Diplomáciai bojkott

Csütörtökön meglepően gyorsan végeztek a szolgáltatók az ellenőrzésekkel, délre már túl voltam mindkettőn. Az áramos nő azt hitte, hogy 31 a házszámom, ami ugye az ETO Stadion, szóval nem tévedett nagyot.:)

Délután aztán sikerült jól eltökölnöm az időt, pihentem, tévét programoztam, rendezgettem az összegyűlt számlákat-iratokat, így elég gyorsan este 7 óra lett, amikor is mentem fodrászhoz.

Pénteken dolgoztam, viszonylag aktív, ezáltal gyorsan telő nap volt...

Munka után bementem az ETO Parkba, elkértem a bérlet mellé járó ingyenjegyet a tegnapi ETO-meccsre.

Már távozóban voltam, amikor összefutottam valakivel, és rögtönöztünk egy spontán beülős-beszélgetős "délutánt".

Az ő kilétét fedje jótékony homály, vagy maradjon a mi titkunk, ahogy jobban tetszik! :)

Onnan hazabattyogtam, tesómmal megvártuk sógornőmet, aztán kimentünk Écsre.

Apu leszervezte a másnapi ebédet a szomszédnénivel. 

Én meg mondtam, hogy nem fogok tudni itthon ebédelni, mert 2-kor ETO-meccs. Ezen persze kiakadt. Hogy nekem mindig csak a meccs, meg miért kell nekem bemennem, stb. stb,

Így aztán eldöntöttem, hogy nem megyek be meccsre, megnézem tévében.

Másnap már persze felülbírálta az álláspontját, mondta, hogy menjek be nyugodtan, de akkor már eldöntöttem, hogy nem megyek be. Elvette a kedvem...

Sosem voltunk valami jóban, messze vagyunk nem hogy az ideális, de még a klasszikus apa-fia-kapcsolattól, de azért igyekszem türelmes lenni... Meg azért fater is igyekszik a maga módján, szóval nem szabad felb*sznom az agyam...

Így hát otthon ebédeltem, megnéztem a meccset. 2-0-ra nyertünk, már 8 pont a csapat előnye a második helyezett MTK előtt, ami szinte hihetetlen. Még a végén bajnokok leszünk! :)

Meg mostunk, rendezkedtünk, temetőbe mentünk, aztán jöttünk vissza Győrbe.

Tesómékkal és két kedves barátunkkal sörözgettünk egyet Smuki sörpatikájában. Régen is találkoztunk velük, szóval jó volt egyet beszélgetni.

Szülinapomra tervezzük a következő összeröfföt, ami végre szombat lesz, és végre egyszer bátyám szabadnapos lesz...:)

Ja, és kiesett Zámbó Krisztián az X-faktorból!!! El sem hiszem!:) Azt hittem, apja rajongói a győzelemig "rugdalják" a csávót, de hál' Istennek nem fogják!

Még a végén nézni is fogom a műsort!:)

---

Reggel volt egy kisebb (?) rosszullétem, hidegrázós-leizzadós-lábzsibbadós, nem volt valami kellemes, de már talán rendben vagyok...

Lementem Sportért, aztán ettem finom gulyáslevest, most meg itt pötyögök Nektek.

Délután F1 idényzáró Brazíliából. Jó lenne, ha a nyolcadik helyről induló Alonso meg tudná nyerni a VB-t, de ez eléggé reménytelennek tűnik..

Mindegy, azért természetesen szurkolunk!:)

Jövő héten sokmászkálós-ügyintézős délutánok vannak tervben. Elég stresszesnek ígérkezik...

Szombaton ledolgozás, ami csak azért gáz, mert 2-től ETO-meccs... Idegenben, tévében.

Azért remélem, minél többet sikerül látni belőle...:)

És ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Összevisszaság

Teljes összevisszaság uralkodik. A lelkemben, a gondolataimban, a "dolgaimban", az életemben. Persze gondolom ez ilyenkor valamennyire "természetes"...

Szombaton délelőtt pakolásztam-olvasgattam, délután pedig ETO-meccsre mentem. Az Eger ellen játszott a csapat, 2-1-re nyertünk úgy, hogy nagyon hamar vezettünk 2-0-ra, aztán mégis sikerült izgalmassá tenni a meccset.

Az más kérdés, hogy nem sokat láttam a meccsből, nagyrészt beszélgettünk-

Utána betértem a Borvirágba. A "törzsvendégek" mondták, hogy hiányoltak az előző meccs után. Amikor elmondtam mi történt, meg akartak hívni egy vigasztaló felesre. Akkor gyorsan leléptem. 

Sörözgetek-sörözgetek, de rövidet nem akarok inni. Tartom, hogy az ember rossz kedvében ne igyon, mert az ital mindig a "meglévő kedvet" erősíti. Ennél rosszabb kedvem pedig nem nagyon lehetne...

