó, nem mondtam...:)

Egyébként meg kezdi felvenni az "alap", "nem túl barátságos" stílusát, amit én a gyógyulás jeleként értékelek...:)

Este a Mekiből hoztam haza vacsit. 

Viszonylag hamar, este 8 óra körül sikerült lefeküdnöm, egy ismerős leányzóval irkálva, telefonnal a kezemben aludtam el. 

Még ébresztőórát is elfelejtettem beállítani, de csütörtökön szerencsére kb. annyival előbb felébredtem, mint amennyivel előbb lefeküdtem, szóval a szokásos alvásadag azért megvolt. 

---

Csütörtök. Az előzetes tervek szerint ügyintézést sem terveztem délutánra, és apuval is megbeszéltük, hogy aznap nem megyek be hozzá. 

Aztán a munkahelyemen telefonon (!) felhívott a szomszédasszonyom, hogy ideje lenne kitakarítanom a lépcsőházat. 

Jogos a kérés, de a stílus eléggé irritáló volt. 

Azt mondta, ha képtelen vagyok rá, majd ő megcsinálja hétvégén. Ezt pedig mindenképpen szerettem volna elkerülni. 

Felhívtam az alsó szomszéd lányt, aki szerencsére ráért, és este együtt kitakarítottunk. 

Persze inkább ő végezte a munka oroszlánrészét, de ha magam módján azért én is segédkeztem. 

Kicsit megcsúsztam a munkahelyen, máshogy nem értem volna a megbeszélt időpontra, így életemben először taxival mentem haza melóból.:)

Ja, és teleshop-nosztalgiában is volt részem: egy bácsi nyilván egy félretárcsázás következtében hívott fel minket, és Kittikét kereste. 

Amikor mondtam neki, hogy Kittike sajnos nincs fent az irodában, hanem lent dolgozik a szereldében, kicsit meglepődött. Nagyot nézett, mondanám, de sajnos nem láttam, hogy mekkorát nézett...:)

Ha már itt az idősíkok között ugrándozok: takarítás után este átjött Harcsi barátom, dumáltunk, hülyéskedtünk... Igazából majdnem sírtam a röhögéstől.... :D

És a Pingwinből rendeltünk vacsorát. A hambi magától értetődően nagyon finom volt, de a palacsinta is bejövős...:D

---

Péntek. Valentin-nap.  Tiszta romantikusan indult.

Egy kollegina véletlenül úgy osztott meg egy dalt facebookon, mintha nekem szánta volna. Pedig ő csak kommentelni akart.:)

Leendő "szembeszomszédom", majd kézen fog és hazavezet. Aranyos.:)

A buszmegállóban tovább folytatódott a romcsi hangulat. 

Történt, hogy a tömegtől távolabb állva rágyújtottam. 

Szívtam a cigit, hallgattam a zenét, egyszer csak azt éreztem, hogy egy kéz megfogja a vállamat. 

Nagyon helyes volt a lány, mosolygott, keze a vállamon... 

Már azt hittem, hogy ingyelölelés, vagy Valentin-napi meglepi-puszi lesz a program... Aztán tök kedvesen megkért, hogy álljak még messzebb a cigimmel...:( :D

Telefonon beszéltem melóban egy kolléganőmmel. 

Utána rögtön írtam neki egy mailt, eszembe jutott egy értelmesnek tűnő válasz a kérdésére. 

Utána rögtön ő is írt nekem egy mailt, csak annyit jegyzett meg, hogy mennyire más a hangom telefonban.:)

Nem ő az első, aki ezt szóvá teszi egyébként, de én ezt mindenképpen a call centeres múltamnak tudom be...:)

És eszembe jut a fősuliról Érczfalvi András tanár úr, aki rádiós műfajismeret órán közölte, hogy az én hangommal a rádiózást inkább ne erőltessem..:)

A munkahelyemről a plázába mentem, vettem apunak egy nagyon cukker zsebrádiót. Sony, de tiszta retró-feeling, azt mondta, megtarthatom... Mondjuk azt még nem tudom, hogy hol fogom használni.:)

Apunál rádióbeállítás, kicsit beszélgettünk, sétálgattunk, aztán hazajöttem.

Már elég fáradt voltam, de a várva várt pihenés kicsit ideje kicsit kitolódott, mert nem találtam meg újonnan másoltatott lakáskulcsomat. 

Ami ott lapult a bevásárlószatyromban. Amire észrevettem, már "fél Gyárvárost" bebarangoltam a kulcsot keresve...:)

Este írtam Dórinak facebookon egy üzenetet. 

A válasz nem az ő stílusában érkezett, de kis gondolkodás után írtam a következő üzenetet. 

