Mahalacska

Élményfürdő-ha a fene fenét eszik is- írtam nemrég. De valahogy csak nem akart összejönni.

Mígnem szerdán, hirtelen elhatározásból jött plusz szabadnapomon mégiscsak sikerült eljutnom.
Persze ez sem volt olyan egyszerű. Reggel ugyanis nagyon rossznak tűnt az idő, meg aztán elkezdtem bebeszélni magamnak, hogy sima hétköznap lévén alig lesz élet, nem lesz ott senki, és tök unalmas lesz az egész.
Aztán eszembe jutott, hogy elég sok embernek elmeséltem, hogy mi a terv szerdára, és nagyon égő lett volna, ha aztán arról számolhattam volna be, hogy nem mentem sehová, otthon voltam egész nap, és PlayStation-öztem. Ami a b-terv lett volna- valljuk be, nem túl ésszerű alternatíva egy szabadnap eltöltésére.
Gyalogosan is felavattam az új hidat. Ezen élmény birtokában érkeztem a fürdőbe. Tényleg nagyon rég járhattam ott, teljesen elfelejtettem, hogy mi hol van, hogy működik az óra, az öltözőszekrény, stb. De aztán sikerült mindenre rájönnöm. :) Sőt most az óra sem esett le a kezemről... :)
És elég sokan voltak. Volt pezsgés, egyedül voltam, de nem unatkoztam. Volt két-három kisbaba az anyukájukkal, nagyon aranyosan elpancsikoltak.
És volt hat-nyolc "nagybaba" is... :D Szlovák lányok, a szebbik fajtából, piercingek-szolid kis tetkók, Trianon ide, Slota oda, nagyon-nagyon helyesek voltak. :D
A lehetőségekhez képest próbáltam úszkálni, mind a négy úszásnemet próbáltam feleleveníteni... Hm... Na ja, a pille és a hát annyira már nem megy... :( :)
Vicces volt, ahogy megint néztek rám páran. A csúszós lépcsőn elég esetlenül mozogtam, néha majd beestem a medencébe, várták, mi lesz a vége ennek az egésznek, de azért csak elboldogultam. :)
És még mindig nem értem, hogy miért kell tizenéves emberkéknek befogniuk az orrukat, mielőtt lebuknak a vízbe... Az annyira idétlenül néz ki... Ha tudnak úszni, nem magyarázta el nekik valaki, hogy ha vesznek egy nagy levegőt merülés előtt, amit aztán a vízben kifújnak, akkor az orrukba semmiféle víz nem fog belemenni?
Vagy más miatt van ez az orrfogós történet? Komolyan nem vágom...
lényeg a lényeg: jól és aktívan telt a három óra, gyorsan vége is lett. Ezután Gege barátommal és két dekoratív lányismerősével találkoztam a Laposon- sportemberhez méltó módon csak üdítőztem. Na jó, a cigi nem számít... :)
Pizzáztunk-iszogattunk-beszélgettünk, aztán kisétáltam a Honvéd ligetbe, és este 8 körül hazaértem. Hullafáradt voltam, de másnap reggel mégis viszonylag kipihenten tértem vissza melóba. :)
---
Dzsudzsák Balázs az orosz bajnokságban szereplő dagesztáni Anzsi Mahacskala csapatához szerződött. Ez a magyar sportrajongók körében hatalmas csalódottságot, elégedetlenséget váltott ki. Egyesek szerint ennek az irigység a legfőbb magyarázata.
Az lehet. De én nem a havi kb. 80 millió forintnyi fizetését irigylem. Nem érdekel, egész életemben nem fogok annyi pénzt megkeresni.
Én a "büszkeséget" - jaj, de pátoszos kifejezés... - irigylem magamtól, amit akkor érezhettem volna, ha Dzsudzsák egy Schalke, vagy Juventus, esetleg Valencia vezéregyénisége lett volna. Lehetett volna erre is esélye, de ő másik utat választott.
Szóval szkeptikus vagyok, de remélhetőleg tudja mit csinál, és nem bukik bele karrierje a nagy gazdagságba...
---
Csütörtökön meló után ismét nővérszálló, és ismét német. Ügyesek voltak a srácok. Előtte pedig olvasgattam. Megjelent a HVG Extra első száma. A lap mindig egy adott témakört fog alaposabban körüljárni. Kezdetnek pszichológia-önismeret-pozitív gondolkodás. Nagyon érdekes, tanulságos olvasmány, előbb-utóbb az utolsó betűig ki fogom olvasni.
Apropó: van egy számomra nagyon(-nagyon) sokat jelentő leányzó. Amikor elmeséltem neki a keddi eseményeket, a keddi orvosszakértői vizsgálatot direkt nem hoztam szóba. Nem akarom, hogy sajnáljon, gyengének lásson, stb. Aztán pedig elmeséltem, hogy mekkora májer vagyok, hogy kisétáltam a Laposról a Honvéd ligethez. Nekem nagy dolog, ő ezt a távolságot naponta kétszer megteszi. Khm... A félreértések elkerülése végett: az egyetemen azért többet megfordul, mint a Laposon. :)
Jah, szóval "ügyes" szeményi PR-t folytattam... :( :)
---
Csütörtökön egyébként tesóm itt aludt. Picit dumáltunk, együtt kajáltunk, majd kidőltünk a tévé előtt.
Pénteken céges ünnepség, hivatalosan is átadták új épületünket. Bódottá! :D
Este meg Katival, volt kolleginámmal Széchenyi tér, Pálffy Étterem. Részemről utalványból..:D Kati Németországból látogatott haza, és fájdította a szívemet...:( No, de erről ő tehet a legkevésbé... :) Azok a fránya körülmények viszont annál inkább. Vagyis inkább ezek. :( :D
Majd irány haza, elég tanulságos úton... Elég sok buliba igyekvő ittas fiatallal találkoztam. Egy srácnak "sántag*ci" voltam, egy csajnak meg bácsi... Pff... Ő mondjuk majdnem lehányt... :( :D
Ma eddig pangás-pihengetés volt, mindjárt ebédelek, este meg kézimeccs. Már többször írtam: Magyarország-Németország. Menekülés a győzelembe! Nincs más választás, eshetőség, nyerni kell, legalább három góllal, különben óriási nagy szívás lenne... Hajrá, Csajok! :)
Azt mondta egyik kollegina, hogy én mindig mindenhol ott vagyok. Hm... Ez így elég furcsán hangzik, főképpen ugye egyszerre csak egy helyen lehetek, de máskor sem vagyok mindenhol. Mindenesetre jó hallani, ez olyan, mint amikor azt mondják, hogy "partyarc" vagyok- közben pedig az idejét sem tudom, mikor voltam bulizni legutóbb. Vagy amikor azt mondják, hogy engem körülrajonganak a nők, mert annyian szoktak facebookon lájkolni-kommentelni. Pff... Tényleg ez a legviccesebb... :)
Na, aztán holnap délelőtt kimegyek Écsre, pünkösdhétfőn meg vissza.
A többi meg majd még kialakul.
Ennyi mára.
Jó hétvégét mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)