Milyen relatív minden, Te jó ég... A múltkor azért voltam elkenődve, mert egy lány kikérte magának, hogy megkínáltam palacsintával... Pff...

Itthon még söröztem kicsit, kaja, fürdés, majd alvás. Mivel a meccs délután 2-kor volt, időérzékemet valamennyire elveszítettem, nem tudom, mikor feküdtem le, de olyan este 8 lehetett...

---

Vasárnap ki akartam menni Écsre fatert látogatni, meg mosni, de mivel majdnem 9 körül keltem fel, ez nem jött össze...

Lementem Sportért, takarítottam, kaját rendeltem...

És vártam Anyut... Ugye ilyenkor délután szokott jönni, mindig rám csörgött, hogy hol tart a készülődésben, hogy menjen-e boltba, majd hogy itt van az udvarban, menjen, és segítsek felcuccolni. Persze a telefon néma maradt...

Közös program volt még ilyenkor a Cobra 11-nézés is...

Ezúttal persze Forma-1 volt, Amerikai Nagydíj. Hamilton nyert, így még élnek Alonso VB-esélyei. A futamon amúgy bealudtam, 3 körrel a vége előtt még fent voltam, de a befutót már nem láttam...

---

Hétfőn reggel egyedül kávéztam, és nem kocsival mentem dolgozni...:(

Délután Rékával találkoztunk az Árkádban, beszélgettünk egy nagyot.

Este tévé-maraton. Barátok közt-Kék fény-Showder klub, meg még talán valami politikai kerekasztal-beszélgetést is megnéztem, képtelen voltam elaludni...

Anyuval egyébként mindig nagy Barátok közt-fanok is voltunk, mindig megkonzultáltuk az eseményeket, jókat röhögtünk a hülyeségeiken...:)

---

Kedd. Előbb leléptem melóból. Elmentem postára számlákat befizetni.

Tesómmal ugye most intézzük a lakásvásárláskor elmaradt átiratásokat a különböző szolgáltatóknál. Hogy miért? Egyrészt, hogy ne apánkat kavarjuk össze az Écsre érkező számlákkal, másrészt ez is egyfajta figyelemelterelés.

Hihetetlen egyébként, hogy mindenhol kifizettük az esedékes számlákat, megváltoztattuk a levelezési címet, és 4-5 nappal az átiratás bejelentése után kiállított csekkeken érkeznek a már befizetett számlák... Résen kell lenni, de van olyan szolgáltató, aki már csőbe tudott húzni... :/

Aztán beszéltem az e-on-ügyfélszolgálattal, akik gyakorlatilag semmiben nem tudtak segíteni...

A menüpontok... Gyakorlatilag azt is ki kellett választani, hogy jobbkezes vagyok, és szeretem a bundás kenyeret... :)

Ezután meccs. ETO-Paks Magyar Kupa-mérkőzés Győrben, de nélkülem... Mert hideg volt, a megszokott helyünk le volt zárva, és egy cimbora sem ért rá, egyedül meg nem mentem ki...

4-0-ra nyerünk, a 70. percben kimentem egy cigire, ezalatt 2 győri gólról, és egy kiállításról maradtam le. Jellemző...:)

Sorsoltak a női kézilabda BL-ben. Sajnos az ETO és a Fradi elkerülte egymást, pedig örültem volna, ha megmutathatjuk a pesti zöldeknek, hogy a BL azért más kávéház, mint a KEK.:)

---

Tegnap délután vicces volt. El akartam menni postára, meg boltba. Egyik kollégám mondta, hogy eldob a Sparba, ott van posta, és bolt is. Nyilván...:) 

De mondtam, hogy én a belvárosba megyek, és megköszöntem a felajánlást. Aztán összefutottam egy kolleginával, aki ugyanezt ajánlotta fel. És velük elmentem a Sparba. 

Persze összefutottunk a kollégával, szerencsére nem volt sértődés...:)

Ja, és az ottani "százforintos boltban" vettem barcelonás borotvazselét, és 3 az 1-ben kávét is. "Eredeti merchandising"-termékek, meglepően kedvező áron...:)

Egyébként Anyuval a Spar is "törzshelyünk" volt, és az illatok, egyebek eszembe hozták ezeket a közös bevásárlásokat, "termékvadászatokat"...

Rengetegszer eszembe jut, hogy ezt meg azt Vele csináltam, ő szerette, neki vettem, stb. 

Valamit "viszek tovább", valamire képtelen vagyok. Ez ilyen...

Ja: "megkaptam" az új Children of Distance-albumot. Nagyon szép, nagyon jó. Elég depis muzsika, de most ez "kell", nem vágyom rutyutyura...