Másnap kiderült, jó volt a megérzésem, a lány valamelyik barátnője írt nekem vissza egy buliból.... :)

*

Nem volt alkalmam elköszönni egy kolléganőmtől, akinek most pénteken volt egy darabig az utolsó munkanapja. 

Nagyon nehéz időkben, többé-kevésbé ismeretlenül állt mellém, rengeteget köszönhetek neki!

Puszi, és vigyázz magatokra!;)

---

Szombat. Reggel 6-ra beértem dolgozni. Ez nagy dolog ám esetemben, egyedül nem is sikerülhetett volna..:)

Délig voltam. Írnám, hogy a tervezett dolgokat sikerült megcsinálni, de ez nem lenne teljesen igaz...
De tényleg sokat haladtam.
Ha cigiszünetben bambulok ki a fejemből, és hirtelen felém fordul egy nekem addig háttal álló leányzó, akit nem azzal a frizurával szoktam meg, és mosolyog...
Akkor a bambulás, a szemüveg nélküli bandzsaság, és a meglepettség együtt nagyon morbid visszanézést eredményezhetett...
A kórházi lányt is láttam ismét, egy élmény volt. De tényleg!:)
Munkahelyemről a plázába mentem. Az újságos éppen zárva volt, ezért unalmamban elmentem ebédelni.
Marhapörkölt nokedlivel, csalamádé, és madártej.:)
Jaj de nagyon finom volt...:)
Utána lottó, tippmix.
Jaj, még nem is tudom a lottószámokat...:O
Aztán átmentem a kórházba apuhoz.
Már a hazatávozásról beszélgettünk, de addig még azért két hét hátravan. Szegény már nehezen bírja...
Megkérdeztem aputól, hogy beszélt-e Muci nénivel, és abban a pillanatban betoppant Muci néni. Egy ilyen hét után már nem is nagyon lepődtem meg...:)
Amúgy nem beszélték meg...:)
Kicsit beszélgettünk, aztán hazaindultam.
Szerettem volna megírni a blogbejegyzést, de nagyon fáradt voltam, délután aludtam vagy két órát, aztán kimentem a konyhába, kávé, cigi, mp3.
Utána meg ruhákat rendezgettem, meg mostam.:)
Aztán szunya.
---
Ma eddig csak ébredeztem, néztem ki a fejemből.
Most majd a szép időt kihasználva elballagok Lidlbe.
Aztán kocsonya lesz az ebéd, Muci néni természetesen nem engedett haza üres kézzel...:)
Délután meg benézek a kórházba.
A jövő hét még viszonylag képlékeny, tényleg fogalmam sincs, hogy fognak alakulni a dolgok,d e biztos, hogy majd el fogom mesélni!:)
De mára befejezem.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Kisregény

Lekopogom: alakulnak a dolgok. A fürdőszobám szebb, mint újkorában. Na jó, a csempéről a kormot még egy kicsit vakarászni kéne, valami fűtőberendezés sem ártana, de jó lesz az. 

Apunak már nem fáj a lába, ez óriási előrelépés.

A tegnapi buli meg... Hatalmas volt...:)

Hajnali 3 körül feküdtem le, szóval nem ez lesz a legösszeszedettebb bejegyzésem, de azért ezt-azt megpróbálok elmesélni.:)

---

Múlt héten vasárnap, ahogy említettem is, a poszt megírása után megérkezett Gege. 

Ittunk egy kávét, beszélgettünk, megmutatta a Komlósi Oktatási Stúdióban szerzett oklevelét -büszkeség, gratuláció :)-, és kaptam tőle egy Inter-sálat is.:)

Aztán értünk jött az anyukája, és elmentünk a Marcal Étterembe ebédelni.

Olcsó poén, de a hétvégén már másodszor voltam éttermi fogyatékos, jól megy... ;)

A párhuzamot tudom folytatni: az ónos esőnek köszönhetően a parkolótól az étteremig a téli paralimpia műkorcsolya-számában éreztem magam!:)

Jó társaság, finom ebéd, nagyon jó volt. 

Vujity Tvrtko meg egyre kevésbé normális! De beért a stúdióba!:D

Vasárnap csak tesómék voltak apunál, én nem mentem be, itthon pakolásztam, rendezkedtem. 

Estefelé aztán bratyómmal még elmentünk Lidlbe nagybevásárolni. 

Betáraztam pestós melegszendvicsből, vettem hármat!:) Tesóm kb. ötször kérdezte meg, hogy mindent vettem-e, mert most ugye kocsival voltunk. Hát itthon jutott eszembe, hogy a tojást elfelejtettem...

Szerencsére tesóm reggel pótolta.:)

Vasárnap éjjel rendezték a Super Bowl-t. 

