Beszélgettünk

Kicsit talán csapongónak fog tűnni ez a poszt, de a végére össze fognak érni a szálak, és ki fog kerekedni a történet. Legalábbis nagyon remélem...:)
---
Bárki bármit is mond, kell, hogy legyen ott fent (vagy valahol) valaki (vagy valami), aki (ami) terelget/irányít/jelez minket/nekünk. Nem kívánt rész törlendő....
Nem tudom, de valahogy így érzem.
---
Volt még régen, a klasszikus, közszolgálati tévén futó Friderikusz Show idején a riporternek egy kevésbé populáris műsora "Az én mozim" címmel. És talán ebben különböző dokumentumfilmek, riportok voltak.
Na, ebben volt egy néni, aki csinált magának egy táblát, ráírta, hogy "szívesen beszélgetek Önnel", kiült a sétálóutcában egy padra, és várt. És beszélgetett.
Megmaradt bennem ez a dolog, mert nagyon tetszett, viszont nem utánoznám, mert egyrészt vannak azért olyan emberek, akikkel nem beszélgetnék annyira szívesen, másrészt ehhez kell valamiféle exhibicionizmus, ami belőlem hiányzik. A héten megtudtam, hogy még jobban, mint gondolnám...:)
---
Szóval csütörtök.
Meló után kis lazítás a Hollóban, kávé-almafröccs-Nemzeti Sport.
Aztán németóra. Ez elég érdekes volt, mert tartottam egy kis fejmosást. Mármint nem voltam elégedett egyikük felkészültségével, és ezt tudtára is adtam. :)
Utána elindultam a buszra. Lekéstem. Az orrom előtt ment el. Egy "nemsovány" néni esernyővel sétált előttem, és nem tudtam kikerülni, F1-nyelven szólva "nem találtam az ideális előzési pontot." De komolyan: "nem láttam be a szembejövő sávot"... :)
Elég mérges voltam, mert ilyenkor az a fél óra ide vagy oda igencsak számít- mármint a hazaérkezés szempontjából.
Aztán elkezdtem zenét hallgatni, rágyújtottam, szóval relaxáltam- a magam módján.
Közben odajött hozzám egy lány. Megkérdezte, hogy elment-e már a busz. Mondtam, hogy igen. Ezután tüzet kért, és megkérdezte, hogy zavarna-e, ha beszélgetnénk egyet.
Hát egyáltalán nem zavart, végigbeszélgettük az utat, sőt egy helyen szálltunk le a buszról, és még a megállóban is folytattuk, még a következő busz is megérkezett.
Kb. 9 után értem haza.
Talán megint kettősség lesz abban amit írok, de furcsa volt... Mármint nincs köztünk semmi, nem az a "szerelmes ismerkedés" volt.
De pont a napokban gondoltam újfent arra, én ezt a csajozás-dolgot feladom... Mármint pl. táncos helyen nem tudok ismerkedni, máshol meg nem merek...Szóval egy nekem tetsző/szimpatikus lányt nem szólítok meg, még ha megnyúznának sem...
Idegen lányokkal képtelen vagyok ismerkedni.
És most "ismerkedtek" velem. Még egyszer mondom: még ha nem is "úgy". Azért ez így egyfajta visszacsatolásnak nagyon jó volt...
Bejelöltük egymást fészen, meg megbeszéltük, hogy majd még beszélünk, és ez így teljesen jó. :)
Tegnap ügyintézős szabim voltam. Először cipőt vettem. Az eladók teljesen rendesek voltak, egy "vevőtársamon" húztam fel magam, aki olyan paraszt volt, hogy az hihetetlen. Mufurc fej, buta szöveg, nagyon gáz volt.
Aztán bank. Havi átutalás módosítása, meg netbank-regisztráció. Az ügyintéző csaj szőke is, Dóri is- nem az első, és szerintem nem az utolsó eset, hogy kellemes tapasztalatokat szereztem ezzel a "kombinációval". Sikerült nevetgélnünk az alapvetően száraz és unalmas banki ügyintézés közben.
A Mekinek meg hatalmas nagy riszpekt, válltáskával-cipővel voltam, és kérésemre kihozták nekem a kaját...Pofavágás, buta megjegyzés nélkül. Ez nem mindig sikerül.
Aztán hazajöttem, pihengettem. Teljesen jó volt a szabadnap.
Ma meg majd Kaposvár, de ezt már írtam. Komolya túra. Oda-vissza összesen 400 km... De nem érdekel, ki kell szurkolni a győzelmet, az a lényeg...:)
Addig fürdés-pihi-pizza.
Holnap kb. ugyanez, megspékelve egy Forma-1 Olasz Nagydíjjal.
---
Szörnyű tragédia, ami az orosz Lokomotiv Jaroslavl csapatával történt...
A gyász, a tragédia feldolgozása mellett új csapatot "kell" építeni a klubnál, a szurkolóknak új kedvenceket "kell" találniuk...
Hatalmas nagy erőt kívánok nekik mindehhez...:(
---
Ennyi mára!
Kellemes, vidám, kommentelős hétvégét kívánok mindenkinek! ;)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)