---

Most csütörtök délelőtt van. A munkahelyemen unatkozom, ezért kivételesen innen pötyögök, de semmi gond, 9-kor cigiszünet...:)

Ez persze csak vicc. Itthon vagyok. A gázosok fél 12-kor, a e-on 12 és délután 4 (!) között jön mérőórát ellenőrizni. Egyik sem volt hajlandó munkaidő után jönni, aput nem akartam berángatni, ezért aztán itthon maradtam, pakolászok, rendezgetem a számlákat, stb.

És kíváncsi vagyok, jönnek-e a kedves szolgáltatók, és ha igen, mikor...

Ez azért "gáz" - GÁZ! érteed? :) -, mert szinte terápiás jelleggel szeretek most emberek között lenni, most meg max. a Morning Show beszél hozzám...

Késő délután talán találkozom egy kedves ismerőssel, este 7-kor meg fodrász...

---

Holnap meló, aztán estefelé megyünk ki Écsre.

Szombat reggel meg jövünk vissza, délután 2-kor ETO-Debrecen szuperrangadó, este meg lájtos sörözés egy-két jóbaráttal.

Meg persze "finálé" a Forma-1-ben. 

---

És ennyi.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Újratervezés

Legelőször is ezúton is szeretném mindenkinek megköszönni, aki bármilyen módon részvétet nyilvánított, együttérzését fejezte ki, segítségemre volt/van ezekben a nehéz napokban! Nagyon aranyosak vagytok, köszönöm szépen!

Ódzkodtam attól, hogy az előző posztot megosszam a facebook üzenőfalán. Véletlenül sem szerettem volna bárkinél is "sebeket tépkedni", esetleg azt a látszatot kelteni, hogy sajnáltatnám magam. Örülök, hogy ez végül nem így jött le, köszönöm a rengeteg kedves együttérző üzenetet.

---

Annyi emberrel beszéltem az elmúlt hetekben, hogy sajnos már nem is tudom, ki használta a címben használt kifejezést. "Akkor most zajlik az újratervezés?"- kérdezte. És hát igen, ez egy nagyon találó kifejezés. Zajlik az újratervezés ezerrel. Minden nagyon új, szokatlan, és üres. Egyelőre.

---

Most egy ideig nem kell tartani attól, hogy túl sokat írnék sportról. Az utóbbi időben 2 ETO-meccs szinte teljesen kimaradt, tévében néztem őket, de nem nagyon járt ott az agyam. 

Az MTK elleni győzelmünket két barátommal néztem a Laposon, az az este is inkább a beszélgetésről szólt. 

A Forma-1 pedig a Vettel-dominancia okán kezd teljességgel érdektelenné válni számomra. Mondjuk Kimi győzelmének örültem, az élő közvetítést nem láttam, mert úton voltam, az ismétlésen pedig bealudtam. 

Ma mindenesetre délután irány a Stadion, délután 2-kor ETO-Eger.

És hogy miért  veszem megint ennyire előre a sportot? Bármennyit is morgolódott Anyu a sportrajongóságom miatt, nagyon sokat tett azért, hogy megfertőződjek.:) Négy éves koromban gombfocit kaptunk tőle, aztán foci VB-pólót 1986-ban (!), meg rengeteg sportújságot és könyvet...

Az Újpest-meccs után a Borvirágban ücsörögve még felhívott, és elmesélte, hogy látta a végét, és nagyon izgi volt... Még talán viccelődtünk is, hogy nem szívbetegeknek való...:( Ő ilyen volt, na...:)

---

Ez volt a második hét, hogy újra dolgoztam. Múlt héten nagyon örültem a szombati munkanapnak, az akkor nagyon kellett, hogy emberek között legyek, és eltereljem a gondolataimat. 

Érdekes egyébként, hogy ha mostanában bárhová egyedül megyek, szinte mindig sodor egy ismerőst az utamba az élet, akivel lehet beszélgetni, és ez is nagyon sokat jelent.

Olyan is volt, hogy egyedül ültem be egy kávézóba - csak azért, mert pisilnem kellett, és gondoltam akkor már fogyasztok is valamit... -, és a pultoslánnyal kezdtünk el beszélgetni a nálam lévő Tvrtko-könyv apropóján...

---

Alapból nem vagyok egy puncimágnes alkat, egy nagy hódító, de ez az a dolog, ami jelen pillanatban a legkevésbé sem érdekel...

Az egyébként más kérdés, hogy a rengeteg ügyintézés okán egy csomó ügyfélszolgálaton fordultam meg az utóbbi napokban, és nem egy helyen nagyon kedves hölgyeményekkel találkoztam. Más körülmények között talán viccelődni is lett volna kedvem...