Ezt nem tudom, miért írom le, mert amúgy nem néztem..:D

---

Hétfőn hajnalban összepakoltam az újságokat, amiket tesóm kivitt Écsre. Gyújtósnak.:)

Nem felejtettem el buszbérletet venni. 

Új Volán-igazolványt az új személyi miatt viszont még mindig nem csináltattam... Jó lenne, ha rá tudnák tenni a régi igazolványképet, mert nem akarok szemüveg nélküli igazolványképet csináltatni...:D

Meló után bementem apuhoz, aztán még tesómmal is találkoztam a városban, aki ment vissza Ausztriába, előtte még mekiztünk egyet.

Hazatérve két sörrel vezettem le a napi feszültséget. Mert egy sör nem sör...:)

A Kék fényt viszont elfelejtettem megnézni.:)

---

Kedd. Most nézem, hat éve dolgozom a munkahelyemen. Hihetetlen gyorsan telik az idő...:)

Reggel megint a buszmegállóból jöttem vissza, mert hogy "valamit bekapcsolva felejtettem". Persze semmit sem...:/ :)

Meló után egy kedves kolléganőm vitt el a plázáig, és életemben először vásároltam a Norbi-boltban.:)

Micsoda dilemma: megkérdezte kollegina, hogy eldobjon-e a kórházig. Na most, ha elvisz, addig is beszélgetünk.

De ha elvisz, úgy tűnik, mintha lusta disznó lennék, aki a plázától nem képes elsétálni a kórházig. 

Végül gyalog mentem. Szerintem néha hajlamos vagyok túlagyalni a dolgokat...XD

Apám megkapta második virtuális sárga lapját. 

Anyu helyett ezúttal csak tesómat és engem sértegetett, ez is egyfajta előrelépés...:/

Hazatérve négy doboz sört ittam meg levezetésként. 

Dolgozott az ideg...:)

---

Szerda. Hm... Figyelj, tanmesének sem utolsó!;)

Reggel kolleginával leszálltunk a 7-es buszról. 

Velünk együtt szállt le egy nő is, és elég rendesen ellépett tőlünk. 

Még eszembe is jutott, hogy jaj szegény kollegina mennyivel hamarabb beérne, ha nem az én béna tempómban kellene ballagna. 

Aztán egyszer csak azt láttuk, a jóval előttünk ballagó nő akkorát esik a csúszós járdán, mint az ólajtó... Még nekem is fájt...:)

Persze felállt, leporolta magát, és ment tovább, szóval szerencsére nem esett baja. De amikor a kritikus részhez értünk, kollegina még rám is szólt, hogy vigyázzak. 

Tanulság? Nem tudom... Lassan járj, tovább érsz! Vagy valami ilyesmi...:)

Meséltem, hogy van a munkahelyemen egy-két ETO-s károgó, akik mindig bekóstolnak valami aktuális meredek témával. 

Egyikük a téli átigazolásokról érdeklődött. Elmondtam neki, hogy Romániából igazoltunk kapust, Pogacsics Krisztiánt, aki amúgy egerszegi nevelés. 

Majd jött a kérdés: "Zalaegerszeg?" NEM BAMMEG: VAS!:D 

Kész...:D

Meló után megint bementem apuhoz, és vittem egy sört apu szobatársának, a 83 éves Pista bácsinak, aki egy nagyon vagány öregúr.:)

Aput meg véletlenül Anyunak szólítottam... :( Amikor szólt neki az ápolónő, és nem hallotta meg... 

Hazatérve sör helyett pestós melegszendvicsel zártam a napot. Íz-orgia, fantasztikus, ajánlom mindenkinek!;)

Van egy lány... Nem, nem fogom őt reklámozni. Lényeg a lényeg: jó, hogy van!:)

Este egy bölcs idézetem kapcsán váltottunk pár meglepő üzenetet egy inkább látásból ismert kolléganőmmel. Meglepődtem.:)

---

Csütörtök reggel valahogy nyugtalan érzés tört rám. Régen fizettem be csekket. Valahogy a fürdőszoba-felújítás, meg a kórházbajárás közepette feltűnt, hogy régen voltam postán.

Felforgattam az egész lakást, de szerencsére csak olyan befizetetlen csekkeket találtam, amiket nem is akartam befizetni.:D Persze pénteken aztán tele lett a postaláda...:/ :)

Hm... Buszmegálló, tömegjelenet, meglöktek. 

Ilyenkor mindig megpróbálok valami oszlopot vagy ilyesmit keresni, amibe megkapaszkodhatok, vagy trükkösen megpróbálok "leülni", hogy a nagy esést elkerüljem. 

Most ilyesmire nem volt lehetőség, valahogy reflexből átkaroltam az előttem álló vadidegen lány derekát. 

Persze mint akit áramütés ért, amint egyenesbe jöttem, rögtön elengedtem, és elnézést kértem. Már vártam a pofont, de szerencsére nem volt harag...:)

*

Nem nagyon vagyok otthon a párkapcsolatokban. Jószerivel csak külső megfigyelői, tanácsadói státuszig jutottam el eddig. De ez az idézet nagyon találó, ebben szerintem sok minden benne van: "Sok múlik azon egy párkapcsolatban, hogy a társad ne csak feldobni tudd... hanem el is kapni."

*

Csütörtökön nem voltam bent apunál, viszonylag hamar hazaértem, és egy-két rokont/ismerőst hívtam fel telefonon, és tájékoztattam őket apu állapotáról. 

Este nagyon komoly fejfájás tört rám, amit legjobban a szobámban éreztem.

Már fel voltam rá készülve, hogy szénmonoxid-mérgezésben meg fogok halni, mindenesetre bevettem az utolsó készleten lévő Algoflexet, és lefeküdtem aludni.

---

Péntek reggel felébredtem, szóval nem haltam meg szénmonoxid-mérgezésben, és a fejem sem fájt. 

Mindenesetre felírtam a kezemre egy hatalmas A betűt, hogy vegyek A plázában Algoflexet.

Nem fogjátok elhinni, de miután Gergő kolléga meló után eldobott a plázába, vettem Algoflexet a gyógyszertárban. 

Aztán a vodafone-ban befizettem a legutóbbi számlámat, amiről még csekket nem kaptam, csak SMS-t. Meg nézegettem a potenciális új telefon-jelölteket. Kettőre szűkült a kör. 

Apunak az Alexandrában vettem egy könyvet. Az volt a kérése, hogy puha kötésű, tehát könnyű könyvet vegyek, és legyen izgalmas olvasmány.

Elég bizarr módon orvosi krimi lett belőle, de örült neki.:)

Ismét betértem a Norbi-boltba, vettem magamnak üdítőt, mesterséges édesítőszerekkel.:)

Újságos... Khm... Amióta új a számítógépem, könnyebben hozzáférek az online felnőttfilmekhez, így már nem szoktam DVD-t venni. De most mégis megakadt rajta a szemem, és akartam venni egyet. 

Mondtam az eladónak a címet, aki nem találta meg a mögötte lévő polcon. 

Én próbáltam navigálni, hogy jobbra-balra-középre-nem ott-kicsit lejjebb-kicsit feljebb, de miután egyre távolabb kerültünk a céltól, és mögöttem egyre nagyobb sor gyűlt fel, mondtam, hogy hagyjuk a fenébe, maradjunk a FourFourTwo-nál. Az is elég perverz.:D

A kórházi látogatás nagy röhögéssel kezdődött, ugyanis egy járókeretes néni engem meglátva fennhangon közölte a szobatársával, hogy egy sánta ment a folyosón. Tényleg, nem én találtam ki.:)

Apu egyik szobatársánál egy nagyon helyes leányzó volt látogatóban, és olyan kedvesen köszönt, hogy már azon kezdtem el gondolkodni, hogy ismerem-e valahonnan. 

A történet egyébként érdekes fordulatot vett, mert a lány később sírva távozott...:O

Apánk viszont beindult: egy mankóval-két mankóval, sőt, mankó nélkül is nagyon ügyesen jár, ez utóbbit persze nem kéne erőltetni. 

De ahogy már írtam, tényleg hatalmas dolog, hogy már nem fáj a lába. Amikor hazaindultam, kikísért a lifthez. Haladunk.:)

Szerintem kifáradtam így a hét végére: kishíján rágyújtottam a buszon, pedig tictacot akartam elővenni.:)

A buszon pedig találkoztam egy ismerős csajjal, a pasija meglepő módon magázott...

Itthonról felhívtam Muci nénit, hogy egyeztessük a másnapi közös apulátogatást. 

Fater kérésének megfelelően mondtam neki, hogy ne nagyon vigyen neki semmit, mert mindennel bőven el van látva. Ott motoszkált a fejemben, hogy megmondjam neki, hogy nekem se hozzon semmit, de aztán nem mondtam..

Később rendeltem a Pingwinből két hambit, meg desszertet, megnéztem a Larvik-ETO kézimeccset, és nyugovóra tértem.

---

Szombat. Viszonylag korán felébredetem. 

Elég nyugtalanul aludtam, mindenfélét összeálmodtam. 

Egy csajjal összebújva tévéztem, és megint begyulladt a fogam. 

Ébredés után rögtön megtapogattam az arcomat, nem volt feldagadva. 

A lánynak is hűlt helyét találtam, a szemüvegem viszont éjszaka rejtélyes módon kettétört...:O

A reggeli sporthírek közben meg az is eszembe jutott, hogy egy barátomat fel kellett volna hívnom a kézimeccs eredményével, de bealudtam... 