Jó kis posztot tudnék írni a bürokráciával kapcsolatos tapasztalataimról, de tényleg annyi mindent intéztünk, hogy ezek megjegyzésére, lejegyzetelésére se időm, se energiám nem maradt.

Már jó párszor vesztettem el a fonalat, és találtam meg újra, annyi dokumentum halmozódott fel, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni...

Egyébként már akciótervet dolgoztam ki a jövő heti ügyintézésre, elég zsúfolt délutánok lesznek.

A legrosszabb az, hogy olyan területen is intéznivaló van, amiről azt hittem, hogy teljesen rendben van. És mégsem. És az illetékesek nem tudnak segíteni. És nem rajtunk múlott. És nem mi rontottunk, de az utánajárás ránk marad.

Jaj, de utálom én a bürokráciát...

Hétfőn egyébként egy nagyon kedves volt kolleginával találkozom, tehát azt az egy délután "nem adom". Ennyi bele kell, hogy férjen...

---

Ez egy kellőképpen összeszedetlen poszt lett, bocsássatok meg érte!

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Utolsó levél

Anyukám! Mikor írtam Neked utoljára levelet? Igen, jó régen lehetett, még talán Pestről, általános iskolás koromban. 

Most írok még egyet. Egy utolsót. De ezután is mindent el fogok Neked mesélni. Meg aztán amúgy is látsz mindent. Odafentről.

Hogy milyen az élet Nélküled? Rettenetes... 

Te hoztál engem a világra- na, az sem volt egy egyszerű mutatvány. Emlékszel? Én nem...:) De elmesélted... -, mégis mintha belőlem téptek volna ki egy darabot. Olyan üres most minden. Várom, hogy hívsz reggel, vagy a Barátok közt szünetében, ahogy szoktuk. 

Éjjel álmomban megkérdezted, hogy megyünk-e dolgozni. Akkor megnyugodtam, hogy csak álmodom ezt az egészet. Aztán felébredtem.

Nem csak nekünk hiányzol. Amikor már odaértem a kórházhoz, már ki volt tűzve a fekete zászló. A tiszteletedre. Arról volt szó, hogy addig dolgozol, amíg az új épületszárny elkészül. Átadtak egy folyosót. Azt még megérted...

Rengetegen hívtak, kerestek, érdeklődtek. Az az osztálytársad is felhívott, aki miatt annyit mérgelődtél az osztálytalálkozó kapcsán. Hozta a formáját... Olyan szívesen elküldtem volna melegebb éghajlatra. De nem tettem, mert méltatlan lett volna... Remélem, azért fogtad a fejed, amikor ezt hallottad...:)

A család, a barátok, a munkatársak rengeteget segítenek, nem vagyok egyedül. Képzeld, Balu még azt is mondta, hogy látogassam majd egyszer meg őket az ITO-n. Erre most még képtelen lennék.

"Meghalt az Édesanyám..." Több tucatszor mondtam ki ezt a mondatot az utóbbi hetekben. Rokonnak, Barátnak, Munkatársnak, Hivatalban... És mintha kívülről hallanám... Valaki mástól... Felfoghatatlan...

Mert nekünk még terveink voltak. Elmész nyugdíjba, aztán sokat leszel itt velem Gyárvárosban, kimegyünk tesómékhoz Ausztriába, eljössz még velem ETO-meccsre, 23-án meghallgatjuk Csernus okosságait... Sőt, most láttam, hogy a névnapod előtti nap meg Operettgála lesz...

Meg piacra mászkálunk, élményfürdőbe megyünk...

És ez már nem fog összejönni... :(

Tudod, mi vigasztal? Hogy végig dolgoztál, ott, és azt, amit szeretsz, autót vezettél, és két héttel azelőtt, mielőtt végleg elaludtál, ott voltál azon az osztálytalálkozón, amit Te szerveztél. Irtó büszke voltam Rád, de ezt úgyis tudod...

Nem tudtalak megnézni a koporsóban. Én arra az Anyura szeretnék emlékezni, aki elfelejti a PIN-kódját, és amikor felhív, hogy "1904, amikor az ETO-t alapították.", szakadok a röhögéstől. Akivel a reggeli kávé mellett bohóckodok, aki elbóbiskol az esti tévézés közben, és mérgelődünk egymással, mert mégsem hajlandó levenni a szemüvegét... 

El vagyunk anyátlanodva Nélküled. Ez a helyzet. 

Biztos, hogy jó tesók leszünk, aput is igyekszünk istápolni, amennyire lehetséges.

Csak arra kérlek, hogy legalább odafent vigyázz magadra! 

És egy picit azért ránk is...

Sokszor puszil:

a kisebbik gyermeked.

Ui.: Igen, Te meg mindig úgy írtad alá az üzeneteidet, hogy "Anyád". Mennyit nevettünk ezen...