Így csak a megkésett üzenet ment, hogy bocsi, elfelejtettem. 

Apunak találtam egy tiszta, normális állapotban lévő szabadidőgatyát.:)

A plázában ebédeltem. 

Két affektáló sznob p*csa mellett sikerült helyet találnom, olyan szinten irritált a beszédjük, hogy majdnem arrébb ültem. 

Adtam fel lottót, tippmixet az újságosnál. Bár másik eladó volt, a DVD-kre rá sem néztem.:)

Vettem még pár dolgot az esti bulira, aztán elindultam apuhoz. 

Picit kettesben beszélgettünk, aztán megérkezett Muci néni. 

Apunak hozott egy kis fasírtot, meg pár szem rétest. Megnyugodtam.

Aztán jött egy másik szatyor. 

Nekem meg hozott petrezselymes krumplit rántott csirkével, egy nagy tálca rétest, meg borsólevest. Mert az nem járja, hogy mindig húslevest főz nekem...-mondá a drága Muci néni...

Hát a pofám leszakadt...:D 

Tényleg csak a beszélgetés miatt akartam vele találkozni, meg sem fordult a fejemben, hogy hozzon is nekem valamit. Persze megköszöntem a kedvességét.:)

Hazafelé mondjuk mókásan néztem ki: a hátizsákom tele apu cuccával, az egyik kezemben szatyor sörrel-pezsgővel, a másikban egy komplett háromfogásos ebéd.:)

Itthon még kávéztam, vacsiztam, facebookon beszélgettem egy kicsit, meg vacsiztam: megágyaztam a sörnek.:)

Fél 7 körül indultam el a házibuliba, és pont hétre ott is voltam.:)

Gyerekek, ez valami fergeteges volt!

Sör-pálinka-almalikőr-zsíros deszka, karaoke, beszélgetések, vonatozás, táncitánci, spontán nyiratkozás (!), nem is beszélve Kata barátnőm szlovén párjának angol-német-magyar nyelvű stand up-járól, amin egyenesen besírtam a röhögéstől! Nem normális...:)

És még egy zalai falunap-látogatás terve is körvonalazódik....:)

Szóval nagyon-nagyon jól éreztem magam, igen jó kis este volt. 

Egy nagyon jó arc taxis hozott haza. 

Mivel a héten egyszer két, egyszer négy sört ittam meg a konyhában, most megittam még hármat, csak, hogy az átlag meglegyen. És hogy 3-kor tudjak lefeküdni...:)

Még azért egy kis szalonna-sajt-vöröshagyma-zsemle-ásványvíz-Algoflex kombó befigyelt lefekvés előtt.:)

Nincsenek alkoholproblémáim. Per pillanat.:)

De tényleg sikerült ezúttal okosan inni, másnapos sem vagyok, és mindenre emlékszem. Azt hiszem.:)

Most majd hamarosan fürcsi, ebéd, aztán megyek a plázába sportért, utána meg apuhoz. Necces lesz mondjuk, mert Muci néni kajája után általában csendespihenőt kell tartanom, az most nem fog beleférni.:)

Utána meg szerintem kimosom apánk cuccait.

Jövő hét? 

Hétfőn apu átköltözik a rehabilitációs osztályra, szóval meglesem az új helyet. 

Meg kéne venni végre a telefont, mert az új előfizetésem sokkal kedvezőbb lesz. 

Csekkeket is kell befizetni, szombaton meg meló. 

Ja, és szemüveget is kéne csináltatnom, de ez gondolom hosszadalmas lesz, Anyu már nem tud protekciós gyors időpontot kérni. 

De valahogy megoldódik. 

Valahogy minden megoldódik. 

Na de mára tényleg ennyi, kifolyik a szemem...:)

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

A vér szava. Vagy valami ilyesmi. (700. bejegyzés)

Egy csöppet mindenképpen rendhagyó lesz a mai bejegyzés: Gergő barátom hivatalos hozzám egy kávéra, szóval elkezdem írni a posztot, jutok, amíg jutok, aztán majd folytatom.

Ahogy végiggondolom, annyi lányról fogok ma említést tenni, mintha nekem is lennének nőügyeim. Mintha igaza lenne ismerősömnek, miszerint én pusztán lelki hipochonder vagyok...:)

---

Múlt héten vasárnap megfőztem a Smack tésztát. Tényleg igaz ezekre a műanyag kajákra, hogy lehetetlen őket elrontani...:) Finom volt, kevés volt...:)

Kaja után aludtam, tévét próbáltam programozni a konyhában, meg agyaltam. Hülyeségeken... Ez sajnos mostanában elég sokszor előfordul...

Ja, és fürödtem is: teljesen jó az új fürdőszoba, csak fűtés nélkül pöttyet hideg van...:/

---

Egy-két rövid sport-szösszenet:

-Forma-1: kifejezetten rusnyák az új gépek. Némelyiknek úgy néz ki az orra, mint egy műbráner... Nagyon gáz... Ha még hozzáteszem, hogy az első tesztek alapján megbízhatatlanok is, akkor elmondható, hogy tragikomikus szezonnak nézünk elébe...:/

-a tíz éve elhunyt Fehér Miklósra emlékeztek az ETO-nál. A sírnál beszédet mondott a klub korábbi csapatkapitánya, a később furcsa körülmények között távozó Stark Péter. Ő is kapott aranyérmet Tarsoly Csaba tulajdonostól. Remélem, hogy ez egy lépés a békekötéshez, Stareknak valamilyen formában az ETO-hoz kell tartoznia. 

-Hamarosan kezdődik a téli olimpia. Nem vagyok nagy rajongója a télnek és a téli sportoknak, de elkeserít, hogy Szocsi hangulatát a sport ünnepe helyett a terrorizmustól való rettegés fogja meghatározni...

---

Hétfő. Időben keltem, időben elindultam dogozni. És időben be is értem, szóval teljesen jó. 

Működött a bojler, működött a viber, szóval teljesen elégedett voltam. 

Délután eljött velem kollégám, és befejezte a fugázást a fürdőszobában, és bekötötte a mosógépet is. És eljött egy ismerősöm is, aki fogyatékos-témában írja szakdolgozatát, és én voltam az egyik interjú-alany. 

Közben elindítottam egy mosást, és amíg a két srác itt volt, tökéletesen ment is a gép. Aztán persze megállt. 

Nem akarom túlragozni, kétszer áztattam el a frissen fúgázott fürdőszobát, aztán a szomszéd srác segítségével sikerült rájönni, hogy nem a mosógéppel, hanem a bekötéssel van a gond. 

Aztán jött a telefon, hogy apunak nem lett jó az EKG-ja, és a háziorvos nem javasolja a műtétet... Na, ekkor jött egy mélypont, nagyon rossz kedvem lett. Ha elmaradt volna a műtét, az nagyon gáz lett volna... De nem maradt el, mint lentebb majd kiderül... 

Jó tizenöt éves történet: Écsen a fogorvosnál várakoztunk Anyuval. Rajtunk kívül egy korombeli csaj volt még ott. Amikor bement, és Anyuval kettesben maradtunk, édesanyám elkezdett röhögni. Megkérdezte, megismertem-e a lányt. Hát persze, hogy nem. 

Nos, ő volt az a lány, aki az első emberke életemben, aki a járásom miatt kicsúfolt. Béna kacsának nevezett.:)

És most bejelölt facebookon..:)

A félreértések elkerülése végett: semmi harag nincs bennem, csak röhögök a sztorin, viszont totálisan meglepődtem rajta, hogy emlékszik rám, hiszen max. 1-2 hónapig jártam oviba, és a fogorvoson kívül máshol nem találkoztunk...:)

Este exkolleginával beszélgettem facebookon. Teregetés közben jutott eszembe a fergeteges poén, hogy kolleGina..:) höhö...:)

Különben tényleg hihetetlen lány, nagyon sajnálom, hogy nem beszélgettünk akkoriban, amikor egy helyen dolgoztunk, de így legalább nagy meglepetéseket tudunk egymásnak okozni..:)

És jövök neki egy levéllel, ami nincs elfelejtve...:)

---

Kedden meló után Gergő kollégám hazadobott, majd a főnököm feljött este, és orvosolta a mosógép-bekötés problémát. 

A napot konyhai "sör-cigi-mp3-facebook-szeánsszal" fejeztem be. Már meg sem lepődtem, hogy Dóritól abban a pillanatban kaptam üzenetet, amikor a Hip Hop Boyz-zenekar A hegyekbe fönn című örökbecsű slágere az "eljön a Dóra a dáridóra" sornál tartott. Komolyan..:)

---

Szerdán nem dolgoztam, aput kísértem be a kórházba. Jó is volt, hogy ott voltam... Szegényem süket, mint az ágyú, de nem nagyon vesz róla tudomást, pedig a 35 év vagongyári kovácsüzemi munka megtette hatását. 

Így elég sokszor én "fordítottam" neki, vagy épp mondtam el helyette az általa kevésbé fontosnak gondolt, ám mégiscsak lényeges információkat az orvosoknak. 

Szerencsére az aneszteziológus leokézta a műtétet, nem kellett az EKG miatt kardiológushoz menni, szóval sínen voltunk. 

Van annak valami diszkrét bája, amikor az apát sánta fia kísérgeti az ortopédián...:D

Engem már többször műtöttek azon az osztályon, bár a nővérek közül egyre sem emlékeztem... Most már van egy-kettő, akire emlékszem. Meg gyógytornász néni is..:)

Az viszont aranyos volt, amikor apu megadta a telefonszámomat, mint legközelebbi hozzátartozóét, és kiderült, hogy kórházi flottás (volt) a számom. 

Magamra vontam az érdeklődést...:)

Aput lepakoltunk, aztán ismerősünk hazahozott. 

Már nem mozdultam ki itthonról, pihengettem. 

Még a kórházból várakozás közben felhívtam a háziorvosomat, hogy a fogyatékossági támogatáshoz szükséges dokumentációt mikor tudná nekem megírni. Azt mondta, nem írja meg, amíg nincs időpontom. Persze időpont nem is kell, mert a papírokat az Államkincstárnak kell benyújtani. Ezt nem értette. Én sem...:/ :)

Délután átjött Pista, elvégezte a legeslegutolsó simításokat a fürdőszobában, így már elmondható, hogy elkészült a fürdőszobám!:) 

Már csak a fürdőszoba-szekrényt kell valamikor kicserélni, meg valami fűtőeszközt kell beszerezni, mert olyan hideg van a fürdőben, hogy komolyan zsibbad a lábam, mire végzek a zuhanyzással..:/

Nem nagyon volt étvágyam a nap folyamán, és addig-addig gondolkodtam a kajarendelésen, míg végül bundás kenyeret sütöttem..:)

---

Csütörtökön újra mentem dolgozni. Reggel időben felkeltem, de eszembe jutott, hogy le kéne pakolnom a ruhaszárítót, így azt még megejtettem gyorsan. 

A Családi titkok valamelyik epizódját néztem közben, de nem vártam meg a végét. Így nem tudtam meg, hogy alakult az egyetemista lány, és a roma származású autószerelő fiú családjaik által nem preferált románca. 

Aztán még cigiért is el kellett rongyolnom, de így pont tökéletes volt az időzítés, mert az ilyenkor útba eső dohánybolt 6-kor nyitott. Jaj, hogy az a hely mennyire nem akadálymentes...:/ 

Mindig attól fosok, hogy kiesek az ajtón...:)

Khm... Kedves kolléganőimhez új, vagyis egy általam eddig nem ismert leányzó érkezett. Nagyon aranyosan figyelte rövid beszélgetésünket. Nagyon szimpi volt, és ezt az infót sajnos (?) nem bírtam magamban tartani, közöltem egyikükkel viberen. Aztán olyan kulisszatitkokat tudtam meg a csajról, amik ugyancsak összezavarták a bioritmusomat...XD

Napközben már sejtettem, hogy visszaértek hozzá a hírek, délután már bizonyosságot is szereztem róla..:)

Nincs ezzel semmi gond... Megtaláltam a lányt facebookon, és hát a fényképei alapján... Nos, elég impulzív életet élő leányzóról beszélünk, aki egy magamfajta Little-kóros fiatalember számára nem pálya, de tény, szimpatikus...:)

Meló után elmentem a plázába, vettem apunak egy-két dolgot a kórházba. Meg magamnak vacsorára. 

Aki rendszeresen olvassa a blogot, sejtheti, aki közelebbről ismer tudja, apámmal kapcsolatunk messze van az ideálistól. Mégis tiszta idegbeteg voltam, mire a kórházba értem. 

A második emeleten van az ortopédia, simán fel szoktam menni gyalog, de most lifteznem kellett, annyira izgultam, hogy rendben ment-e a műtét. 

Nos, fatert elég erős fából faragták: másfél órával a műtét után már olvasgatott az ágyában. 

Elég sokat beszélgettünk -persze magunkhoz képest-, több, mint egy órát maradtam. 

Nem igazán ismerem az ízlését, nem tudom, mit vigyek neki a kórházba, ezért örültem, hogy a magamnak vacsorára vett zsemléből elkért kettőt..:)

Hazajöttem, fürcsi, vacsi, ismerősök értesítése a műtétről, aztán el is telt a nap...

---

Péntek. 2-kor leléptem melóból, mert kórház előtt még el kellett mennem Lui barátom anyukájához. 

Picit beszélgettünk, ittam egy kávét, aztán elindultam a kórházba. 

Nagy nap volt: apu megtette az első lépéseket, persze a műtött lábát még nem nagyon terhelheti. 

Ismét csak jó sokat beszélgettünk, bár a nap végén megkapta az első virtuális fekete pontot/sárga lapot/maflást: Anyuról beszélt olyan dolgokat, amik engem elég érzékenyen érintenek, de ezeket nem tehetem szóvá, semmi értelme a vádaskodásnak, így ezeket le kell nyelnem, el kell engednem a fülem mellett... 

A buszmegállóban kis híján megverettem magam. Történt, hogy gondolataimban elmerengve bevillant egy mondat, amit most nem írnék le, de maradjunk annyiban, hogy szerepel benne egy női név...:D. Ezen aztán persze elröhögtem magam. 

Így persze sikerült konkrétan pofán röhögnöm egy épp arra járó vagány kisebbségi fiatalembert, aki elég hülyén nézett rám. Meg tudtam érteni...:D

A buszon ellenőrök voltak. Én meg az új személyimhez nem csináltattam új Volán-igazolványt.

Nem is nagyon akartam, de el is feledkeztem róla. De szerencsére az ellenőrök nem kérték a személyimet... 

Itthon mostam egy adagot, meg Fenyő Miklós-koncertet néztem az M3-on. Hatalmas lájk ennek a csatornának..:)

---

Szombat. Elég idegesen kezdtem a napot, mert tesómék péntek este jöttek vissza Magyarországra, de szokásukkal ellentétben elfelejtettek lejelentkezni telefonon. 

Eléggé aggódtam, de tesóm szerencsére felhívott, szóval megnyugodtam. 

Aztán megérkeztek hozzám. 

Először a piacra mentünk, vettem szalonnát és hagymát...:)

Utána lottó-tippmix. 

Vettünk apunak egy könyvet, magamnak meg megvettem Nick Vujicic második könyvét, meg a Kétbalkezesek szakácskönyvét. 

Elég szájbarágós módon le van benne írva sok főzéssel-sütéssel kapcsolatos dolog. Lehet, hogy csak porfogó lesz, de 1000 forintot mindenképpen megért. Ja, és ma már olvasgattam...:)

Vettem két farmert is, mert amik vannak, azokat ki kellett mosni, a vésztartalékok pedig elég tragikus állapotban vannak. 

És két övet is kaptam ajándékba...:)

Aztán elmentünk a Patioba, tesóm meghívott a Patioba pót-szülinapi ebédre. 

Végre megkóstoltam a harcsapaprikást túrós csuszával. Nagyon-nagyon finom volt...:)

Onnan iránya  kórház, mentünk aput látogatni. 

Khm... Kemény menet lesz ez... 

Ha remeg a keze, és nem szedi a Parkinson-gyógyszerét, az ellen nem sokat tehetek. 

Ha kapott egy A4-es papírnyi leírást, hogy a csípőprotézis-műtét után mire kell figyelni, ő meg közli, hogy sosem tartotta be A-tól Z-ig a szabályokat, az meg no comment... 

Azért remélem, hallgatni fog ránk és az orvosokra. A saját érdekében. 

Még meglátogattuk ITO-s ismerőseinket, és hazajöttünk. Felpakoltuk a vásárolt cuccokat, majd tesómék kimentek Écsre rendezkedni, én maradtam, mert ugye Gergővel találkozom. 

Lepakoltam a ruhaszárítót és mostam...:)

És megnéztem az ETO-Podgorica meccset. Döntetlen lett. 

Az Egyetemi Csarnokban játszották a meccset, és sógornőm szülei is kint voltak...:)

Megosztottam egy zenét facebookon, és nem tudom miért, de beugrott róla egy ismerősöm. Aki persze lájkolta is.

Amíg pedig ráírtam, ő is küldött nekem egy zenét...:O

Hogymikvannak..:D

---

Ma reggel időben felkeltem. Mondjuk hajnalban is felébredtem, olvastam egy kicsit....:)

Meghalt Karl Erik Böhn... Tudtam, hogy hetei vannak hátra, de ez mégis nagyon hirtelen történt...

Nyugodjék Békében!:(

Szóval hamarosan jön Gergő, aztán valószínűleg elmegyünk étterembe ebédelni. 

Délután tesómékkal Lidl, meg kéne vennem egy párnát.

Kispárnánál nagyobb, nagypárnánál kisebb. 

Écsen van olyan, szóval tudom, mit szeretnék, de hogy kapok-e olyat, az más kérdés...

Meg a kórházba is bemegyünk. 

---

Jövő hét? 

Meló, kórház, rendrakás...

Biztosító-szuggerálás, a háziorvossal is dűlőre kéne jutni, meg szemüveget is kellene csináltatnom, mert már elég ortopéd állapotban van. 

Szombaton meg buliba vagyok hivatalos. Jaj de régen voltam már....:)

---

És végeztem. 

Tökéletes időzítés, Gergő fél 11-re ígérkezett...:)

Szóval mára ennyi!

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra: sál, sapka, korcsolya...

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)
-És Gergő megérkezett...:)-